136873. lajstromszámú szabadalom • Biztosítószerkezet, légcsavarok leszerelhető agysapkáin alkalmazott rögzítőelemekhez

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT HIVATAL • SZABADALMI LEÍRÁS 136.873. SZÁM 5 62. c. 1-11. OSZTÁLY - M-13.004 ALAPSZÁM Bistosítósserkeset légcsavarok leszerelhető agysapkáin alkalmazott rögzítőelemekhez Vereinigte Deutsche Metallwerke Aktiengesellschaft, Frankfurt/M. Heddernheim. A bejelentés napja: 1944. február 11. . A 620/1940. M. E. sz. r. alapján megállapított németországi elsőbbsége: 1943. február 9. Légcsavarok centrifugális erőhatásoknak kitett agysapkáit rögzítő elemeket egyenként vagy együttesen különleges eszközökkel kell biztosítani. Ezeket az eszközöket úgy alakítják ki, hogy a biztosítótagokat működtető kulcs kihúzását csak akkor teszik lehetővé, ha valamennyi tag mar reteszelő helyzetben áll. Az ilyen kulcsokat különlegesen alakították ki és azoknak az egyik végén rendszerint villaalakú ágaik és kimetszésük van. A biztosítóelemek oldása végett az ilyen kulcsot rugalmas retesz alá tolják, azt megemelik és bajonettszerű reteszelő elemekkel felszerelt zárógyűrűt bizonyos mértékben elfordítanak. Amíg a biztosítóelemek nyitva vannak, a kulcs a zárból nem húzható ki, mert a reteszelőgyűrűn levő csap a kulcs fentemlített kimetszésébe nyúlik és annak kihúzását meggátolja. Ha a rögzítőelemeket a reteszelőhelyzetbe állították és a kulcsot eltávolították, akkor a rugalmas retesz záró helyzetébe állt át és ugyancsak a zárógyűrűn elrendezett kiemelkedések közé feküdt. Ily módon a reteszelőszerkezet önműködő kinyílással szemben biztosítva van. Különlegesen kialakított kulcs alkalmazása azonban sok esetben nem kívánatos, mert a kulcs elvesztése esetén tapasztalat szerint nem előírásos tárggyal, például csavarhúzóval próbálják a biztosítószerkezetet kioldani. Ilyenkor a biztosítószerkezet könnyen megsérül és hasznavehetetlenné válik. Már ez okból is kívánatos, hogy a fent leírt biztosítószerkezetet úgy alakítsuk ki, hogy az különleges kialakítású kulcs nélkül is szerelhető, illetőleg kezelhető legyen, mimellett természetesen továbbra is szükséges, hogy a kulcsot csak akkor lehessen eltávolítani, ha a rögzítőelemek teljesen reteszelve vannak. A találmány nemcsak ezt a feladatot oldja meg, hanem annak tárgya egyben új biztosítószerkezet is, amely az eddig ismerteknél lényegesen nagyobb biztonságot nyújt. Az ismert megoldásoknál ugyanis kitűnt, hogy azok pontatlan megmunkálása, valamint a biztosítókészülék egyes elemeinek pontatlan összeszerelése következtében előfordulhat, hogy a rögzítőtagok meglazulnak, sőt ki is oldódnak, így például a rugalmas retesz ütközői számára készült lyukak fúrásakor fennáll annak a veszélye, hogy a zárógyűrű nem egészen szabatos beállításakor a rugalmas retesz nem helyezkedik el az ütközők között és így a rögzítő tagok egymással szemben kölcsönösen eltolódhattak, bár a kulcs kihúzható volt és így fel kellett tenni, hogy a reteszelőszerkezet előírásos záróhelyzetben van. De még pontos megmunkálás esetén is előfordulhat az ismert megoldásoknál, hogy a rugalmas reteszelőtag edzése közben elhúzódik és így a reteszelőpihenőkbe nem illeszkedik a kellő biztonsággal. Végül a rugalmas reteszelőtag elhajolhat, illetőleg nem előírásos kulcs használatakor elcsavarodhat úgy, hogy az előírásos kulcs használata alkalmával ez a kulcs a biztosítókészülék nyitott állapotában is kivehető, mert a kulcsot rögzítő csap már nem illeszkedhet a kulcs kimetszésébe. Ezeket a hátrányokat a találmány értelmében azzal szüntetjük meg, hogy a kulcsot felületén érdesített egyszerű lapos rúdként alakítjuk ki, vagy abban célszerűen néhány rovatékot készítünk és valamennyi reteszelőtagot a zárógyűrűn rendezzük el. Ezenkívül a biztosítótágokat vezető és azokat együttartó csapokat mind a zárógyűrűn, mind azon a támfalon is átvezetjük, amelyen a zárógyűrű csúszik, mimellett ezek a csapok á biztosítószerkezet lezárt állapotában a támfalon lévő pihenőkbe illeszkednek. A rajzban a találmány egy példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra az új biztosítókészülék távlati képe. A 2. és 3. ábrák a biztosítószerkezet metszetei. Az ábrák közül a 2. ábra a szerkezetet zárt, a 3. ábra nyitott állapotban tünteti fel. Az —a— zárógyűrű a —b— támfalon eltolhatóan van elrendezve. A gyűrűben bajonettszerű zár számára —c— hasítékok vannak, amelyekbe a támfal megfelelően kialakított csapjai nyúlnak és ilymódon a zárógyűrűt, valamint a sapka elülső részét rögzítik. A —b— támfalat felhajlott —d— végével a hátsó —e— gyűrűn rögzítettük.