136929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozsdamentes acél korrózióval szembeni ellenállásának fokozására

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.929. SZÁM 18. d. 2. OSZTÁLY — U—1164. ALAPSZÁM Eljárás rozsdamentes acél korrózióval szembeni ellenállásának fokozására Uddeholms Aktiebolag, Uddeholm A bejelentés napja: 1943. február 15. Svédországi elsőbbsége: 1942. február 14. A találmány eljárás rozsdamentes acél korrózió­val szembeni ellenállásának csekély mennyiségű antimon adagolásával való fokozására. A műszaki irodalomban, beleértve a szabadalmi leírásokat is, ismertettek már olyan vasötvözete­ket, amelyek amtimonadalékot tartalmaznak. A legtöbb esetben azonban nem rozsdamentes és egyáltalán nem kovácsolható acélokról van szó. A javaslatok arra irányulnak, hogy ezeket az anyagokat a megfelelő, de antimonmentes anya­gokhoz viszonyítva a légköri behatások okozta korrózió, humuszsavak, sótartalmú talajvizek, va­lamint egyéb ágensek behatásával szemben ellen­állóbbakká tegyék. Sósavval. szemben különösen ellenálló acélötvözetet ismertet a 691 321 számú német szabadalmi leírás, mely ötvözet összetétele: 0,03— 0,5% C 15,0 —18% Sb 0,0 — 5% Mo 0,0 — 5% W, maradék vas és a vasban szokásos tisztátlanságok. Ez az ötvözet sem nem kovácsolható, sem me­legen, sem hidegen nem hengerelhető, a szaba­dalmi leírás állítása szerint azonban megfelelő hő­kezelés után forgácsoló szerszámokkal megmun­kálható. A 629 795, valamint a 645 173 számú német sza­badalmi leírások a következő összetételű vas­ötvözetet ismertetik: 0,0— 1% C 10 —25% Cr 20 —40% Ni 1 —10% Mo 0 —10% Cu 0,5— 7% Sb, maradék vas és az abban szokásos tisztátlanságok. Ez az acélötvözet kétségtelenül rozsdamentes acélötvözet. Sósavval szembeni ellenállóképessége állítólag szintén kiváló. Összetétele azonban rozs­damentes acélok általánosan szokásos típusainak analitikai határain messze kívül esik. Az ötvöző összetevők mennyisége rendkívül nagy, pusztán a króm, a nikkel és a molibdén összesen legalább 35%-ot tesznek ki és mennyi­ségük 75%-ig fokozódnak. Ehhez járul még an­timon 7%-ig és réz 10%-ig terjedő mennyiségben. A szabadalmi leírások joggal beszélnek vasötvö­zetekről és nem acélról, mert acél alatt általában csak olyan vasötvözeteket értenek, amelyek vö­rösen izzó állapotban megmunkálhatok. Jonas és Morgan szerint (Iron Steel Institute, CXL [1939] kötet 115 oldal) kismértékben felszenesített acél 0,69% antimontartalom mellett vörösen izzó álla­potban már törékeny. Ezért jogosan feltehető, hogy 0,5—7% Sb-tartalmú, valamint a fent em­lített szabadalmi leírásokban megadott nagy mennyiségű egyéb összetevőt tartalmiazó ötvözet meleg állapotban egyáltalán nem munkálható meg. Ez a körülmény az alábbiakban ismertetett találmány megítélése szempontjából jelentős. A találmány közönséges típusú, tehát olyan rozsdamentes acél, amely 0,4—1,5% szenet, 8— 25% krómot tartalmaz és melynek vastartalma 68—88%, mely továbbá nikkelt vagy egyáltalán nem vagy legfeljebb 15%-ig terjedő mennyiség­ben tartalmaz. A tisztátlanságokra és esetleges egyéb adalékokra vonatkozó adatokat alább közöl­jük. Az ilyen típusú acél korrózióval szembeni ellenálló képessége csekély mennyiségű antimon adagolásával lényegesen javítható. Miután a 101 907 számú svéd szabadalmi leírásból, valamint az 504 224 számú brit szabadalmi leírásból isme­retesek oly acélok, amelyek edzhetők, nagymér­tékben felszenesítettek, rozsdamentesek, antimon­adalékot és szándékosan növelt mennyiségben nitrogént tartalmaznak, a találmány csak olyan rozsdamentes acélokra terjed ki, amelyeknek nitrogéntartalma a normális, szándékolatlan szennyezésnek megfelelő mennyiségű, tehát a szóban levő acéloknál 0,01—0,03%. A találmány értelmében alkalmazandó kis mennyiségű antimon az acél melegen és hidegen való megmunkálhafó­ságát lényegesen nem változtatja meg. A mecha­nikai tulajdonságok is csak számba nem jövő mértékben változnak. Ezzel szemben a találmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom