136914. lajstromszámú szabadalom • Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illeszkednek

136.914 3 sen alkalmazható minden oly esetben, amikor ár­nyékoló köpenyen oldható illesztési helyeket kell kialakítani. így például a találmány előnyösen alkalmazható például árnyékoló szekrény lesze­relhető fedelén. Ilyen kiviteli példát az 5 ábrában tüntettünk fel. 23 az árnyékoló tok árnyékoló fa­la és 24 annak fedele. Az árnyékoló fal két 25 és 26 részben végződik, amelyekhez a fedél két megfelelő 27 és 28 alkatrésze illeszkedik. így a két érintkezési hely között ismét áramhurok van, amely üreget vesz körül. Ebben az üregben, mint fent már említettük, alkalmas anyagból készült mágnesezhető 29 test rendezhető el. Ez esetben ugyanazokat a viszonyokat kapjuk, amelyeket fent az 1. ábra kapcsán általánosságban és az eddig leírt kiviteli példákban hatásukban ismertettünk. Az ilyen kivitelnél nem feltétlenül szükséges, hogy az egyik test, például a 4. ábrában feltünte­tett módon egyetlen vezetőt alkosson, hanem az például több ' vezetőből is összetehető, feltéve, hogy. megvan a kívánt hatása, nevezetesen hogy a két összeillesztett alkatrész között az érintkezés két vagy több ponton megy végbe és áramhurok alakul ki. Ha az egyik test, amellyel az érintkezés két- vagy többsarkú, egymástól meghatározott tá­volságban elrendezett több vezetékrészből van, ff találmány előnyösen alkalmazható. Az így kelet kezett áramhurok ugyanis lényegesen nagyobb « így nagyobb a két vezeték alkotta térben keletkező induktivitás. A két alkatrész, illetőleg vezető közötti köztartás szempontjából lényegtelen, hogy azok között levegő, vagy köztartóként alkalmazott szi­getelőtest van-e elrendezve. Ilyen példakénti kivitelt a 6. ábrában tüntet­tünk fel. Ebben az ábrában a 30 tartánnyal együttműködő fedél két 31 és 32 részből van, melyek egymásra szigetelő anyagú 33, 34 testek közvetítésével támaszkodnak és a tartány 30 tes­tével, illetőleg abban elrendezett 35 hordozó gyű­rűvel egy-egy helyen érintkeznek. Az 5. ábrában a 27 és 28, illetőleg 25 és 26 alkatrészek közötti tér az egész fedélen átmegy, úgyhogy az. áramhurok lényegesen nagyobb és így nagyobb a látszólagos ellenállás is az első és a második érintkezési hely között. Ennek követ­keztében külső zavaró mezővel a 30 árnyékoló szekrény külső falán keltett zavaróáram lényegé­ben a 32 fedél külső felületén folyik és nem áll fenn az a veszély, hogy a fedél érintkezési helyén a 30 tartány belső falán áram menne át. A leírt példákon kívül a találmány más beren­dezésekben is alkalmazható. Ilyenek például ten­gelyek átvezetési helyeinek tokokkal való ernyő­zése. Ebben az esetben a találmány értelmében a tengely ágyazási' helyét akként alakítjuk ki, hogy az ágyazó alkatrészek a tengellyel két- vagy. több­sarkúan érintkeznek, mégpedig akként, hogy az induktivitás létesítése végett áramhurok keletke­zik és az alkatrészek egyike, amely az érintkezést adja, a másikat úgy veszi körül, hogy azt kifelé elfedi. Többrészes érintkezés esetén a csapágy ily kialakításának természetesen nem feltétele, hogy az érintkezés adásában résztvevő valamennyi al­katrész a csapágy részét is alkossa. Az érintke­zéstadó egyes helyek, illetőleg az azokat tartal­mazó alkatrészek pusztán az érintkezésadás cél­jából is alkalmazhatók és ennek megfelelően mé­retezhetek. Így járhatunk el például különösen forgókondenzátorok és oly villamos gépek szer­kesztésénél, amelyeknél a találmány szerinti ár­nyékoló burkolatot a gép háza alkotja. Az ágyazá­si helyeken levő és az érintkezéstadó alkatrészek között az induktivitás fokozása végett a többi példakénti kivitelnél már ismertetett módon mág­nesezhető testet rendeztünk el, amelynek perem­stabilitása és szerkezete a célnak megfelelően van , megválasztva. Ily kivitel példáját a 7. ábrában tüntettük fel. A rajzban 36 helytálló ágyazótest, 37 tengely, 38 és 39 a helytálló csapágytestnek a 37 tengellyel érintkező részei, amelyek egyben a két érintke­zéstadó helyet alkotják. A 38 és 39 alkatrészek közötti 40 térben mágnesezhető anyagból készült szalagból tekercselt 41 csévét rendeztünk el, ame­lyet helyzetében 42 feszítő gyűrű rögzít. Valamennyi példakénti kivitelnél célszerű, ha a mágnesezhető testet indukciós tekercseknél ön­magában ismert módon a tekerccsel szemben szi­geteljük, vagyis az üregbe helyezett mágnesezhe­tő testet szigetelten rendezzük el, illetőleg a szer­kezet e részét szigetelőanyagból készült oly ke­helyként alakítjuk ki, amely megfelelő anyagú port tartalmaz. Az ehhez szükséges szigetelés ter­mészetesen csak kis átütő szilárdságú, mert a szigetelést nem veszik igénybe nagy feszültségek és a berendezésnek kisohmos jellege van. így pél­dául elegendő, ha a szigetelőréteg egyszerűen az üreg falára helyezett vagy ragasztott papiros vagy lakk. Szabadalmi igénypontok: 1. Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illesz­kednek, melyre jellemző, hogy az illeszkedés he­lye azáltal van a zavaró feszültségeknek az ár­nyékolt térbe való átmenetét gátló szervként ki­alakítva, hogy az árnyékoló berendezés egymás­hoz illeszkedő alkatrészeinek legalábbis egyike a másik alaktrésszel két- vagy többsarkúan, áram­hurok létesítése közben érintkezik, mely áramhu­rok látszólagos ellenállása a hurokban levő érint­kezési helyek átmeneti ellenállásánál nagyobb. 2. Az 1. igénypont szerinti árnyékoló berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy két érintke­zési helyhez csatlakozó összekötőfelületek induk­tivitást alkotó üreget határolnak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti árnyékoló berendezés kiviteli alakja, melyet az áramhurok induktivitását fokozó mágnesezhető anyagú test jellemez. 4. A 3. igénypont szerinti árnyékoló berende­zés kiviteli alakja, melyet megosztott, mágnesez­hető anyagú test jellemez. 5. A 4. igénypont szerinti árnyékoló berende­zés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a mág­nesezhető anyagú test mágnesezhető anyagból van tekercselve. ^ 6. A 4. igénypont szerinti, árnyékoló berende­zés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a mág­nesezhető anyagú test mágnesezhető anyagú réte­gekből van. 7. A 4. igénypont szerinti árnyékoló berende­zés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a mág­nesezhető anyagú test nagyfrekvenciás massza­mag anyagból van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom