136628. lajstromszámú szabadalom • rugalmas alzat vagy betét derékaljak-, párnák- és párnázott bútorokhoz
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.628. SZÁM 56. a. OSZTÁLY - Sch—5860. ALAPSZÁM „Rugalmas alzat vagy betét derékaljak-, párnák-és párnázott bútorokhoz" SCHLARAFFIA-WERKE HÜSER & CO. Wuppertal-Barmen. II. pótszabadalom a 131,684. sz. szabadalomhoz. A bejelentés napja: 1930. július 7. A találmány. a 131,684. sz. szabadalom szerinti rugalmas alzat tökéletesítése, melynél több' csavarrugó meneteivel egymásba kapaszkodik és amelynél a; rugóvégek összekötési helyei a menetek szélső felületeihez képest süllyesztett elrendezésűek. Amíg a 131,684. sz. törzsszabadalomban a vánkoshuzat felfekvési felületét közvetlenül két szomszédos rugó összeakasztott végei mellett fekvő menetrészek képezik, addig a póttalálmány szerinti újítás lényege az, hogy két szomszédos csavarrugó végső menetei magasabb helyen vannak egymással összefonva, végeik az összefonódás helye mögött le vannak görbítve és egy mélyebben fekvő rugómenethez erősítve. Ez a megerősítés pedig célszerűen úgy történik, hogy a kampós rugóvégek valamelyik szomszédos rugó végső menetének kb. az elején vannak beakasztva. Az új kiképzéssel egyrészt, mivel a tartószemek terhelésnél a csavarmeneteken tovacsúsznak, a vánkos puha rugózását érjük el, másrészt azonban arra a további előnyre teszünk szert, hogy a párna felfekvési felületét az utolsó menetek egymással összefont részei alkotják. Ezzel a rugók jobb kölcsönös megtámasztása mellett nagyobb tartósságot és ezenfelül a rugóalzatban tartós rugalmasságot érünk el. A rajz a találmány egy kiviteli példáját ábrázolja, mégpedig: Az 1. ábra a vánkos oldalnézete részben eltávolított bevonattal, 1 a 2. ábra nagyobb léptékű felülnézet, a 3. ábra négy egymás melletti és két mögöttük fekvő csavarrugó oldalnézete, ugyancsak nagyobb léptékben. A rugalmas alzat, magában véve ismert módon, több csavarrugóból áll, amelyek sűrűn egymás mellett helyezkednek el és meneteikkel egymásba kapaszkodnak.. Amint különösen a 2. és 3. ábrán látható, több, a rajzbeli példa szerint négy, egymás mellett egy sorban fekvő c1 , c 2 , c 3 , c 4 csavarrugó úgy helyezkedik el, hogy a két középső c2 , c 3 rugó menetei a huzal végétől bizonyos távolságnyira egymásba fonódnak és az m helyen összefont c~, c:: menetek o, p végei lefelé hajtva, kampós i2 , ill. f3 végükkel, a rugó végétől kb. egy menet hosszának megfelelő távolságban a c1, ill. c4 szomszédrugók huzaljaiba akaszkodnak. Amint különösen a 3. ábra mutatja, ilykép az egyes rugók felfelé emelkedő csavarvonala lefelé hajlóra fordul, úgyhogy a szélső menet alkotta felület a belső menetek alkotta felületek hajlásához képest más hajlású lesz. Ez a sajátosság azzal jár, hogy a felső rugómenetek, amint különösen a 2. ábrából kiviláglik, mindig emelkedő águkkal, alulról felfelé nyúlnak át a szomszéd rugók menetein. Ezzel szemben, amint az különösen, a 2. ábra x helyén látható, a c2 rugó végmenete a szomszédos d 2 rugó menetén az m legmagasahb helye mögött ellenkezőképpen, vagyis felülről nyúl át és végül f2 végén az utána következő c1 rugóhoz van erősítve. Tehát a vánkoshuzat felfekvési felületét már nem mint két szomszédos rugó., összeakasztott végéhez közvetlenül csatlakozó részek képezik, mint a törzsszabadalomnál, hanem (1. különösen a 3. ábrát) az m helyen egymással . összefont menetrészek. Ezek a részek tehát kívül feküsznek az eredményvonallal jelzett b kereten, míg a kampósan visszahajtott megerősítő végek a b kereten belülre kerülnek. A rajz 2. és 3. ábrája csak a rugók felső részét mutatja, az alsó végek természetesen értelemszerűen vannak kiképezve és elrendezve. A leírt módon lágy, engedékeny rugózás mellett még azt a különös előnyt nyerjük, hogy a vánkoshuzattal összeműködő rugók kölcsönös megtámasztása következtében az m helyeken a rugók rugalmassága lényegesen megjavul, ez egyben elejét veszi a rugók idő előtti elernyedésének, tehát az alzatok tartósabbak lesznek.
