136732. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő készülék
Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.732. SZÁM 17. f. OSZTÁLY — R—8769 ALAPSZÁM Hőkicserélő készülék Magyar Radiátorgyár Részvénytársaság cég, Budapest A bejelentés napja: 1943. november 20. Hőkicserélő készülékeknél a csövek belsejében, melyekben gőz vagy víz áramlik, a hőátadás általában kielégítő, míg a csöveken kívül'áramló levegő hőátadási tényezője aránylag igen alacsony. A hőátbocsátási tényezőt tehát a kívül áramló levegő rossz hőátadása rontja le. Ez okozza, hogy léghevítőként bordáscsöveket és bordázott fűtőfélületeket alkalmaznak. Az ismert hőkicserélő készülékeknél alkalmaztak már tört- vagy hullámfelületet alkotó fűtőfelületeket, melyeknél a levegő minden csőnél csak legfeljebb egyszer vagy kétszer halad az áttöréseket vagy nyíláscsoportokat magukban foglaló fűtőfelületeken keresztül. Nem ismeretes még olyan hőkicserélő, amelynél az átáramló levegő áramvonalai az ugyanazon csőhöz tartozó fűtőfelületeket több mint kétszer metszenék és így jó hőátadás az eddigieknél nem volt elérhető. Ügy találtuk, hogy az áramló közeggel átjárt elosztócsőre nemcsak az eddig ismert hőátadó fűtőfelületeket helyezhetjük fel, hanem ezeket még további bordázattal is elláthatjuk, úgyhogy az átáramló levegőt kényszeríteni tudjuk; arra, hogy a fűtőfelületeken legalább háromszor haladjon keresztül. így tehát úgy a radiátoroknál, mint a léghevítőknél, gáznemű testek hőátadásánál, kevés elosztócső felhasználásával nagy fűtőfelületet kapunk és kis helyszükséglet mellett erős felmelegedést érünk el, mert a külső közeg pl. négy lemezen áramlik át, illetve a hőkicserélő lemezrészek a külső közeg részáramainak irányát négyszer keresztezik. Míg tehát eddig a fűtőfelületet a csőhöz legfeljebb két egymással szembenfekvő pontban forrasztották vagy hegesztették, addig most négy pontban van a fűtőfelület a csőhöz erősítve. A találmány ismertetése céljából a mellékelt rajzon nemcsak a találmány szerinti megoldás, hanem, az eddig ismert zegzugos megoldások" vázlatos képét is feltüntetjük. A mellékelt rajzon az 1. és 2. ábrák az ismert megoldások vázlatát mutatják, míg a 3. ábra a^ 'hőkicserélőt elölnézetben, a 4. ábra vízszintes metszetben és az 5. ábra ugyanazt nagyobb léptékben tünteti fel. A 6. ábra pedig csak három hőkicserélő lemezzel ellátott ugyanilyen készüléket ismertet. Az 1. ábrán feltüntetett kivitelnél is —1— jelöli az elosztócsövet és —2— az áttört hőkicserélő felületet és így látható, hogy a levegő áramlásának a —8— nyíllal megjelölt útja csak egy helyen metszi a —2— hőkicserélő felületét. A 2. ábrán megjelölt úgyszintén ismert kivitelnél pedig minden —1— csőhöz két —2— hőkicserélő felület tartozik, és így az átáramló levegő a —8'— nyíl irányában azt kétszer metszi. A találmány szerinti kivitelnél a minden egyes —1— csőhöz tartozó 'kettős —2— felületen kívül még két új —3— feíület tartozik, úgyhogy a levegőnek a —4— és —5— nyilakkal jelzett áramlási útja négyszer 'metszi az —1— elosztócsövek palástfelületéhez erősített, áttört —2, 3— hőkicserélő lemezeket. A találmány szerinti kivitelnél az —1— csőhöz a —2-— hőkicserélőlemez az egymással szemben fekvő —6,6'— forrasztási, illetve hegesztési helyeken van felerősítve,. míg a —3— lemezek az —1—cső másik két ellentétes, úgyszintén egymással szembenfekvő —7,7'— helyein vannak az —1: — csőhöz erősítve. A találmány szerinti hőkicserélőnek tehát egyik jellemzője például, hogy az —1— cső egymásra merőleges két átmérőjének minden egyes —6, 6'— és —7, 7'— végpontjában egy-ögy hőkicserélő lemez van felerősítve, mégpedig úgy, hogy két szomszédos forrasztási hely, pl. —6— és —7'— vagy —6'— és —7— mindig két-két egymással párhuzamos hőkicserélő lemezhez tartozik. Természetesen a felületeknek ismert kialakítású —9— áttörései vannak. A harántirányban átáramló külső közegnek tehát legalább három, előnyösen négy hőkicserélő felületet kell metszenie, mert az —1— csőre legalább három hőkicserélő lemez van felerősítve? A hőkicserélő lemezeket tehát mindig úgy kell az —1— cső különböző pontjaihoz- erősíteni, hogy ezen pontok közül mindig kettő-kettő, (pl. 6. 6' és 7, .7'), egymással szemben feküdjön.
