136515. lajstromszámú szabadalom • Méhviasz-kiválasztókészülék

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.515. SZÁM. 45. h. 19-26. OSZTÁLY- P-10771. ALAPSZÁM. Méh via§z-kÍTr

á!a§z tó-készülék. Pandúr György gépész, Mosonmagyaróvár. ' ' A' bejelentés napja: 1943. július 31. ' A lépet, amelybe a méhkirálynő a petéket rakja és a méhek a mézet és a virágport tárolják, a méhek viaszból építik. A méhek a viaszt a saját testükben mézből alakítják át és viaszmirigyeiken át kiizzadják. A méhek 10 kg mézből kb, 1 kg. viaszt termelnek. Ebből következik, hogy a viasz termeilése a méhek hasznos méztermelését nagy mértékben csökkenti. A lépépítés megkönnyítésére kb. 60 évvel ezelőtt feltalálták a műlépet, amely szintén viaszból készül. Háromféle viaszt ismernek a gyakorlatban és pedig az ásványi viaszt, a növényi viaszt és a méhviaszt. A méhviaszt röviden „viasz"-nak nevezik. Az ásványi Viasz az ozokerit nyers állapotban sötét színű, míg tisztítva fehér és „cerezin" elnevezés alatt van forgalomban. Tulajdonságai a méhviaszéhoz hasonlóak, de lúgókkal nem szappanosítható. • Méhviasz hamisítására használják. A növényi viasz főként tropikus növények felületén, mint bevonat, ritkábban magjaikban képződő viasz-szerű izzadmány. Ilyen a karnanba-, pálma-, kínai-, raffia- és okubayiasz. Méhviaszt mesterséges úton növényi vagy ásványi viaszból vagy más anyagokból a technika mai állása szerint nem lehet előállítani. A méhészek a méhek által épített lépből kiolvasztás útján termelik ki a méhviaszt, melyet az alábbiakban „viasz"-nak nevezünk. Ez a kiolvasztás egyrészt körülményes, másrészt tökéletlen, amenynyiben a lépből a viasznak csak egy töredékét lehet visszanyerni. A legegyszerűbb és legrégibb viaszkitermelésnél a kiselejtezett lépet és sonkolyt ritkaszövésű zsákba rakva vízzel telt üstökben forralták. A viasz, amely 61.5—68 C°-nál olvad, a víz felszínére kerül, ahonnan kanállal leszedték. A méhészek közel 50—60%-a még most is ezzel á primitív eljárással olvasztja ki a viaszt. Az ilymódon történt kiolvasztásnál a viasznak kb. 40—50 súlyszázaléka a salakban' marad. Ismeretes az úgynevezett nap melegével, való kiolvasztás is. A napviasz-olvasztó oly ék-alakú láda, amelynek két feneke van. A felső fenék fölülről lefelé számítva 10 cm-re van az oldal felső szélétől, lefelé lejtős és fehér bádoggal borított, amelyre a léptörmeléket helyezik. Ezen fehérbádoggal borított fenéknek a lejtős alsó széle alá kiemelhető, vízzel telt vályút helyeznek, míg a napviasz-olvasztó tetején keretbefoglalt és csuklópánttal ellátott üveglap van, amelyen keresztül behatoló napsugarak a fehérbádoglapra helyezett viaszt meg. olvasztják. A megolvadó viasz a bádogon lecsorog az alatta lévő vályúba. Az üvegtetőlapnak jól kell zárnia és gondoskodni kell arról, hogy a napviaszolvasztó oldalán ne legyenek nyílások, hogy külső levegő ne hatolhasson be az olvasztóba, mert akkor nem olvad meg a viasz. Előnyös a lejtős bádogfenék alsó szélére szegeket vagy anyarácsdarabokat erősíteni, hogy a törmelék le ne csúszhasson a vízzel telt vályúba a viasz közé. A kiolvasztott salakot kipréselik vagy ha prés nincs, tüzelésre felhasználják. Az . ilymódon kiolvasztott viasznál kb. 60%-a salakban marad. A viaszt zománcozott edényben való főzéssel is ki lehet olvasztani. A megolvadt viasz a víz tetejére kerül, ahonnan ruhán vagy szitán átszűrve másik vízzel telt edénybe csurgatják, amelyben az átszűrt viasz megdermed. Ennél az eljárásnál arra kell vigyázni, hogy csak kifogástalanul zománcozott edények felelnek meg a gyakorlat követelményeinek, mivel hibás zömáncozású edényben vagy Vasfazékhan a viasz megszürkül és fémes szennyeződéseket . vesz fel.' A viasz-kiolvasztáshoz esővagy folyó-vizet kell használni és csak szükségből kútvizet, mert a kútvízben lévő ásványi sók is szennyezhetik a viaszt. Kísérleteztek továbbá sajtolóberendezésekkel is, azonban ezek sem tudtak jobb eredményt biztosítani. Préselésnél a kiolvasztandó léptörmeléket zsinegből szőtt zsákba helyezik, lassú tűznél esővagy folyó-vízben főzés és a megolvadt viasz lekánalazása után a zsákban maradt viaszt a zsákkal együtt még meleg állapotban présbe helyezik és a présből kicsurgó viasz alá hideg vízzel telt edényt raknak. -Nagy viasz-feldolgozó-üzemek költséges eljárással és berendezéssel valamivel jobb eredményt tudtak elérni, de még mindig legalább 30—35% viasz marad a salakban. A kis méhészek rendszerint meg sem kísérlik a kiolVasztást, mert számottevő eredmény helyett csak az edényeket kenik össze, amelyeket a rádermedt viasztól szinte lehetetlen tökéletesen letisztítani. A kiselejtezett lépeket az esetek túlnyomó ré-