136534. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hordók telítésére belső túlnyomással

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.534. SZÁM. 64 b. 9-19. OSZTÁLY. - F-10272. ALAPSZÁM. Berendezés hordók telítésére belső túlnyomással. \ Mechanische Fassfabrik München Joh. Drexler & Sohn, München. A bejelentés napja: 1943. február 15. y A találmány berendezés hordók, kiváltképpen söröshordók telítésére belső túlnyomással, mely abból áll, hogy a hordó egyik nyílásába, pl. a szádnyílásba helyezett, túlnyomáshoz kapcsolható csövet egyrészt a hordó köpenyének peremébe kapaszkodó tartószerkezettel ,pl. kereszt járomhoz csuklósan kapcsolt horgonnyal és másrészt a csövön vezetett csavaranyával a nyílást elzáró tömítőtesthez szorítunk. A horgony karjai önmagukban véve ismert feszítőcsavarokkal lehetnek ellátva. Ismeretes már, hogy hordógörgetőgépeknél a hordók tartására a hordódongák peremébe kapaszkodó karokat rendeznek el. Ezek azonban — a találmány értelmében elrendezett horgonyokkal ellentétben — nem a hordó belsejébe bevezetett, túlnyomáshoz kapcsolható cső odaszorítására valók. Ismeretes továbbá, hogy hordógörgetőgépeknél a görgetés alatt csövön át levegőt fúvatnak be a bordó belsejébe. Ezek sem hordók belső túlnyo-r ni ássál való telítésére használt berendezések. Az 1. és 2. ábra a találmány szerinti berendezés két kiviteli alakját szemlélteti. Ez az 1. ábra értelmében —a— csőből áll, melyet a szokásos •—c— hordóköpeny —b— szádnyilásába vezetünk be. A csövön a hordón kívül —d— keresztjárom van megerősítve, melyhez csuklósan —e— karok csatlakoznak. Ezek a karok —f— kampókká vannak meghosszabbítva, melyek a —c— hordóköpeny peremébe kapaszkodnak. Az —e— karok ismert módon feszítőanyákkal lehetnek ellátva. Ezenkívül az —a— csőnek —h— csavarmenetes részén —i-— csavaranya ja van; e között és a —b— szádnyílás —-k— pereme között —1— tömítőtest van. Az —i— csavaranyának —m

_ fogantyúi vannak. Az —a— cső felső szabad vége —n— keresztcsőbe torkol, melynek —o— és —p—^ csapjai vannak. E két csap egyikén át az —a— cső folyékony, majd később megdermedő tömítőanyag, pl. parafin vezetékéhez kapcsolható, míg a másik csap a csőnek a túlnyomáshoz, pl. sűrített levegőhöz, vagy gőzhöz való kapcsolására szolgál. A berendezés kezelése a következő: Az —a— csövet úgy vezetjük be a —b— szádnyílásba, hogy az —i— csavaranya az —1— tömítőtestre feküdjék fel; az —f— kampókat a hordóköpenybe beakasztjuk. Ezután az —i— csavaranyát az —m— fogantyúknál fogva forgatjuk, amikor is az —a— cső felfelé irányuló tengelyirányú mozgást kénytelen végezni addig, amíg egyrészt a —d, e, f— tartóberendezésre és másrészt az —i— csavaranyán át az —1— tömítőtestre erősen rászorult és ez utóbbit a —b— szádnyílás —k— peremére szorítja. Az —a— csövet magától értetődően magában az —1— tömítőtestben is tömítően kell vezetnünk. Most bebocsátjuk a teli főanyagot; ezt azonban már a cső beillesztése előtt is bebo-csáthatjuk. Most azután az —a— csövet a túlnyomáshoz kapcsoljuk, mely a tömítőfolyadék szintjére hat és azt a_ hordó testének nyitott lyukacsaiba sajtolja. Ezeket a lyukacsokat előzetes hőkezeléssel feltárhatjuk. Az —a— csőnek a hordó belsejébe nyúló hosszát és a bebocsátott tömítőfolyadék mennyiségét, olymódon hozzuk összhangba, hogy a folyadék a hordó görgetésénél, amikor is valamenynyi nyitott lyukacsot ellátjuk tömítőszerrel, soha ne érje el az —a— cső torkolatát. Az -^a— cső a hordó közepén, vagyis annak hossztengelyén célszerűen túlnyúlik. A folyadék szintje az ábrában —q—val jelölt helyzetben van. Ha most a hordót hossztegelye körül görgetjük és pedig túlnyomás fenntartásával, akkor a folyékony tömítőanyag a hordó köpenyének teljes belső felületét, valamint a hordó fenekei és a köpeny közötti eresztékeket teljes terjedelmükben éri. A tömítőszer végül a —b— szádnyílás falai és az —a— cső közötti térbe is eljut, amivel elérjük, hogy az illető dongának a szádnyílás által metszett lyukacsai nyomás alatt álló telítőfolyadékkal telnek meg. A telítőanyagnak a szádnyílásból való kifolyását az —1— tömítőtest meggátolja. Ha ä* szádnyílásba a szádkaíika már be van helyezve, akkor a tömítőszer a szádkarika és a nádnyílás fala között esetleg jelenlévő üregekbe is belesajtolódik, megtölti ezt az üreget, még ha az egészen kicsi is, illetve a csavarmeneteket is és ezzel a beesztergált szádkarika valamennyi tömítetlenségét megszünteti. Ha — amint az gyakran előfordul — a szádkarika feszes becsavarása folytán a csavarmenet a fát szétfeszíti, akkor a fának ezek az üreges terei is megtelnek. Ennek következtében, később, használat közben, ezekben az üregekben folyadék, pl. sör vagy nedvesség nem gyűlhet össze és nem követe kezhet be a fának a korhadása, illetve a szádkarika meglazulása. A. 2. ábra szerinti kiviteli alak az 1. ábra sze-