136988. lajstromszámú szabadalom • Ágynerműtartó-fiókkal ellátott, kétszemélyes ággyá alakítható heverő

136.988 3 a ---15— fiókot a belső határhelyzetébe toljuk vissza. Ezt követőleg a —19, 19— hornyoknál fogva a —10— ülőrészt kihúzzuk. A —10— ülőrész —14, 14— csapjai a —15— ágyneműfiókot is magukkal viszik úgy, hogy a —15— ágyneműfiók, a —14— csapoknál fogva, a —10— ülőrész mellső végét állandóan alátámasztja. A —10— ülőrész hátsó végére szerelt —11— fémlécek szabad végein forgathatóan, ágyazott —13— görgők a —6— sínek —7— vályúiban futnak és a —10— ülőrész hátsó végét vezetik, alátámasztják. A —10— ülőrész, a —29, 30— karoknál fogva, a —22— mellső párna alsó szélét maga után húzza és ezáltal a —22— mellső párnát fokozatosan hátrafelé dönti. A —22— mellső párna, a —24— csuklópántoknál fogva, a —23— hátsó párnát, a —25— csapok körül, a —27, 27— rugók hatásával szemben, előre dönti. A —10— ülőrész kihúzásának lendülete és az önsúlyuk következtében lecsúszó, illetve előre csúszó —22, 23— párnák lendülete következtében ezek a —22, 23— párnák a 3. ábrán telt vonallal jelölt helyzetbe kerülnek. A -^24— csuklópántok süllyedése közben, mindaddig, míg a —24— csuklópántok a —35— és —25— csapokat összekötő, a —40— eredményvonallal jelölt síkba nem kerülnek, a —10— ülőrész folytonosan előre csúszik. Amint azonban a —24— csuklópántok a —40— eredményvonallal jelölt isik alá süllyednek, a —10— ülőrész kismértékben visszacsúszik. Ezt a visszacsúszást, az alábbiakban leírt módon, az ágynak heverővé alakításakor felhasználjuk. Azáltal, hogy a —24— osuklópántok a —35, 25— csapokat összekötő, a —40— eredményvonallal jelölt sík alá kerülnek, a megfeszített —27— rugók ellenére a szerkezet önzáró és mindaddig az is marad, amíg a —24— csuklópántok a —40— eredményvonallal jelölt sík alatt vannak. A —22— mellső párna, a —2.4— csuklópántok és a —23—• hátsó párna mellső széle, a 3. ábrán telt vonallal jelölt, alsó határhelyzetben, a —37— ékekre támaszkodnak. A 3. ábrán látható ágynak heverővé visszaalakítása oly módon történik, hogy a —10— ülőrészt, a —19— hornyoknál fogva, az előzőkben említett visszahúzódásnak megfelelő mértékben, ismét előrehúzzuk. Ezáltal a —25— és a —35— csapok közötti távolságot növeljük és a —24-^ csuklópántokat a —40— eredményvonallal jelzett sík magasságáig felemeljük. A húzás lendülete következtében a —24— csuklópántok kissé a holtpont fölé kerülnek úgy, hogy a megfeszített ••—27— rugók hatása érvényesül, amelyek a —23— hátsó párnát az 1. ábrán látható helyzetébe elforgatják. A —23— hátsó párna, a —24— csuklópántoknál fogva, a —22— mellső párnát maga után húzza és egyben emeli, míg a —22— mellső párna, a —30, 29— karoknál fogva, a —10— ülőrészt a belső határhelyzetéig behúzza. A —22— mellső párna és a —10— ülő rész között az 1. ábrán látható légrés biztosítja azt, hogy az ágynak heverővé alakulása közben a —22— mellső párna és a —10— ülőrész textilburkolatai között káros kopások nem keletkezhetnek. A —33— vasalás —44— ütközője, egyrészt a heverő-helyzetből ágy-helyzetbe áttérés közben, a —30— karral együttműködve, a —22— párna végfala és a —10— ülőrész végfala közötti, káros súrlódások fellépését megakadályozza, másrészt ágy-helyzetből heverő-helyzetbe áttérés közben, a —22— mellső párna alsó részének a —10—• ülőrész mozgási pályájába süllyedését meggátolja és ezáltal utóbbinak a heverő-helyzetbe való, akadály nélküli, teljes hátratolását biztosítja. A —27, 27— csavarrugók munkájának megkönnyítésére, illetve a kiváltás érzékenységének fokozására a —24— csuklópántokba csavarrugók építhetők, amelyek ágy-helyzetben megfeszülve a —22, 23— párnáknak a —24— csuklópántokkal szomszédos végeit emelni igyekeznek. Ugyanebből a célból a —29— karok rugókkal befolyásolhatók, amelyek a —29— karokat az óramutató járásával ellenkező irányban elforgatni igyekeznek. A —27—• rugók hatása végül a —23— hátsó párnáknak a —25— forgásponton túli, rövidebb részébe épített súllyal is növelhető. Amennyiben a —15 —• ágynemű-fiókban sok az ágynemű és így nagy a súlya, úgy az ágynak heverővé alakításakor a fiók a helyén marad, azaz a •—10— ülőrész —14, 14— csapjai a —15— ágyneműtartó oldalfalainak —16, 16— lécein csúsznak. A —14, 14—• csapok és a —15— ágyneműtartó —16— lécei közötti súrlódás csökkentésére a —14, 14— csapok alsó végei legömbölyíthetők vagy henger alakúak lehetnek, vagy pedig a —14, 14— csapok alsó végeire szabadon elforduló görgők vagy golyók szerelhetők. Ez azért előnyös, mivel ha a —27, 27— rugóknak nem kell a —15— ágyneműtartót is visszahúzniuk, úgy a —27, 27— rugók munkája lényegesen csökken. A találmány lényegének érintése nélkül a —22— vagy —23— párna felső lapjának szélén, a —24— csuklópánt közelében, fogószerv, pl. két végén levarrt —43— heveder rögzíthető, amelynél fogva a —27— csavarrugók megereszkedése vagy más üzemzavar esetén az ágynak heverővé alakításakor a —24— csuklópántok a holtponton átsegíthetők. Az —1, 1— oldalfalak a —2— léc helyett magas hátfallal köthetők össze, amely csak ágyhelyzetben válik láthatóvá. A 12. ábrán nagyobb léptékben feltüntetett —24— csuklópánt —41— csapja oly csavarorsó, amelynek csak a feje közelében. vannak csavarmenetei. Ezek a csavarmenetek a csuklópánt -—42— hüvelyének baloldali végében alakított, néhány belső csavarmenetbe csavarodnak. Az ismert csuklópánt-megoldásoknál az erősen megszoruló csapot csak szerszám segélyével való kiveréssel lehet körülményes munkával eltávolítani. A találmány szerinti csuklópántnál, ha a —41— csapot a —42— hüvelyből kismértékben kicsavarjuk, ezáltal a —41— csapot a forgatással egyidejűleg tengelyirányban elmozdítjuk, meglazítjuk.. Az ily módon meglazított —41— csap könnyen kihúzható és ezáltal a szétszerelés munkája egyszerűbbé válik. Szétszereléshez még a —35— csapokat is oldjuk. A —10— ülőrészt a —35— csapok oldása után könnyen leemelhetjük, ha a —13— görgőket a —9— bevágások alá. húzzuk (5. és 6. ábrák). Szabadalmi igénypontok: 1. Agyneműtartó-fiókkal ellátott, kétszemélyes ággyá alakítható heverő, előre-hátra csúsztatható ülőrésszel, jellemezve az ülőrész hátsó végével »