136842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés munkadaraboknak, általában anyagnak ultrahanghullámokkal való ellenőrzésére

2 136.842 ahol R a. reflexió. Ez az átbocsátó képesség a Rayleigh-féle törvény szerint nem csupán a hangellenállások viszonyától, hanem kifejezet­ten a — viszonytól függ, ahol — d — a válasz­fal vastagsága és X a hullámhossz. Minden olyan X falvastagságnál, amely — egészszámú sokszo­rosa, az átbocsátó képesség a legnagyobb, a visz­szaverődés a legkisebb. Fordítottak a viszonyok X — minden páratlan számú sokszorosánál (víz-4 szintes érintő). Természetesen önmagában ismert módon a villamosan transzformált és egyenirányítóit vé­teli energiát jelző mérőkészülék is alkalmaz­ható. Önmagában lényegtelen, hogy az átbocsá­tás maximumát, vagy a visszaverődés minimu­mát jelezzük-e. Az első esetben a munkadarabok az ultra­hanghullámok adója és az ultrahanghullámok vevője között van, a második esetben vagy az adó és a vevő a munkadarab egyik oldalán van, vagy pedig a vevő egészen elmarad, ha a rezgő vevő a visszavert hullámokat veszi, például az­zal, hogy ezek visszahatását interferometer be­rendezés módjára mérik. A hullámmezőnek a hullámforrásra való visszahatása megváltoztatja a kisugárzott energiát és például mint a hullá­mot létesítő kvarckristályt gerjesztő adó anód­áram felvétele mérhető, vagy mint úgynevezett vételi feszültség tovább használható fel. Az átbocsátó képesség maximumainak vagy a visszaverődés minimumainak valamely frekven­ciatartományban való eloszlásából az ezek kelet­kezését okozó hullámhosszak mérése útján kö­vetkeztethetünk az ultrahanghullámok útjában fekvő diszkontinuus rétegekre. Braun-féle cső alkalmazásakor a berendezést célszerűen úgy állítjuk össze, hogy az ernyőn keletkező görbe abszcisszája a frekvenciát és or­dinátája az átbocsátó képességet vagy a vissza­verődést jelzi. Emellett a berendezés ismert adataihoz a diagramm egyes csúcsai tartozhatnak, úgyhogy a diagrammban megjelenő többi hullámhegy, il­letőleg hullámvölgy alapján a mérésnél érdeklő viszonyokra következtethetünk. E következteté­sek alapja a frekvenciaspektrumban levő görbe­csúcsok, mimellett e görbecsúcsokat okozó ré­teghatárok helyzete nehézség nélkül megálla­pítható és eddig ismeretlen rétegek vagy réteg­határok jelenlétére, valamint helyzetére is kö­vetkeztethetünk. A mindenkori viszonyoknak megfelelően vagy az átbocsátó képességet, vagy a visszaverődést mérő eljárást részesítjük előnyben, vagy egy­idejűleg mindkét mérést foganatosítjuk. A találmány szerinti mérőeljárás alkalmazását két példakénti kivitel kapcsán ismertetjük. Az első példában csapágy kiöntő rétegét rétegező­dés szempontjából vizsgáljuk (1. és 2. ábrák), míg a második példában feltettük, hogy tetsző­leges munkadarab vastagsága és esetleg abban előforduló hibahelyek állapítandók meg (3. és 4. ábra). Az 1. ábrában Braun-féle csővel dolgozó mérő­elrendezést vázlatosan tüntettünk fel. D a csapágy összvastagsága. A csapágy két 1 és 2 rétegből van, melyek vastagságai di és da. A mérés végett a csapágyat az S adókristály és az E vevő közötti vízfürdőbe merítjük. Az adó és a vevő között terjed az S kvarckristályból ki­sugárzó ultrahanghullám. A csapágyat a vizsgá­lat közben úgy mozgatjuk, hogy azon, illetőleg a két 1 és 2 réteg közötti határfelületen a hul­lámok e felületre merőleges irányban, tehát kö­rülbelül sugárirányban haladnak át. Az E vevőkristályt V erősítőkön és a harmo­nikus frekvenciákat kiszűrő BP szűrőn át a B Braun-féle cső merőleges irányban kitérítő le­mezeivel kötöttük össze. Az S adókristályt táp­láló T adó frekvenciáját ugyanazon K billenő készülék feszültségei modulálják, amely a B Braun-féle cső vízszintes kitérítő lemezeivel van összekötve. Ha a leírt berendezésnél a vizsgálandó munka­darabon kívüli rezgési állapotokat figyelmen kí­vül hagyjuk, akkor megállapítható, hogy mini­mális visszaverésu, tehát legnagyobb áthatoló képességű álló hullámok azoknál a frekvenciák­nál keletkeznek, amelyeknél a D vagy a ái, vagy a d> méret a félhullámhossz sokszorosa. Ha a T adó középfrekvenciáját úgy választjuk 2d2 meg, hogy a hullámhossz a 2 rétegben •— , ahol » n egészszám, akkor a cső ernyőjén előálló kép­ben az abszcisszatengely közepén maximum je­lentkezik. A két 1 és 2 réteg vastagságainak és a rétegeknek a hullámokkal szemben kifejtett ellenállásának viszonyától függ, hogy a közép­frekvencia és a sávszélesség -megfelelő megvá­lasztásával a kép egyszerűbbé tétele végett to­vábbi maximumok fellépését elkerülhetjük-e. Ha a 2 réteg belsejében ds vastagságú, az 1 és 2 rétegekétől eltérő összetételű 3 réteg jut a sugármenet útjába, akkor egyrészt megváltozik a 2 rétegben a hullámhossz, tehát az ernyőn levő képben a diagrammban jelentkező csúcs ol­dalt vándorol, másrészt azonban álló hullámok keletkezésének új feltételei létesülnek, tehát az ernyőn levő képben új csúcsok lépnek fel. Egyenáramú műszerrel dolgozó másik kivi­teli alakot a 2. ábrában tüntettünk fel. W a vizs­gálandó munkadarab, amelyet alkalmas segéd­közegben, például vízben vagy olajban rende­zünk el és azt az S adókristály és az E vevő­kristály között fennálló ultrahanghullámnyaláb­ba visszük. Az E vevőkristállyal vett hangener­giát a VE vevőerősítőn át egyenirányítás után az A jelzőkészülékbe vezetjük.' G az egyenirá­nyító. A frekvencia mérése végett az adókörben F frekvenciamérő műszert rendeztünk el. Hogy a berendezés működését megkönnyítsük, célszerű, ha felhangok kiválasztására hangolt VE vevő­erősítőt a K csatolóelem útján az adó hangolá­sával mechanikusan vagy villamosan csatoljuk. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy valamely test két párhuzamos felülete kö­zötti vastagságát gyorsan és egyszerűen meg­mérjük. A mikrométerrel és más hasonló mérő­eszközökkel foganatosított mechanikus mérő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom