136857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyen feldolgozható egyenesláncú, nagyfokúan polimer poliamidok előállítására

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.857. SZÁM 29. b. OSZTÁLY — F—10.332. ALAPSZÁM Eljárás könnyen feldolgozható egyenesláncú, nagyfokúan polimer poliamidok előállítására I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. Bejelentés napja: 1943. március 10. Németországi elsőbbsége: 1942. március 10. Az egyenesláncú, nagyfokúan polimer poliamidoknak a'akított készítményekké ömledékből való feldolgozása számos nehézséggel jár, különösen ha azokat nem lehet az elsődleges kondenzálási ömledékből feldolgozni. Az ilyen tömeg nagy viszkozitása következtében megömlesztéskor csupán igen lassan válik folyékonnyá, úgyhogy az egyes részek túlhevülése következtében igen könnyen bomlások vagy legalább is egyenetlenségek léphetnek fel. Nem könnyű továbbá az ömledékben zárványként előforduló gázokat eltávolítani, melyek különösen mű rostokká való feldolgozáskor igen zavaróan hatnak. Ügy találtuk, hogy e nehézségeket messzemenően kiküszöbölhetjük, ha oly viszonylag alacsony viszkozitással olvadó poliamidokból indulunk ki, melyek a lánc mindkét végén előnyösen primer vagy pedig szekunder aminocsoportokat tartalmaznak és ezeket az eleinte hígfolyós ömledékben a jelenlévő aminocsoportok számának megfelelő mennyiségű oly polikarbonsavdiarilészterrel, különösen dikarbonsavarilészterrel utánkondenzáljuk, mely adott esetben önmagában is egyenesláncú polimer jellegű lehet. Az ilyen reakciónál felszabaduló aromás oxivegyületeket szükség esetén az ömledékből v'akuumdesztillálással vagy az alakított képződményből kivonatolással távolíthatjuk el. Előnyösen azonban oly magas forrpontú vagy gyakorlatilag nem illékony és szagtalan hidroxilvegyületek észtereit alkalmazzuk, hogy azok jelenléte a kapott termékek feldolgozását és felhasználását zavaróan nem befolyásolja. Célszerű tehát, ha oly fenolokat választunk, melyeknek forrpontja legalább 30—50 C°-kal magasabb, mint a poliamid olvadáspontja, vagy melyeknek forrpontja a feldolgozásnál alkalmazott hőmérséklet fölött van. Mivel az oldható fenolos vegyületeknek a poliamidok iránt rendszerint nagy affinitásuk van, gőznyomásuk a« ömledékben amúgy is jelentősen esökken, úgyhogy végül viszonylag alacsony forrpontú öxivegyületek észterei is alkalmazhatók, a keletkezett melléktermékek ledesztillálása nélkül. Ezeket azonban a kész termékek bői legtöbb esetben már szaguk miatt is kivonatolás útján újból és újból'el kell távoli tanunk, míg a magas forrpontú vagy nem illékony anyagok a végtermékben .is visszamaradhatnak és lágyítószerként és/illetve vagy stabillizálószerként értékesek is lehetnek. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként alkalmazandó poliamidokat önmagában ismert módon a szokásos összetevőkből, például a karboxilcsoport és aminocsoport között legalább 5 C-atomot tartalmazó aminokarbonsavakból vagy diaminokból, dikarbonsavakból, illetve ilyen anyagoknak vagy anyagpároknak melegben egyenesláncú poliamidok képzésére képes funkcionális származékaiból, például laktámokból, amidokból, uretánókból, észterekből, nitrilekből, utóbbiak esetében legalább egyenértékű mennyiségű víz vagy vizet képező anyagok jelenlétében állíthatjuk elő. Elvileg különböző összetevők tetszőleges keverékeit is alkalmazhatjuk, például aminokarbonsavakat vagy ezek laktámjait, diaminokból ós dikarbonsavakból kapott sókkal együtt vagy diaminokból és dikarbonsavakból kapott több különböző sóból álló keverékeket. Elegendhetetlen előfeltétel csupán az, hegy a poliamidképző anyagok keverékében az aminocsoportok a karboxilcsoportokkal vagy ezek funkcionális származékaival szemben fölöslegben legyenek, mimellett azonban e fölösleg mértéké, mely az ömledék mindenkori kondenzálási fokát és viszkozitását határozza meg, viszonylag tág határok között ingadozhat. Ekkén a fölösleg, a kondenzálási termék amidcsoporttartalmára vonatkoztatva, például 1/100—1/10 molszázalék vagy még nagyobb is lehet. Jellegzetes poliamidképző anyagokként a következőket említjük meg: Aminokarbonsavak, mint az e-aminokapransav, ennek íaktámjai, amidjai és hitriljei, 9-aminononán' sav és ennek uretánjai, 11-amínooktadekánsav (mely a megfelelő ketosztearinsavból ammóniák jelenlétében, katalízises redukálással állítható elő). Dikarbonsavak, mint az adipinsav, ^-metüadipihsav, ^-tercier-butildipinsav, szebacinsav, n-dipro-