137080. lajstromszámú szabadalom • Berendezés épületek nyílásainak elfödésére

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.080. SZÁM 34. e. 10—19. OSZTÁLY — E—5968. ALAPSZÁM Berendezés épületek nyílásainak elfödésére Feltaláló: J. Eberspächer cég, Esslingen, a. N. A bejelentés napja: 1943. november 2. Németországi elsőbbsége: 1942. október 31. Pótszabadalom a 126 710 lajstromszámú szabadalomhoz A találmány berendezés épületek ablakainak vagy más nyílásainak vezetősínben mozgatható, láncokon felfüggesztett lemezekkel való lefödésére. A találmány elsősorban a felfüggesztő láncok kialakítása. A törzsszabadalom tárgya többek között olyan berendezés, amelyben a két-két lemez között levő láncszakaszok mindegyikét a magasabban levő lemezen elrendezett tartószerv körülbelül a láncszakasz közepéig a lemezhez szorítja. A lemezek összerakott helyzetében lazán függő láncszakaszoknak a lemezeket hordozó helyzetükbe való terelésére a lemezek vezető szervein terelőpályák vannak elrendezve. A tapasztalat azt mutatta, hogy a lemezeket egymással összekötő görgős láncok bizonyos körülmények között megakasztják a lemezeket lefelé irányuló mozgásuk közben. Ennek az az oka, hogy a görgős láncok az esetben, ha egyes tagjaik a kelleténél szorosabbak, csomókat alkotnak a lemezek között. Ez főként a például elsötétítő berendezést alkotó lemezek rézsútos elrendezése esetében fordulhat könnyen elő. E hátrány elkerülése végett már alkalmaztak kényszervezetést a láncok számára, amely abban állt, hogy a görgős láncot a magasabban levő lemez tartószerve és a görgős láncnak a következő lemezen való megerősítési pontja között előfeszültséggel szorosan tekercselt tekercsrugóval vették körül. Az utóbb említett rendszabály is üzemzavarokat okozott, mert a lemezek lefelé irányuló mozgásakor előfordult, hogy a görgős láncnak a tekercsrugóval körülvett része gátolta a lánc lefelé irányuló mozgását, mert a láncnak a rugóval körülvett része túlságosan merev volt és nem csuklott össze, amikor erre szükség lett volna. E merevség folytán előfordult az is, • hogy a lánc helytelen irányban, azaz a mozgó lemezzel szemben csuklott össze, ami ugyancsak üzemzavarokat okozott, illetőleg a berendezés megsérülésével járt. Az említett hátrányok elkerülése végett a találmány szerint olyan hevederláncot alkalmazunk, amely egyik irányban bizonyos görbületi sugárral meghajlítható, a másik irányban azonban kinyújtott helyzetén túl nem, vagy csak alig hajlítható meg. A láncnak a kinyújtott helyzetén túl való meghajlítását korlátozó zárószög például 0°-tól legfeljebb —2°-ig terjedhet, a másik irányban való meghajlítását korlátozó zárószög pedig körülbelül 35—45°. A drága láncok lehető megtakarítása érdekében a láncnak azt a részét, amely a lemezen való felső megerősítési pontja és a lemeznek a lánc egy részét a lemezhez szorító tartószerve között van, olyan rúddal helyettesítjük, amelyhez felül a lánc felső tartószervébe illő, , lánctagokban végződő kihajlított rész csatlakozik. Evvel helyet is megtakarítunk, mert a rúd egészen hozzásimul a lemezhez és helyet hagy a lemez összerakott helyzetében vele szemben elhelyezkedő láncrésznek. A rúd alsó végére négyszögletes anyaosavart csavarhatunk, amely lehetőséget ad arra, hogy két egymásra következő lemeznek a lemezek széthúzott helyzetében adott közét a lánc hosszának változtatásával szabályozzuk. Ez már azért is előnyös, mert még a precíziós görgős láncok megmunkálása sem lehet teljesen pontos. A lemezek és láncok szerelése után a lánc tartószerve meggátolja a négyszögletes anyacsavar kicsavarodását, minek folytán a lánc hossza a szerelés után sem változhatik. A láncnak a lemezekre erősített tartószervekhez való csatlakoztatására szabványos görgős lánctagokat használunk, amelyek minden további nélkül beleillenek a görgős lánc zárába. A rajz a találmány kiviteli példáját szemlélteti. Az 1. ábra olyan berendezés vázlata, amelynek lánca egy helyen összecsomózódott. A 2. ábra a találmány szerinti berendezésnek két lemezzel kapcsolatos kiviteli példája. A 3—6. ábrák pedig a hevederlánc mozgásait szemléltetik. Már fentebb megemlítettük, hogy kiváltképpen