136597. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezés elektroncsövekhez

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.597. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÄLY —. T—7150. ALAPSZÁM Hűtőberendezés elektroncsövekhez Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m.b.H., Berlin—Zehlendorf. A bejelentés napja: 1943. október 30. Németországi elsőbbsége: 1942. október 30. Nagy teljesítményű, illetőleg nagy fajlagos lanódterheléssel működtetett elektroncsövek, főként adócsövek és egyenirányítócsövek anódáját mesterségesen hűtik olyképpen, hogy a léghíjas edény falának egy részét az anódából alkotják és ezen hűtőközeget, főként vizet folyatnak végig, amely felveszi és elvezeti az anódában keletkező hőt. A csövön átfolyó hűtőközeg adott mennyiségével elvezethető hőmennyiség a hűtőközeg belépési és kilépési hőmérséklete közötti megengedett különbségtől függ. Tapasztalat szerint a többnyire használt vízhűtés esetében a kilépési hőmérsékletnek nem szabad kb. 65 C°-ot meghaladnia. Ha a víz forró, akkor gőzbuborékok keletkeznek,- amelyek az anóda felületére tapadnak és a hőcserét meggátolva az anóda helyenkénti túlságos felhevülését és gyors pusztulását okozzák. Ezenfelül számolni kell azzal is, hogy a forró évszakban és tropikus vagy szubtropikus vidékeken a hűtővíz belépési hőmérséklete 30 C° vagy ennél is nagyobb, mi mellett a hűtésre rendelkezésre álló hőmérsékletkülönbség gyakran csak 30—40 C° és a másodpercenként és literenként elvezetett hőmennyiség csekély. Ezért aránylag nagy mennyiségű hűtőközeget kell a csövön átfolyatni, ami a hűtőközeg hűtésére való terjedelmes berendezéseket tesz szükségessé és jelentősen megnöveli a víz körforgásának fenntartásához szükséges teljesítményt. A találmány célja »á hűtőhatásnak olyan rendszabályokkal való fokozása, amelyek lehetővé teszik a hűtőközeg nagyobb mérvű felmelegedésé/t és a hűtőközeg jobb felkeverését eredményezik. A találmány szerint olyan elektroncső hűtését, amelynek anódája a léghíjas edény falának részét alkotja és hűtőárammal érintkezik, olyképpen fokozzuk, hogy a hűtőközegben középhagyó erő segélyével az anódafelületre vagy ennek egy részére nagyjából merőleges irányú nyomásnövekedést létesítünk. Ez a nyomásnövekedés, amelynek hatása mesterséges nehézségi erő hatásával azonos, meggátolja buborékoknak a hűtőközegben való keletkezését, vagy legalábbis csökkenti a buborékok nagyságát és ezenfelül avval a következménnyel is jár, hogy a buborékok a nyomásesés irányában mozgásba jönnek és gyorsan eltávoznak a csőből. A találmány ennélfogva megengedhetővé teszi a hűtőközeg nagyobbfokú felmelegedését, ami eléggé nagy nyomásesés esetében a forráspontot is elérheti »és így lehetőséget ad arra, hogy a csövön átfolyó hűtőközeg adott mennyisége mellett növeljük az anóda terhelését, vagy adott anódaterhelés mellett csökkentsük a csövön átfolyó hűtőközeg mennyiségét. A fajlagos anódaterhelés fokozása lehetőséget ad továbbá az adott egész anódaterheléshez szükséges anódafelület nagyságának csökkentésére és evvel a cső méreteinek és üzemi kapacitásának csökkentésére is, aminek elsősorban rövid és igen rövid hullámú rezgésekhez, valamint széles frekvencíasávokhoz való csövek esetében van kedvező hatása. A középhagyó erő létesítése végett a hűtőközeget forgásba kell hozni. Gyors forgatással könnyen elérhetünk centiméterenként több atmoszférás nyomásnövekedést. A víz forgatását vagy a cső forgatásával, vagy pedig a víznek az álló csőben keverőmű vagy álló terelőlapátok segélyével való körben való mozgatásával foganatosíthatjuk. A rajz a találmány néhány kiviteli példájának vázlatát szemlélteti. Az 1. ábra elektroncső hosszmetszete és ke-. resztmetszete, amelynek a legbelső elektródáját alkotó csőalakú 1 anódáját 2 rács és több körszelvényre osztott 3 izzókatóda veszi körül. A rácsot fémből készült külső 4 hengerköpennyel, sugárirányú bordák kötik össze vezetőén, minek folytán a cső különösen alkalmassá válik az úgynevezett katódavezérlésre, amely abban van, hogy a rácsot állandó feszültségen tartjuk és a vezérlőfeszültségef a katódához vezetjük. Az elektródákat kerámiai anyagú 5 tárcsák szigetelik egymástól, amelyek egyúttal az edény falának részeit is alkotják. Az egész csövet a 6 tengely körül gyors forgásba hozzuk — a cső eme forgásának percenkénti fordulatszáma például 100—200 lehet — és az e forgás következtében létesülő középhagyó erő az anódán a 7 nyíl irá-