136586. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma, különösen vas- és acélöntéshez

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.586. SZÁM ' ' 31. c. 10—25. OSZTÁLY — R-8634. ALAPSZÁM Öntőforma, különösín vas;- és acélöntéshe-J. E. Reinecker Aktiengesellschaft cég Chemnitz A bejelentés napja: 1943. május 17. A találmány öntőformára vonatkozik, különösen vas- és acélöntéshez. Ezek a vas- és acélöntéshez való öntőformák rendesen agyagtartalmú homokból készülnek. A forma masszáját különböző fajtájú hozagokkal készítik, pl. kokszdarával, őshomokkal (Altsand) stb. gázát jár hatóvá teszik és arra törekednek, hogy szárításkor a repedezéseket is elkerüljék. Gyakran kötőanyagokat is tesznek hozzá, pl. ' szulf itlúgot, burgonyalisztet, keményítőkészítményeket és hasonló anyagokat, hogy a formázó masszának nagyobb szilárdságot kölcsönözzenek. E formázómasszák lényeges hátránya a^, hogy különleges szárító munkamenetet igényelnek, pl. 150—180 C° alkalmazásával. Gyakran még 400—500 C°-os szárító hőfokokra is szükség van. így persze költséges a szárítás, s szükséges még az is, hogy a magokat és formákat a szárítókamrához és vissza szállítgassák. A szállításból károk is erednek, s a szállító eszközök, daruk stb. a szárított és szárítandó formák és magok szállításával tetemesen megterhelőd-nek. Már ajánlották azt, hogy a nedves öntőformákra, különösen a centrifugával való öntéshez használt úgynevezett zöldhomokformára utólag poralakú cementet vigyenek fel azért, hogy a formán cementhártyát képezzenek. A „zöldhomokformák" homokból készült, ki nem szárított formák, amikbe a fémet formakészítés után közvetlenül beöntik. E formák homokja idegen alkatrészektől mentes, megnedvesített és fellazított. (Lásd „Das Giessereiwesen" c. 1941-ben a Giesserei Verlag G. m. b. H. kiadásában Düsseldorfban megjelent mű 70. és köv. lapjait.) A formáknak fekete festékkel való bemázolásához hasonlóan a formán így hártyaszerű réteget vagy bevonatot készítenek, ami az öntött fémre dezoxidáló felületi hatást fejt ki, öntéskor a homokformáról leválik, beolvad az öntvénybe, s azon ezáltal védőréteget képez. Hogy ez azután az -öntés után az öntvény alkatrészét képezze, természetesen e hártyának csak pár tizedmilli. méter vastagnak szabad lennie. Ez esetben ugyanis a forma nyomó- és nyírószilárdságára gyakorlatilag semmi említésre méltó befolyással nem lesz. Azoknál a kísérleteknél, amikor a cementtel kevert formamasszákat nyúlós' folyadékkal, pl. melaszvízzel próbálták megkötni, ismét szükséges volt az, hogy a formát szárítsák, s ekkor mindazok a hátrányok ismét jelentkeztek, amik a szokásos nem cementtartalmú ismertetett korábbi formáknál, mint láttuk, megvannak és még ezen felül ezekhez járultak az ismert betonformák hátrányai. E különben kívánatos betonformáknak legnagyobb hátrányuk az volt, hogy az öntőformát az öntvénytől ui. igen nehezen lehetett elválasztani, a formát igen nehezen lehetett széttörni s ezt a hibát még úgy sem lehetett kiküszöbölni, hogyha az öntőforma belső falát kokszcementbetonból, a külső részét pedig rendes homokcementbetonból készítették. Ezzel ugyanis csak különleges falazati hatásokat idéztek elő, de nem tudták: megakadályozni azt, hogy a cementbetont tartalmazó öntőforma egészen keménnyé merevedjék meg. E betonformának még az is a hátránya, hogy vas- és acélöntéskor a zsugorodást akadályozza s ezzel az öntvény megrepedését idézi elő. Ezenfelül az összes ismert cementtartalmú formázómasszák izzadásra hajlamosak és a folyós fém beöntésekor az öntőforma robbanását idézhetik elő. Mindezekét a hibákat a találmány szerinti öntőformák alkalmazásával, különösen vas és acél öntésekor úgy kerüljük el, hogy az olvasztott fémmel érintkezésbe jövő réteget cementből, kvarchomokból és vízből olyan vastagságúra képezzük ki, hogy ez a réteg az öntött fém hőjének a hatására porhanyóssá váljék, míg a forrná többi része közönséges cementmentes formahomokkal van bedöngölve. Ezzel a találmánnyal az ismert formázó eljárások és formázó masszák említett hibáit kiküszöböltük. A betonformának a folyós fémmel érintkező részeit, valamint az ezzel közvetlen szomszédos részeket a folyós fém hőjének behatása olyan állapotba viszi át, hogy ez a réteg különben meglevő belső szilárdságát elveszti és morzsálódóvá válik. Ha a formapép többi része is ebből a keverékből állana, akkor az öntési hő már nem volna elég ahhoz, hogy a formának ezt a részét is túlhevítse és a massza belső összefüggését megszüntesse. A találmány szerint a cement-homok-vízkeveréket olyan arányban készítjük, hogy a víztarta-