136741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés erősítőberendezésekben az átvitel mértékének önműködő logaritmikus szabályozására

Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.741. SZÁM 21. a*. 36—37. OSZTÁLY ~~ E—5946. ALAPSZÁM Eljárás és kapcsolási elrendezés erősítőberendezésekben az átvitel mértékének önműködő logaritmikus szabályozására Electrical Fono-Füms Co. A/S, Kopenhága. A bejelentés napja: 1943. augusztus 11. Dániai elsőbbsége: 1942. augusztus 13. Már ismeretes, elektroakusztikai átviteleknél az átvitel mértékét önműködően pl. oly módon szabályozni, hogy az eredeti előadás dinamikáját a felvételnél csökkentik és a visszaadásnál megfelelő dinamikabővítést alkalmaznak. Továbbá ismeretes, hogy ezt az önműködő dinamikaszabályozást az átviteli útba beiktatott szabályozótaggal és ennek a szabályozótagnak a szabályozására való szabályozófeszültséggel végzik, mely szabályozófeszültséget segédkapcsolással az átviendő amplitúdók (hasznos amplitúdók) egy részének egyenirányítása révén állítják elő. Az emberi fülnek a hangerősségekkel szembeni logaritmikus megkülönböztető képességére való tekintettel javasolták még az un. logaritmikus dinamikaszabályozást is, azaz olyat, ahol a logaritmikus léptékben felvitt dinamika jellemző görbe egyenesvonalú, úgyhogy a szabályozótag előtt a bemenő amplitúdók logaritmusa mindenkor arányos a szabályozótag után a kimenő amplitúdók logaritmusával. Továbbá javasolták már az önműködő szabályozó készülékeknél az átvitel mértékének szabályozására a frekvenciától függő hangerőszabályozás alkalmazását a frekvenciától függő fülérzékenység utánzására. Az eddigi eljárások alapgondolata szerint vagy a segédkapcsolást alakítják ki frekvenciától függővé oly módon, hogy a szabályozófeszültség a frekvenciával változik, vagypedig a szabályzótaghoz frekvenciától és amplitúdótól függő kapcsolóelemeket rendelnék, úgyhogy a szabályzótag frekvencia lefolyása a változó hangerővel megváltozik. Már ismert dinamikabővítő elrendezésnél, melynek frekvenciától függő segédkapcsolása van, törekedtek a visszaadásnál a mély hangok látszólagos kiemelésének megszüntetésére, mely azáltal keletkezik, hogy a felvételnél dinamikakorlátozást (kompressziót) alkalmaznak, Ezért a segédkapcsolás állandóit oly módon választották meg, hogy a visszaadásnál a f őkapcsolás olyan frekvencialefolyasát érjék el, mely a fül érzékenységével fordítottan arányos. A már ismert dinamikaszabályozókészülékeknél, melyeknél az erősítés a frekvenciával változik, törekedtek azt a hibát kiküszöbölni, mely a fül megkülönböztetőképessége következtében akkor lép föl, ha dinamikájában korlátozott (komprimált) zenei előadást megfelelő dinamikabővítés nélkül adják vissza. A logaritmikus dinamikaszabályozással szemben tehát azt a követelményt kell támasztani, hogy két tetszés szerinti, ugyanazon frekvenciájú bemenő amplitúdó közötti különbség logaritmikus léptékben mérve az összes frekvenciáknál ugyanazzal a tényezővel az ún. szabályozási tényezővel változzon meg. Ugyanis csak ezzel lehetséges elérni, hogy a hangerőkülönbségek a frekvenciától függetlenül mindig azonos mértékben változzanak meg. Már ismert eljárások ezt a követelményt nem elégítik ki, mert az összes ilyen eljárásnál a szabályozási tényező a frekvenciától függ. .' A találmány célja az ideális logaritmikus dinamikaszabályozas lehető legjobb megközelítése, melynél a fentemiitett feltételek ki vannak elégítve. Az effajta dinamikaszabályozásnál azokat a hangokat, melyeket a szabályozás előtt' azonos hangerősséggel érzékeltünk, a szabályozás után is egyforma hangerővel kell érzékelnünk. A találmány értelmében a szabályozást oly módon foganatosítjuk, hogy ha egyidejűleg több hang lép fel — ami gyakorlatilag csaknam mindig előfordul — csak azok a hangok befolyásolják a dinamikaszabályozást, melyek a teljes hangképre jellemzők, azaz a dominánsok, amikoris a természethű visszaadást legjobban megközelíthetjük. A találmány szerinti eljárásnál ezt azzal érjük el, hogy a hasznos amplitúdóknak azt a részét, amelyből a szabályozófeszültséget állítjuk elő, oly módon torzítjuk el, hogy a szabályozás csak olyan amplitúdóknál kezdődjék, melyek meghatározott, a hasznos amplitúdók frekvenciájától függő határértéket meghaladnák. Az egyik előnyös kiviteli alaknál az említett határérték függőségét a hasznos amplitúdók