136772. lajstromszámú szabadalom • Forgáscsapos alátámasztás járművek függőleges tengely körül elfordítható kerékpárjaihoz

2 136.772 szintes 7 ága a 6 tartószerkezet 8 füleiben ágyazott 9 tengelyen elforgathatóan van elrendezve, felső 10 szárával pedig a 4 alvázzal 11 bordák útján helytállóan összekötött 12 persely ágyazó furatába illeszkedik. A 10 zár fölül menetes 13 csapban végződik, amelyre 14 alátétlemez közbeiktatásával 15 koronaanyát hajtottunk. A menetes 13 csap és a 15 koronaanya kölcsönös helyzetének biztosítása végett a 13 csapban átmérőirányú .16 furat van, amelybe a 15 koronaanya 17 hornyainak valamelyikével kapcsolódó és a rajzon fel nem tüntetett sasszeget illeszthetünk. Az egymáshoz viszonyítva elforduló alkatrészek összerozsdásodásának Megakadályozása végett a 14 alátétlemez például bronzból van. A 11 bordák alul körgyűrű alakjában kiképezett 18 támszervbe mennek át, amelynek gyűrűs 19 toldata 18 támszerv 20 ellendarabjának horonyvezetéket alkotó gyűrűs 21 vájatával kapcsolódik. A 20 ellentámszerv ugyancsak körgyűrű alakjában van kiképezve, és a 8 fülek közé illeszkedő bordás 22 fülei útján a 10 tengelyen elforgathatóan van ágyazva. A 22 fülek merevítő bordáit 23 hivatkozási számmal jelöltük. A 18, 20 támszervek együttesen lényegében a járműveknél önmagában ismert ötödik kereket alkotnak. A 18, 20 támszervek tehát a találmány értelmében egymásban vannak vezetve, és így nemcsak az 5 mértani tengellyel párhuzamos, hanem az arra merőleges terheléseket is felfogják. A 18, 20 támszervek szerepe fel is cserélhető, és szükség esetén egymással kapcsolódó több központosán kiképezett toldatot és vájatot is alkalmazhatunk. A kivitel egyszerűsítése végett viszont eljárhatunk úgy, hogy a támszervek közül az egyiket vájat nélkül képezzük ki, ellendarabját pedig toldat helyett oly vállal látjuk el, amely a vájat nélküli támszerv külső vagy belső kerületéhez illeszkedik; a támszervek ez esetben tehát nem egymásban, hanem egymással vannak vezetve. A támszerv és az ellendarab támfelületének nem kell zárt felületet alkotnia. Ily elrendezés esetén a támszervek mindegyikének több tagja van. A 18, 20 támszervek közé az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 24 csúszóbetétet iktattunk. Ennek rendeltetése, hogy egyrészt felületi tulajdonságai, másrészt a viszonylagos elmozdulások csökkentése által a 18, 20 támszervek egymáshoz viszonyítva elmozduló támfelületeinek kopását megszüntesse, vagy legalábbis csökkentse. A 24 betétet evégből például fi bérből készíthetjük. A fiber ugyanis alig kopik, és a fémfelületet gyakorlatilag nem koptatja. Fiber helyett alkalmazhatunk azonban a 18, 20 támszervek fémanyagánál lágyabb fémet, például sárgarezet is, amelynek kopása nagyobb, mint a 18, 20 támszervek fémanyagának kopása, és így lehetővé teszi, hogy a kopások okozta eltolódásokat a betét egyszerű cseréjével megszüntessük. A hatást még fokozhatjuk, ha egyetlen betét helyett egymásra helyezett több betétet alkalmazunk, amelyek nemcsak a támszervekhez, hanem egymáshoz viszonyítva is elmozdulhatnak. Az egymásban elmozduló alkatrészek szabatos és zárt illeszkedése következtében a csúszófelületek zsírzóprésekkel kifogástalanul kenhetők. A találmány szerinti forgáscsapos alátámasztás ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A rajzon fel nem tüntetett jármű súlya a 4 alváz útján a 18 támszervre és erről a 20 támszerv, a 9 tengely és a 6 tartószerkezet közvetítésével a rajzon fel nem tüntetett kerékpárra adódik át. A kerékpár és a' jármú kapcsolatát terheletlen állapotban is biztosítja a 15 koronaanya, amely megakadályozza, hogy a kerékpár és az alátámasztásnak a kerékpárral együtt elforduló részei a kettős 25 nyíl értelmében elváljanak az alváztól és az alátámasztásnak az alvázzal összekötött részeitől. A 24 koronaanyát annyira húzzuk meg, hogy a 18, 20 támszervek támfelületei a 24 betéten csúszó illeszkedéssel feküdjenek meg. A kerékpárnak az 5 mértani tengely körül való elfordulásakor a 6 támszerkezet, valamint a 9 tengelyen ágyazott 7, 10 forgáscsap és a 20 támszerv is elfordul, miközben a 18 támszerv a 4 jármS-alvázzal egyetembea az elforduló alkatrészekhez viszonyítva helyben marad, a 18, 20 támszervek támfelületeinek súrlódási útját pedig a 24 csúszóbetét a felére csökkenti. A kerékpár lengőmozgása esetén a 7, 10 forgáscsap és a 20 támszerv is viszonylagos nyugalmi helyzetben marad, és mindössze a 6 tartószerkezet fordul el a rajz síkjára merőleges síkban a 9 tengely körül. A forgáscsapos alátámasztást tehát egyik esetben sem terheli oly erő vagy nyomaték, amely az egymással kapcsolódó 18, 20 támszervek szétválásának, vagyis a kettős 25 nyíl értelmében hatna. Minthogy pedig a 18, 20 támszervek a találmány értelmében egymásban vannak vezetve, nemcsak a jármű súly terhelését továbbítják önmagában ismert módon a kerékpárra, hanem a harántirányú erőket is felfogják, úgyhogy a 7, 10 forgáscsap a hajlítónyomatékok és a nyíróerők hatása alól egyaránt mentesítve van. A 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alak abban különbözik az 1. ábra szerinti kiviteli alaktól, hogy a 6 tartószerkezeten' egy-egy 26 ütköző van, amely a járműkerék lengéseikor a 6 tartószerkezet elfordulását korlátozza, és ezzel megakadályozza, hogy a 6 tartószerkezet elfordulásakor meg nem engedett módon a 20 támszerv alsó oldalának ütközzék. A 6 tartószerkezet és a 26 ütközők egyik szélső helyzetét a rajzon eredmény vonallal tüntettük fel: A 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a kerékpárral elforduló 20 támszerv és a 6 tartószerkezet közé 27 rugókat iktattunk, amelyek egyrészt helyettesítik a 2. ábra szerinti 26 ütközőket, másrészt csillapítják a kerékpár lengéseit. A rugók excentrikus terhelésének megakadályozása végett a 27 rugókat a 20 támszerven, illetőleg a 6 tartószerkezeten gömbcsuklószerűen ágyazott 28 rugótányérok közé fogtuk. A 2. ábra szerinti 26 ütközőket természetesen a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén is alkalmazhatjuk. Minthogy a támszervek a találmány értelmében egymással vagy egymásban vannak vezetve, és így egymáshoz viszonyítva mindig szabatosan helyezkednek el, nincs akadálya annak, hogy a támfelületek közé gördülő elemeket, például golyóvagy görgőkoszorút helyezzünk. Több gördülő elem alkalmazása esetén ugyanis a felületi igénybevételek a kívánt mértékig csökkenthetők. Gördülő elemek alkalmazása például akkor célszerű, há a ta-