136719. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző mérce hengeres szerkezeti darabok külső átmérőjének ellenőrzésére

\ Megjelent: 1955, október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.719. SZÁM 42. b. 9—13. OSZTÁLY — 1—4723. ALAPSZÁM Ellenőrző mérce hengeres szerkezeti darabok külső átmérőjének ellenőrzésére Junkers Flugzeug- und Motorenwerke Aktiengesell schaft, Dessau Bejelentés napja: 1944. január 4. Németországi elsőbbsége: 1942. október 8. Ismeretesek szerkezeti darabok külső átmérőjének ellenőrzéséhez való oly mércék, amelyek a mérési eredményt színes lámpák felvillanásával jelzik. E mércéknek általában oly tapintószegük van, amely áttételek közbeiktatásával izzólámpák érintkezőivel dolgozik együtt. A fényjellel dolgozó ismert mércék úgy vannak berendezve, hogy az érintkezési helyek és az azokhoz tartozó különböző színű jelzőlámpák közé egy-egy jelfogót iktatnak. Amikor a mért szerkezeti darab méretei meghaladják azokat a méreteket, amelyek az adott esetben jelzést adó jelzőlámpához meg vannak állapítva, a jelfogó a jelzőlámpákat kikapcsolja és egyidejűleg bekapcsolja a következő mérési fokozathoz tartozó jelzőlámpát. Ily fényjelzéssel dolgozó mércék igen költségesek. Minthogy azokat esetenként külön-külön kell megépíteni, beszerzésük csak akkor fizetődik ki, ha azonos alakú szerkezeti darabokat nagyobb számban folyamatosan kell ellenőrizni. Ezért oly szerkezeti darabokat, amelyeket csak kis számban állítanak elő, a gyakorlatban csak az általában használt tolómércékkel vagy fésűs mércékkel ellenőriznek, Minthogy azonban ez a mérési eljárás igen körülményes, kívánatos "oly mérce megszerkesztése, melynek révén a külső átmérő mérésénél a fényjelzéssel dolgozó célszerű eljárás bármely szerkezeti darab esetén a darabszámra való tekintet nélkül alkalmazhatóvá válik. A találmány fényjelzéssel dolgozó oly mérce, amely univerzális, azaz általánosan használatos készülékként célszerűen hosszú, lépcsősen megosztott, vagyis vállas kerek szerkezeti darabok esetén a külső átmérő ellenőrzésére minden esetben és a hosszúságok és átmérők lehetőleg nagy körzetében alkalmazható és amely szerkezeti darabok meghatározott sorozatának ellenőrzéséhez néhány fogással minden alkalommal berendezhető. Hosszabb szerkezeti darabok, pl. oly lépcsős rudak és tengelyek mérésénél, amelyeknek több szomszédos mérési helyük van, fontos, hogy a jelzőlámpákkal létesített ellenőrzőmező biztonsággal áttekinthető és á hibás helyek fekvése azonnal megállapítható legyen. A találmánnyal ezt a különleges feladatot is megoldottuk. A találmány abban van, hogy ütközőszegekkel ellátott egyoldalas egy vagy több fésűs határmércét tokban mozgathatóan rendezünk el és ütközőszegeiknek pályájába jelzőlámpák rugós érintkezőit iktatjuk, amelyeket a szerkezeti darabnak a mércében való elhelyezésekor a mércének • a szerkezeti darab méreteltérésétől függő kisebb vagy nagyobb eltolódása útján kapcsolunk. Célszerű, ha a fésűs mércéket a találmány szerinti szerkezetben száraikkal lefelé inga módjára és önsúlyukkal szemben felfelé eltolhatóan függesztjük fel és azok az ellenőrzendő szerkezeti darabnak a mércében való elhelyezésekor méreteinek szabatossága szerint vagy egyáltalán nem, vagy csak a fésűs mérce jóméret-oldalának végéig, vagy pedig selejtes méret esetében teljesen a szerkezeti darab fölé esnek. Amikor tehát a szerkezeti darab nem éri el az alsó mérethatárt, a fésűs mércék egyáltalán nem mozdulnak el. Mérethelyes darabok esetén a szerkezeti darabnak az alsó mérethatárhoz, tartozó mérőgombon való megfekvésekor meghatározottnál kisebb mértékű elmozdulás következik be. Ha pedig a szerkezeti darabnál utánmunkálásra van szükség és így a mércék szája előtt megreked, a mércék a meghatározottnál nagyobb mértékben mozdulnak el. Az ellenőrzőmérce ily kiképzése azzal az előnynyel jár, hogy a függőmércék súlyának hatása egyúttal az alkalmazandó mérési nyomást is megszabja, amelynek önmagában ismert módon, körülbelül a mércék súlyával kell egyenlőnek lennie. E mérési nyomás alkalmazása szerkezeti darabok sorozatos mérésénél mindezideig nem mindig volt lehetséges. Az ellenőrző személy feladata volt, hogy e nyomást a gyakorlat folyamán kialakult érzése szerint határozza meg. A találmánnyal lehetővé válik, hogy az alkalmazott mérési nyomás minden mérés és minden szerkezeti darab esetén körülbelül egyenlő legyen a mércék súlyával, anélkül, hogy ehhez a kezelőszemély érzésének hasznosítására szükség lenne.