137078. lajstromszámú szabadalom • Vetőgép

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.078. SZÁM 45. b. 10—20. OSZTÁLY — B—16132. ALAPSZÁM Vetőgép Berger Benő kereskedő és Hudák István lakatos, Debrecen A bejelentés napja: 1943. december 9. Ismeretesek már szántással egyidejűleg működő ültetőgépek, ezek azonban csak kisebb, vagy csak nagyobb fajta magvak vetésére szolgálnak. Ezzel szemben a találmány szerinti vetőgépnél a magbefogadó tér nagysága, aszerint, hogy kisebb vagy nagyobb magvakat akarunk-e vetni, változtatható. A találmány szerinti gép használható akár egyvasú, akár többvasú ekéhez, továbbá lófogatú, vagy gépi vontatású ekéhez és előnye, hogy vele a vetés sortávolsága könnyen szabályozható és anélkül, hogy az ekéről a gépet le kellene szerelni, a vetőgép egyetlen kézmozdulattal üzemen kívül helyezhető. A találmány lényege az, hogy a vetőszerkezet állítható hosszúságú kar közbeiktatásával van az ekegerendelyhez erősítve, mely karhoz a vetőszerkezet vízszintes tengely körül felhajtható módon van hozzákapcsolva. A találmány a csatolt rajzon példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve, mégpedig az 1. ábra a vetőgép elölnézete, a 2. ábra a vetőgép hátulról nézve, 3. ábra a vetőgép felülnézete, a 4. ábra a vetőszerkezet egy részének oldalnézete és részben metszete, ahol szaggatott vonal jelöli a szerkezet felhajtott helyzetét, az 5. ábra pedig a vetőtölcsér alatti adagolókerék egy részének metszete. A rajzon •—a— jelöli a garatot. Ennek alsó végénél a —b— adagolókerék van elrendezve, mely a vetőgép —c— kerekének —d— tengelyére van felékelve. A —b—• kerék testébe a palástfelületről kiinduló, sugárirányú —e—• csatornák vannak bevágva, melyek a garatból lehulló magok felvételére szolgálnak. E csatornák száma attól függ, hogy a géppel milyen magokat vetünk. Az —e— csatornákba az ugyancsak sugárirányú —f— orsó van behelyezve, melynek külső végén —g— csavarfej van és mely orsó belső végével be van csavarva a ^-b— keréktest csavarmenetes furatába. Az —f— orsó köré a —h— rugó van tekercselve, melynek feszítőereje a magbefogadótér fenekét alkotó —i— tárcsát szorít a —g— csavarfejhez (4. ábra). A —d— adagolókerék alatt a —j— tölcsér helyezkedik el, és ennek alsó végéhez csatlakozik a —k— vetőcső. Az —a— garat és a —b— adagolókereket körülvevő •—m— ház, valamint a —j— tölcsér a vízszintes helyzetű —n— tartólaphoz van hozzáerősítve és ugyancsak erre a tartólapra van —c— rugó segélyével felfüggesztve a —k— vetőcső. Az —n— tartólap a —p:— karhoz van hozzáerősítve oly módon, hogy az —r—• vízszintes forgástengely körül, vízszintes helyzetéből álló helyzetbe felhajtható (3. ábra, szaggatott vonal). A —p— karnak —s— ütközőnyúlványa van, mely az —n— tartólap alá nyúlik és megakadályozza azt, hogy a tartólap az —r— tengely körül vízszintes helyzetéből lebillenjen. Ehhez az —s—nyúlványhoz —t— lánc van erősítve, melynek szabad végét a vetőgépet tartó ekegerendelyhez kötjük. A —p— kar folytatásaként a —v— kar van elrendezve, mely utóbbit csavarokkal az ekegerendelyhez erősítjük. A —p— és —v— karokat —z— gyűrűk fogják össze, melyekben a —p—, illetve —v— kar ide-oda csúsztatható, és melyeken a két kart összetartó —w— csavarszegek haladnak keresztül. Használatkor a vetőkészüléik —v— karját csavarok segélyével úgy erősítjük fel az ekegerendelyre, hogy a —k— vetőcső az eketest és a csoroszlya közé kerül. A szükséges vetési sortávolságot a —p, v— karoknak egymáshoz képest megfelelő mértékben való eltolásával állítjuk be. Beállított helyzetben a —p, v— karokat —w— csavarszegekkel egymáshoz rögzítjük, a vetőkészüléket pedig még a —t— lánc segélyével is hozzákötjük az ekegerendelyhez. Az elvetendő magokat az —a— garatba öntjük, ahonnan azok a —b— adagolókerék —e—• csatornáiba hullanak. E csatornákban az —f— orsónak kisebb vagy nagyobb mértékű be csavarásával az —i— tárcsákat oly mélyre állítjuk be, hogy a -csatornákban elegendő hely legyen a megfelelő nagyságú magszemek befogadására. Abban az esetben., ha véletlenül nagyobb szem jutna bele a csatornába, akkor az —i— tárcsa a —h— rugó feszítőereje ellenében kissé benyomódik, úgyhogy a csatornának a szem befogadására szolgáló tere önműködően kibővül. Mialatt az eke a talajon végighalad,