136895. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőkicserélő készülékek teljesítményének növelésére és hőkicserélő készülék

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.895. SZÁM 17. f. - OSZTÁLY - Sch—6474. ALAPSZÁM Eljárás hokicseréiő készülékek teljesítményének növelésére és hokicseréiő készülék Schell János oki. gépészmérnök, Rákosszentmihály. A bejelentés napja: 1943. november 30. Hokicseréiő készülékek teljesítményének nö­velésére jól bevált az az ismert módszer, amely szerint, a hőátadó, vagy hőfelvevő felületet e fe­lületre merőleges vékony tűkkel — tüskékkel — látjuk el. Ezzel nemcsak a hőátadásra mérvadó felületet növeljük meg, hanem e felület hő­átadási tényezőjét — azaz az egységnyi idő alatt egységnyi hőfokkülönbség mellett a szilárd fe­lület területegységéről az áramló cseppfolyós, vagy légnemű folyadéknak átadott me! egmeny­nyiséget — is, miután a hőátadási tényező függ a hőátadó felületnek az áramlás irányába eső méretétől. A vékony tüskék felületének hőát­adási tényezője megfelelő méretek mellett több­szöröse lehet a tüske nélküli eredeti felület hő­átadási tényezőjének. Fenti elv alapján készülnek az ismert ön­töttvas tüskés csövek, amelyeknél a tüskék a csövei együtt vannak kiöntve. Az öntési eljárás úgy a tüskék számának, valamint azok vastag­ságának határt szab, s ezzel úgy a hőátadó fe­lület, valamint a hőátadási tényező növelése kor­látozva van. Ugyancsak a fenti elv alapján készülnek a különféle lyukgatott bordákkal ellátott, vagy különféle módon dróttal, drótfonattal, vagy drótszövettel bevont kovácsoltvas hőkicserélők. Ezeknél a hőkicserélőknél vagy a hőátadó felü­let növekedése csekély, vagy pedig a nem kielé­gítő áramlási viszonyok miatt a hőátadási té­nyező lesz a lehetőnél kisebb. Egyes esetekben az előállítás is drága. A találmány szerint a hőátadó felület és a hő­átadási tényező nagymértékben növelhető azál­tal, hogy a hokicseréiő felületet teljesen, vagy részben drótból készült térbeli alakzattal bur­koljuk be és gondoskodunk arról, hogy e drótból készült térbeli alakzat és az eredeti hokicseréiő felület között fémes érintkezést biztosítsunk. Eb­ben a leírásban drótból készült térbeli alakzaton olyan alakzatot értünk, amelynek vastagság­mérete a drótvastagság 4-szeresénél nagyobb. Ilyen alakzat például előállítható drótból ké­szült, célszerűen egymás mellé fektetett s eset­leg egymásba szőtt dróittekercsekből. Ezen ki­viteli módozatnál a dróttekercs minden egyes menete tulajdonképpen két-két, a külső végü­kön összefüggő tüskét képez. A tüskék vastag­ságát a használt drót átmérője, a tüskék hosszát az egyes menetek átaiérője, a tüskék sűrűségét pedig a tekercs meneteinek, valamint az egyes meneteknek egymás közötti távolsága, azaz a burkolás sűrűsége szabja meg. Azáltal, hogy a használt drót legkisebb átmérőjét csak a keze­lésnél kívánatos szilárdság állapítja meg, ez az átmérő oly kicsinyre választható, hogy az így burkolt hokicseréiő felület hőátadási tényezője az eredeti burkolatlan felület hőátadási tényező­jének ténylegesen többszörösére növekszik. A burkolás sűrűségétől függ az az ellenállás, me­lyet a hokicseréiő a folyadék áramlása ellen ki­fejt. Minél nagyobb ellenállás engedhető meg, annál nagyobb lehet a burkolás sűrűsége, s ezzel együtt annál nagyobb lehet a hőátadó felület növekedése is. A találmány természetesen nemcsak az* eljá­rásra, hanem magukra a hőkicserélőkre is vo­natkozik. A mellékelt rajz a találmány néhány példa­képpeni kivitelét tünteti fel vázlatosan abban az esetben, amikor a drótból való térbeli alakzat dróttekercsekből van előállítva. Az 1. ábra egy dróttekercset önmagában tün­tet fel, a 2. ábra egy dróttekerccsel burkolt hokicseréiő csövet hosszmetszetben, a 3. ábra jj-tőtesttagokat mutat a felületeiken elhelyezett dróttekercsekkel, a 4. ábra és 5. ábra pedig háromszög alakú ke­resztmetszetű dróttekercseket mutat, kereszt­metszetben és felülnézetben. A rajzon —1— jelöli a tekercseket, —2— a bunkolandó csöveket, —3— a burkolandó ho­kicseréiő felületet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom