136544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás iránymeghatározás végett irányítottan adott vagy vett, modulált frekvenciájú elektromágneses sugárzás vételére

2 136.544 hangolni a nagyfrekvenciás rész rezgőköreivel, hanem rögzített közbenső frekvenciára lehet beállítani. A találmányt a rajz nyomán magyarázzuk részletesebben. Az la. és lb. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas vevő kétféle kapcsolásának elvi vázlata. Az la. ábrában HF a nagyfrekvenciás fokozat, ZF a közbenső frekvenciás fokozat, B az amplitúdókorlátozó, D a demodulator és NF a kisfrekvenciás fokozat. A közbenső frekvenciás fokozatról, azaz az amplitúdókorlátozó előtt, egyenfeszültséget veszünk le s ezt megfelelő időállandójú ZK simítótaghoz vezetjük. Az így nyert feszültséggel szabályozzuk a járulékos vivőrezgést létesítő O rezgéskeltőt, amelynek feszültségét a vevő nagyfrekvenciás fokozatába vezetjük. Az lb. ábra szerinti kapcsolási elrendezés csak abban különbözik az előbbitől, hogy az O rezgéskeltővel létesített járulékos vivőrezgés a közbenső frekvenciás fokozatban keveredik a vett jelfeszültségekkel. A 2-T-6. ábra a vevőben különféle iránydiagramok és különféle billentyűzési viszonyok mellett fellépő jelenségeket szemlélteti.A szaggatott vonal mindegyik ábrában a jelfeszültségek középértékéből nyert feszültséggel vezérelt járulékos vivőrezgés nagyságát jelzi. A 2a. ábrában azokat az ismert iránydiagramokat látjuk, amelyek például igen rövid hullámú rezgéseket kisugározó reflektoros antennarendszerrel váltakozó billetyűzésekor keletkeznek. Ha a jelek időtartamának aránya a 2b. ábra szerint 1:1, ami az oldalmeghatározás végett a modulálófrekvencia szinkron váltóbillentyűzését tenné szükségessé, a járulékos vivőrezgés különböző irányokból való vétel esetén a .szaggatott vonallal jelzett középértékre áll be. 2c. ábra derékszögű koordinátarendszerben mutatja a 2a. ábra szerinti sugárzásokat és egyúttal feltünteti a jelfeszültségek és a középérték közötti ama amplitúdókülönbségeket, amelyek meghaladják a 3 :1, illetőleg 1 : 3 arányt, vagyis amelyektől kezdve a találmány szerinti eljárással működő vevőberendezés csak vagy az egyik vagy csak a másik sugál-zást veszi. Ilyen amplitúdókülönbségek a sugárzások ama szimmetriasíkjától, amelyen térerősségük egyezik, jobbra és balra körülbelül 30°-os szögnél kezdődnek. A 2d. ábra a vevőnek az előbb említett szimmetriasíkhoz viszonyított helyzetétől függő kisfrekvenciás kimenőfeszültségét szemlélteti. A kimenőfeszültség attól a szögtől kezdve, amelynél a két sugárzás amplitúdójának aránya megközelíti a 3 :1 vagy 1:3 értéket, az amplitúdókorlátozó hatása folytán állandó nagyságúvá válik. A 3a—3d. ábrák a sugárzásokat és a vevő kimenőfeszültségét arra az esetre szemléltetik, ha a billentyűzött jelek időtartamának aránya a 3b. ábra szerint 1:7, azaz pont- vonással billentyűzött jelekről van szó. A 4a—4c. ábrák bunkóalakú iránydiagramok és 1 :1 arányú billentyűzött jelek esetében mutatják a középérték kialakulását, az 5a—5e. ábrák pedig ugyancsak bunkóalakú iránydiagramok és 1:7 arányú jelek esetében. A nyíllal jelzett vonalak azt az amplitúdót jelzik, amelynél a korlátozószerv működni kezd. Nyilvánvaló,' hogy a találmányt egy sugárzásnak a vevőoldalon való váltóbillentyűzés melletti irányított vételekor, azaz az úgynevezett célrepüléskor is alkalmazni lehet, feltéve, hogy az időállandót hozzáillesztjük a váltóbillentyűzésnek ebben az esetben jóval gyorsabb üteméhez. A 6a—6c. ábrák a célrepülés vételi iránydiagramjait és a vevő kimenőfeszültségének lefolyását. 1 :7 arányú jelek ütemében való váltóbillentyűzés esetére szemléltetik. A járulékos vivőrezgés módszerét az összes, forgó iránydiagramot hasznosító, modulált frekvenciájú sugárzással dolgozó iránymeghatározó •eljárásokkal kapcsolatban is lehet alkalmazni függetlenül attól, hogy a forgó iránydiagramot az adóoldalon vagy a vevőoldalon létesítik-e. Ez esetekben is csak a szabályozófeszültséget létesítő időállandónak az iránydiagram forgási sebességéhez való hozzáillésztésére van szükség ahhoz, hogy a vezérelt ' járulékos vívőrezgés az iránydiagram forgása következtében létesülő amplitúdómoduláció középértéke álljon be. Ezt a modulációt a 3:1, illetőleg 1 :3 aránnyal megszabott határokon kívüli nem lineáris visszaadás torzítja ugyan, minthogy azonban az iránymeghatározáshoz alaphullámot vagy ennek egy összehasonlításra való feszültségre vonatkoztatott fázishelyzetét használjuk, ennek a torzításnak nincsen jelentősége. Említettük, hogy azokon a határokon belül, amelyek között a járulékos vivőrezgés amplitúdójának és az irányítószervekkel modulált amplitúdójú rezgés amplitúdójának aránya 3 : 1 vagy 1 :3, az egyik feszültség teljesen elnyomja a másikat. Ha ezt az amplitúdóarártyt a vevőoldalon alkalmazott megfelelő kapcsolási rendszabállyal változtatjuk, lehetségessé válik az iránymeghatározás pontosságának, pl. a vezetősugár élességének a vevőoldalon való befolyásolása. A vezetősugár élességét különben már azzal is befolyásolni lehet, hogy a járulékos vivőfeszültség nagyságát nem a vett energia középértékétől, hanem legnagyobb vagy más értékétől tesszük függővé. Hogy a vezető-. sugár élességét kézzel szabályozhassuk, a középérték alakításával nyert szabályozófelszültséghez kézzel szabályozható állandó feszültséget keverhetünk hozzá. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás iránymeghatározás végett irányítottan adott vagy vett, modulált frekvenciájú elektromágneses sugárzás vételére, amelyre jellemző, hogy a vett modulált frekvenciájú feszültséghez a vételi energiával vezérelt nagyságú járulékos vivőrezgést adunk hozzá. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a járulékos vivőrezgés nagyságát a vett energia középértékévél vezéreljük. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy olyan szabályozott járulékos vivőrezgést használunk,