136776. lajstromszámú szabadalom • Folytonos öntési eljárás
Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.776. SZÁM 31. c. 10—25. OSZTÁLY — L—9378. ALAPSZÁM Folytonos öntési eljárás Vereinigte Leichtmetallwerke G. m. b. H. cég, Hannover-Linden A bejelentés napja: 1943. december 11. J Németországi elsőbbsége: 1942. december 12. Tuskók folytonos öntésére (Stranggiessverfahren) ismeretes már rövid, vízzel hűtött gyűrű használata, valamint a hűtőgyűrűből lefelé kilépő tuskó közvetlen hűtése a kokilla alatt, a meleg nagyobb részének elvonására. A hűtőgyűrű magasságát előnyösen úgy választották, hogy az öntendő tuskó átmérőjéhez viszonyítva csekély legyen, és az átmérőt rendszerint ne haladja meg, sőt, ez átmérőn lényegesen alul maradjon. A kokillamagassággal 150—500 mm belvilág esetén egészen kb. 80 mm-ig mentek le. • Nem minden ötvözet bírja ki azonban, hogy a keletkező tuskó felületét a fent ismertetett kokillából való kilépéskor közvetlenül vízzel hűtsük, amidőn a mag még folyékony. Különösen a feszültségre érzékeny ötvözetek esetében az mutatkozott, hogy kívánatos lehet a kokillából kilépő tuskót a kokillától csak olyan távolságban vízzel közvetlen érintkezésbe hozni, ahol a kilépő tuskó már teljesen, magjában is megdermedt. Javasolták már ilyen ötvözetek esetében- a tuskómagasságnak és az öntőgyűrűben fennálló dermedési feltételeknek oly módon való szabályozását, hogy a megszilárdulás már magában a kokillában a tuskó belsejéig megtörténjék. A részben még folyós rész mélysége körülbelül arányos a süllyesztés sebességével. A megdermedési frontot tehát lehető lassú öntéssel emelhetjük, és ezzel bizonyos mértékig elkülöníthetjük a közvetlen hűtés területétől. Ez a rendszabály azonban rövid kokillában némelykor nem elégséges. Azt találtuk, hogy különösen kedvező eredményekhez jutunk akkor, ha#az érzékeny ötvözetekhez szintén a lehetőség szerint rövid, azaz olyan hűtőgyűrűt használunk, amelynek magassága az átmérőjét nem haladja meg, de arról gondoskodunk, hogy a kokillából való kilépés után a közvetlen hűtés csak ott kezdjen hatni, ahol a közvetett hűtés folytán a tuskó már belsejében is megdermedt. A süllyesztés sebességének változtatásával még járulékosan is emelhetjük a megdermedési frontot, hagy a közvetlen hűtést lehetőleg a Kokillához közei kezdhessük meg. A közvetlen hűtést vízfürdőbe való mártással, vagy permetezőgyűrű segítségével foganatosíthatjuk. Előnyös, ha a kokillának és a közvetlen hűtőszer hatókörzetének távolsága a líhető legcsekélyebb, azaz a közvetlen hűtést előnyösen a még folyékony fémfürdő aljának magasságában alkalmazzuk. A íémfürdő mélységét és ezzel a megdermedési front fekvését a legmélyebb helyen rúd-dal állapíthatjuk meg, és a távolságot e mélységhez idomíthatjuk. ' Különösen érzékeny ötvözetek esetén szükségessé válhat, hogy a közvetlen hűtést mélyebben, kb. 50 mm-ig terjedő távolsággal lejjebb kezdjük annál a helynél, ahol a tuskó belseje már teljesen megdermedt. Ez azért helyénvaló, mevt a fürdő mélysége bizonyos ingadozásoknak van alávetve, és ez ietapintással nem mindig állapítható meg a kellő pontossággal. Emellett azonban arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a közvetlen hűtés lejjebbhelyezése a tuskó minőségét rontja. Ezért a közvetlen • hűtés ama legkedvezőbb magasságát, amely mellett a tuskőban repedések még éppen elkerülhetők, esetről esetre próbálgatással kell megállapítani, hogy a közvetlen hűtés túlságosan mély beállításával a tuskó minőségét feleslegesen ne rontsuk. Az 1. ábra az eljárás példaképpeni foganatosítását mutatja permetezőgyűrűs megoldásban. A —2— tartórudakkal állíthatóan a —3— hűtőkokillán megerősített —1— permetezőgyűrű hűtését oly magasságban állítjuk be, hogy a kokillából éppen kilépő •—5— tuskó már belsejéig megdermedt legyen. Az —1— permetezőgyűrűt és a hűtőgyűrűt a —4__ csővel kapcsolhatjuk össze, úgyhogy az a hűtővíz, amely a kokillán átáramlott, a gyűrűn át a tuskóra permeteződik. Ha erélyesebb hűtésre van szükség, a kokillában már előmelegeditt víz helyett friss, hideg vizet is vezethetünk a gyűrűbe.
