136678. lajstromszámú szabadalom • Villamos hullámvivő berendezés

Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.678. SZÁM. 21. a+ 21-35. OSZTÁLY - S-19.495. ALAPSZÁM Villamos hullámátvivő berendezés Standard Villamossági Részvénytársaság cég, Budapest, mint a „Le Materiel Telephonique" Société Anonyme párisi cég jogutódja. A bejelentés napja: 1943. május 25. Franciaországi elsőbbsége: 1942. május 4. A találmány villamos hullámokat átvivő külö­nösen negatív visszacsatolási áramkörös erősítő be­rendezés. A találmány a hangfrekvenciás átvivő­berendezéseket a negatív visszacsatolás különleges elrendezése révén tökéletesíti. A hangfrekvenciájú áramok továbbításához hasz­nálatos minden készüléknél (erősítőknél, csillapí­tásoknál, átvivő tekercseknél, szűrőknél stb.) meg­állapítható, hogy a készülék kimeneténél mért fe­szültség nincs fázisban a bemenetre adott feszült­séggel. Ez a fázishiba a frekvenciával változik és van egy vagy több frekvencia, amelynél pontosan nulla. Az átvivőberendezés valóban hűen akkor továb­bít, ha bármilyen alakú rezgés ugyanazt az alakot mutatja átvitel után a kimenetnél, mint amilyen alakja a bemenetnél volt. A hullám alakját az adja meg, hogy különböző harmonikusai időben és' amplitúdóban milyen el­oszlásúak az alaphullámhoz képest. A harmoniku­suk hibás elosztása állandó energiájú hullám esetén a fület nem sérti, bár a fül eziránt sem teljesen érzéketlen. Más a helyzet változó energiájú, pél­dául meredek homlokú hullám esetén, ahol elsőren­dűen fontos, hogy a hullám alakja pontosan meg­maradjon. E célból szigorúan meg kell őrizni a harmonikusok viszonylagos helyzeteit és fázisait. Villamos hullámot továbbító berendezés tehát csak úgy felelhet meg a feltételnek, ha a rajta át­menő hullámoknak nulla fáziseltolást (nulla átvi­teli időt), vagy pedig frekvencia lineáris függvé­nye szerint változó fáziseltolást (állandó átviteli időt) biztosít. A hangfrekveneiá-erősítőkben állandó átviteli idő az átvitt sáv minden frekvenciája számára igen nehezen érhető el transzformátorokból, kapacitá­sokból és ellenállásokból alkotott berendezéseknél. Az átvivő készüléktől tehát csak annyit követelhe­tünk, hogy az átviteli idő változása a szélső átvitt frekvenciák között a lehető legkisebb legyen. Emellett állandó állapotban is van egy fontos gyakorlati eset, amelyben hasonló feltételek eléré­se különösen kívánatos, amikor ugyanis az ember­ben hallószerveinek elrendezése folytán keletkező természetes akusztikai benyomást kívánjuk vissza­adni, amely lehetővé teszi a hangforrás' irányának és távolságának pontos megállapítását a hang át­viteli idejének különbségeiből. Ezeket a különbsé­geket a rendes fül tökéletesen érzékeli. Nagy fázistorzítású átvivőberendezések haszná­lata esetén különös az átérzett benyomás: a hallott fázistorzítás nem felel meg a hangforrás energia­szintjének és a hang erősnek tűnik fel, bár fazis­torzítása távolinak mutatja. Ez a benyomás kicsiny ugyan, amíg a hangerősség szintje eléggé állandó marad, azonban feltűnővé válik, amint a hang­vagy áramerősség változásai számottevők. Negatív visszacsatolású áramkörök alkalmazása lehetővé teszi, hogy egyéb jellemzők (lineáris tor­zítás, harmonikusok, stabilitás, stb.)-javítása mel­lett a fázistorzítást és ezzel a különböző frekven­ciák átviteli idejének különbségeit jelentősen csök­kentsük. Ennek a magyarázata főleg az, hogy a negatív visszacsatolás bizonyos mértékétől kezdve a? erősítő áramkör gyakorlatilag kiküszöbölődik és az erősítés jellemzői szempontjából egyszerű csil­lapításként viselkedik, amely azokból az ellenállá­sokból áll, amelyeken át a negatív visszacsatolás létesül. Erősítők szerkesztésénél azonban mindenképpen szükség van transzformátorokra, valamint ellenál­lások és kapacitások útján való összeköttetésekre. Ezek az elemek maguk is fáziseltolódást okoznak. A legnagyobb ilyen fáziseltolódás mindig a transz­formátorban keletkezik. Ha a gyakorlatban egyéb követelmények szempontjából elfogadható minősé­gű a transzformátor, úgy primer tekercsének kor­látozott önindukciója miatt lényeges fáziseltolást okoz az erősítővel átvitt kis frekvenciáknál. Na­gyobb frekvenciáknál általában az erősítés fokának csökkentése nélkül lényeges fáziselfordulások áll­nak elő, sőt 180°-os fázisváltozás veszélye is fenn­áll, ami a negatív visszacsatolást pozitív visszacsa­tolássá változtatja át az illető frekvenciánál. A transzformátorokban keletkező ilyen fáziselfordu­lások főoka az ismeretes soros rezonancia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom