136570. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma, különösen nagyobb munkadarabok, például belsőégésű erőgépek forgattyúházainak öntéséhez

Megjelent: 1955. október hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.570. SZÁM. 31. c. 10—25. OSZTÁLY. - B-5922. ALAPSZÁM. Öntőforma, különösen nagyobb munkadarabok* például belsőégésű erőgépek forgattyúházaínak öntésébe* Daimler-Benz Aktiengesellschaft, Stuttgart-Untertürkheim. A bejelentés napja: 1943. november 16. Németországi elsőbbsége: 1942. november 20. A találmány (különösen nagyobb és bonyolult felépítésű, például a részarányossági síkhoz rézsútosan elrendezett felületekkel, furatokkal, lyukakkal, faltörésekkel és alámetszett felületekkel készült munkadarab öntéséhez alkalmas forma. A találmány különösen V-alakban elrendezett hengersorokkal készült belső égésű erőgépek hordóalakú forgattyúházának előállítására alkalmas. A találmány lényege abban van, hogy az öntőforma külső határolása kokilla módjára van kialakítva és a kokillának különösen azok a részei, amelyek a fentemlített felületeket és faláttöréseket vagy ezekhez szükséges magokat határolják, elfordíthatóan vannak elrendezve, míg a kokilla esetleges további részei egyenes vezetékek mentén, előnyösen meghatározott véghelyzetek között, eltolhatóan vannak ágyazva. Szükség esetén a kokilla részei ívelt pályák mentén is csúszhatnak. Az; ilyen külső kokilla magja célszerűen többrészű homoikmag, melynek egyes részei teknőben és egymáshoz képest az öntéshez szükséges kölcsönös helyzetben közösen vannak kialakítva, és ebben a helyzetben magdeszkára vannak "helyezve. A teknő úgynevezett kiöntőszekrény szerepét játssza és ürege megfelel az öntendő munkadarab üregeinek, illetőleg az öntőformában alkalmazott mag külső méreteinek. A teknő üregében a bordákat, csapagyvállakat ós azokhoz tartozó csapágyszemfeleket, valamint egyéb hasonló alkatrészeket a teknőbe helyezendő formarészekkel, mint üreges formákkal formáljuk ki, és evégből először a formarészeket, a teknőbe szereljük, majd a teknőt formahomokkal töltjük ki és az abba szerelt formarészefeet ismét eltávolítjuk, hacsak azok mint fémes héjazatok vagy betétek nem maradnak a homokból készült magban. Az ily módon előkészített teknőre fedélként öntőlemezt helyezünk, amely az annak munkafelületén elrendezett — esetleg egyidejűleg a kokilla részeit alkotó — kiemelkedésekkel a teknőben lévő és fotrmahomokból készült elemeket járulékosan rögzít;, feltéve, hogy a formahomok és a teknő közötti felületi tapadás a homokformáknak a teknőben való biztosításához nem elegendő. Ezután a fedőlemezt a teknő vei reteszek útján összekötjük és az egészet 180° alatt elfordítjuk, amely helyzetben a fedőlemez alkotja a feneket, amelyre a teknőben lévő homokformák felfeküsznek, vagy amelyeken ezek állanak. Ezután a teknőt az öntőlemezről leemeljük és az utóbbit, a felvett esetben' az azon elrendezett homokmagokkal együtt kokíllába helyezzük. A •mag egyes szakászai közötti ütközőrések és közbenső terek mentén azokat héjazataiakú fémes betétekkel borítjuk, melyek ismét több darabból állhatnak, és egyben a forgattyú teknő hengerfuratainak magjait alkotják. A találmány lehetővé teszi, hogy a fent említett forgattyúházakat ós más hasonló öntött munkadarabokat a legegyszerűbb és legolcsóbb módon kisebb gyakorlatú munkaerőkkel is jobb minőségben és kevesebb selejttel állítsuk elő, mint az eddig a tiszta homoköntésnél lehetséges volt. így különösen lényeges, hogy az ilyen' munkadarabok álló helyzetben önthetők. Ennek következtében a szövetszerkezet különösen a munkadarab alsó részén és mindkét oldalán egyenletesebb, mint az eddig fekvő állapotban öntött munkadaraboknál. Ezenkívül a szövetszerkezet a külső oldalakon és különösen a később megmunkálandó felületek mentén tömöttebb és mind egyes darabok, mind sorozatok gyártása esetén a mérettartósság hasonlíthatatlanul nagyobb a .kizáróan homokformákban öntött forgattyúházakkal szemben. Ennek megfelelően a ta^ lálmánynál kisebb tűrési határokkal dolgozhatunk és így kevesebb öntőfémre van szükség, az öntvény könnyebb és kisebb mértékben szorul utólagos megmunkálásra. Különösen kisebbé válik az utólagosan szükséges forgácsoló megmunkálás. Ezenkívül mindenekelőtt a később megmunkálandó felületek, mint például a csapágyszemeket határoló felületek, a hengerek behelyezése végett készített Lyukak és a forgattyúteknők szereléséhez szükséges karimák szövetszerkezete tömött ós egyenletes. Miután kevesebb utólagos megmunkálásra van szükség, lényeges időt takarítunk meg. Továbbá időt és munkaerőt a találmány tárgyánál elsősorban azzal takarítunk meg, hogy a mag egyes szaka-