136721. lajstromszámú szabadalom • Géperejű járművek, főleg lánctalpas járművek törzsének megtámasztása a járművázon forgattyútengely révén

136.721 3 galmas —15— forgórúd, úgynevezett torziósrugó­ként kialakított közös forgattyútengelyre vannak felfüggesztve, mely az —1— járműtest —16— és —17— csapágyaiban van ágyazva. Ez a rugalmas forgórúd átveszi egyidejűleg a —7— és —8— lánc­talpvezető-kéretek párhuzamos vezetését is. Evé­gett a rugalmas —15— forgórúd mindkét- végén egy-egy egymáshoz képest ellentétes irányú for­gattyúval van szilárdan összekötve, melyek mind­egyikét a forgórúdra felékelt —18— és —19— agy­ból, valamint az agyak végével összekötött két —20, 21— forgattyúkarból van. A forgattyúk vil­laszerű kialakításúak és a —22— és —23— kap­csolótagok révén a —7— és —8— lánctalpvezető­keretekkel vannak csuklóssan összekötve, mi mel­lett mindegyik oldal forgattyúi, kapcsai és lánc­talpvezető-keretei egymással forgattyúművet al­kotnak. A lánctalpvezető-keretek emellett a for­gattyúmű lengő szárnyait alkotják. A forgattyúk és kapcsok, valamint a kapcsok és a lánctalpve­zető-keretek közötti kötést, a menetirányra haránt­fekvő vízszintes —24— és —25—, illetve —26—• és —27— csapok révén létesítjük, melynél a —22— és —23—• kapcsoknak a —7— és —8— ke­lethez csatlakozó —25— és —27— kapcsolási he­lyei úgyszintén villaszerűén vannak kialakítva. Az 1—3. ábrák szerinti kiviteli példánál a —18, 20— forgattyúk a —19 21— forgattyúkhoz képest tükörképszerűen fekszenek, miméllett mindkét for­gattyú a lánctalpvezető-keret irányában egymással 180°nál kisebb szöget zár be. A forgattyúk, vala­mint a —22— és —23— kapcsok egyenlő hosszúak is lehetnek. Emellett az elrendezést úgy • létesítjük, hogy a —22— kapocs —25- - összekötőcsapja a —23— kapocs —27— összekötőcsapjának meghosz­szabbításában feküdjön, továbbá úgy, hogy a —2— forgótengelytől a —25— és —27— csapok közös hossztengelyéig haladó —28— összekötővonal a —25— és —27— csapok hossztengelyétől a —15— forgórúd hossztengelyéig haladó —29— összekötő­vonallal derékszöget zárjon be. Ez elrendezésnél a 2. ábra szerint, a —24— csap központjától a —26— csap központjához vezető —30— összekötő­vonal a rugalmas —15— forgórúd hossztengelyét a jármű hosszközépsíkjában metszi, mégpedig a —31— pontban. Ez esetben a jármű súlya fele­részben a —7— és —8— keretre van elosztva, mi­vel a —Pj—• erőnek, illetve az —1— törzsnek a —7— keretre eső súlyrészéből — az —li emelő­karral való szorzata révén képezett forgatónyoma­ték a —2— tengely körül a bal járműoldalon egyenlő a —P2 — erő, illetve —8— keretre eső súlyrésznek az —12 — emelőkarral való szorzatából képezett forgatónyomatékkal a jármű jobboldalán. A 4. és 5. ábrák szerinti kiviteli példában — a 2. ábrához viszonyítva — a menetirány szerint bal­oldalt elrendezett —32— forgattyú hosszabb, mint a jobboldali —33— forgattyú, míg a forgattyúkat a —7— és —8— lánctalpvézető-kerettel csuklósan összekötő —34— és —35— kapcsok, melyek a —36— és —37— csapok révén vannak a forgaty­tyúkkal összekötve, függőlegesek, úgyhogy ezek —38—, illetve —39— csapjai különböző távolság­ban vannak a rugalmas —15— forgórúd tói és a —2— forgótengelytől. Ez esetben a —36— és —37— csapok középpontján áthaladó —40— össze­kötővonal a —15— forgórúd hossztengelyét, amint ezt az 5. ábra feltünteti, a jármű hosszközépsíkjá­tól jobbra éspedig a —41'— pontban metszi. Ez el­rendezésnél a jármű súlya egyenlőtlenül van el­osztva a —7— és —8— lánctalpvezető-keretekre, azaz a —8— keret jobban van megterhelve, mint a —7— keret, mert a járműtest elméleti támasz­pontja a —8— kerethez közelebb fekszik. Ezen­kívül ä —8— keret elülső része jobban van meg­terhelve, mint a —7— keretnél, minthogy a —Pé—• erő és —U— kar szorzatából képezett forgatónyo­maték nagyobb, mint a Ps ' la nyomaték. A 6. ábra szerint a —42— forgattyúk az —1— járműtörzs tölcsérszerű —43— tengely tokján el­billenthetően vannak ágyazva és egymással a —44— tengely révén vannak szilárdan összekötve. Evégett a —43— tengelytokon egy-egy —45— hü­vely van forgathatóan ágyazva, melynek kerületén a —46— ékhornyok vannak. A —45— hüvelyre vannak felékelve a —42— forgattyúk, melyek fu­ratai megfelelően ellentétes hornyokkal vannak ki­alakítva. A —45— tokok szélesebbek, mint a —42— forgattyúk, úgyhogy az utóbbiak a jármű nyomtávolságának megváltoztatásánál megfelelően oldalt eltolhatók. A —42— forgattyúk a —47— szorítócsavarokkal vannak a —46— hüvelyben biz­tosítva oldalirányú eltolódás ellen, míg a hüvely a —48— peremmel van összecsavarva, amely a vé­gén a —49— ékhornyokkal végződő —44— ten­gelyre van helyezve és a hüvelyt oldalirányban biztosítja. E kiviteli példában az —50— kapcsok az —51— lánetalpvezető-keretre az —52— lemezr­rugók révén támaszkodnak, melyek felső végeikkel az —50— kapcsok —53— csapágyával vannak ösz­szekötve és alsó végeikkel az —51—• keret —54— összekötőrúdján vannak ágyazva. A 7..ábra szerint az —1— járműtest alsó oldalán a harántirányú •—55— cső van szilárdan ágyazva, melynek végein az —56— és —57— forgattyúk —58— és —59— agyaik révén elbillenhetően van­nak ágyazva. A cső belsejében á rugalmas —60— forgórúd van elrendezve, melynek végeire az —56— és —57— forgattyúk —58— és —59— agyai vannak felékelve. Szabadalmi igénypontok: 1, Géperejű járművek megtámasztása a jármű­vázon forgattyútengely révén, főleg lánctalpas jár­művek megtámasztása azok vezetőkeretein, amely keretek a lánchajtómű forgási tengelyén vagy egy külön tengelyen elbillenthetően vannak ágyazva, azzal jellemezve, hogy a forgattyústengely (pl. 15) forgattyúi (pl. 20 és 21, illetve 32 és 33) egymás­sal ellentétes irányúak és egy-egy kapcsolószerv (pl. 22 és 23, illetve 34 és 35) révén a lengő­szárnyként működő lánctalpvezető-keretekkel (pl. 7 és 8) eegy-egy forgattyúművet képeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti megtámasztás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindkét járműoldal forgattyúművének forgattyúi (pl. 20 és 21), kap­csolószervei (pl. 22 és 23) és szárnyai (pl. 7 és 8) egyenlő hosszúak, valamint, hogy a forgattyúk és kapcsolószervek a forgattyútengely (pl. 15) és a kapcsolószerveknek a szárnyakhoz (pl. 7 és 8) való csatlakozási helyei (pl. 25 és 27) közötti ösz­szekötővonalhoz (pl. 29) képest részarányosán van­nak elrendezve, miméllett ez az összekötővonal minden szárnnyal 90°-os szöget zár be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom