136487. lajstromszámú szabadalom • Surlókerekes hajtómű

136,487 5 szólag más munkafeltetelek adódnak, amelyek azonban visszavezethetők az 5—8. ábra szerinti elrendezések egyikére.. Az energiaátvitel irányának és egyúttal a forgási iránynak megfordításakor a találmány szerinti működési mód változatlanul megmarad. Sok esetben meg kell lenni a lehetőségnek arra, hogy a forgási irányt megváltoztassuk az energiaátvitel irányának megváltoztatása nélkül. Ha a kérdéses munkagépnek mindkét forgási irányban a teljes munkateljesítményt kel] szolgáltatnia, akkor a 10. vagy a 11. ábra szerinti elrendezést alkalmazzuk. Emellett a hajtó súrlókerék lengőkarját a forgási irány megváltoztatásakor el kell fordítani a 6 forgópont körül úgy, hogy a súrlókerék szaggatott vonallal jelzett helyzetébe kerüljön. Ugyanakkor meg keli változtatni megfelelő kapcsoló segítségével a hajtómotor forgási irányát is. A hajtó súrlókeréknek a szaggatott vonallal jelzett állásába való áthelyezését vagy 'kézzel lehet végezni, mégpedig akár közvetlenül, akár megfelelő rudazat segélyével, vagy pedig villamos úton, például mágnes vagy fékoldó motor alkalmazásával lehet foganatosítani. A legtöbb olyan munkagép esetében, amelynek forgási irányát meg kell változtatni, a viszszafelé járáskor ninqsén szükség a teljes teljesítményre, hanem csak akkorára, amely meghaladja a munkagép üresjárási erőszükségletét. Ez esetben a találmány szerinti súrlókerekes hajtómű lengő súrlókerekét nem kell a szaggatott vonallal jelzett helyzetébe állítani, hanem elegendő, ha a motor forgási irányát megfordítjuk és az elrendezést úgy alakítjuk ki, hogy a hajtó súrlókerék vagy a hajtómotor önsúlya, illetőleg egy megfelelő külső erő olyan szorító nyomást létesítsen, amely elegendő a visszafelé járáskor átvitelre kerülő energiának csúszástól mentes átvitelére. Ebben az esetben az 5. és a 8. ábra szerinti hajtómű szerkesztését a tg£? = sm1 §sin (•* + />>+-£-— cos« (10) egyenlet alapján, a 7. és a 8. ábra szerinti hajtómű szerkesztését pedig a tge = sin' g sin (« + /»)• (11) •cos egyenlet alapján végezzük. Minthogy minden munkagépnek van lendítőtomege, amelyet a. gép indításakor gyorsítani kell, és rendes hajtómotornak rendes háromszögkapcsolás mellett az induláskor kb. 2.5-szeres indítónyomatéka van, az önsúly hatásának a visszafelé járáskor e 2.5-szeres indítónyomatéknak kellene megfelelnie ahhoz, hogy az indításkor _ ne keletkezzék csúszás a súrlókerekek között. Ezért célszerű, ha a hajtómotort a visszafelé járáskor csillagkapcsolásban működtetjük, mert ez esetben csak kb. 0.8-szeres indítónyomatéka van és így az önsúlyból eredő szorítónyomásnak csak az előbb említett nyomás egyharmadának kell lennie. Ugyanezt elérhetjük megfelelő ellenállásoknak a hajtómotor tápvezetékébe való bekapcsolásával is, mimellett elegendő, ha csak az egyik' fázisba iktatunk be ilyen ellenállást. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a hajtóművet szerkezeti okokból a hajtőgéppel nem lehet úgy Összeépíteni, hogy a hajtó súrlókerék, illetve a hajtómotor önsúlya szolgáltassa a visszafelé járáshoz szükséges szorítónyomást. Ha például csak a 12. ábra szerinti elrendezés lehetséges, vagy kívánatos, akkor az önsúly egyáltalán nem eredményez szorítónyomást. A 13. ábra szerinti elrendezés esetében is előfordulhat, hogy az önsúlyból eredő szorítónyomás nem elég nagy a visszafelé járáshoz; Ebben az esetben az önsúlyt más erőkkel, például emberi erővel, rugóerővel, vagy mágneses erővel lehet helyettesíteni, A Q sin (<* + ß) taggal ezeket az összes változatokat pontosan tekintetbe lehet venni. A súrlókerekek szükséges B szélességét a következő képletek alapján számíthatjuk ki: "U = B = 71620 •N. PS n • r " cm U cm (12) (13) *» • k • ár ahol > és k a két súrlókerék anyagától függ, dr pedig az a viszonylagos átmérő, amelyen a két súrlókerék érintkezik egymással. Ezt a dr

átmérőt a következő egyenletek alapján számíthatjuk ki: Külső érintkezés esetén (5. és 7. ábra): 1 (14) dr

di da Belső érintkezés esetén (6. és 8. ábra): JL =

_L_'_L dr di di (15) A két súrlókerék anyagának megválasztása is fontos kérdés. Nem célszerű, ha mindkét súrlókerekét azonos anyagból készítjük, mert az esetleges kopás ez esetben mindkét súrlókeréken jelentkeznék. Előnyösnek mutatkozott, hogy az esetleges kopást csak egyik, mégpedig a kisebbik súrlókerékre korlátozzuk, amelyet úgy alakítunk ki, hogy nagyon könnyen, gyorsan és nagy költségek nélkül ki lehessen cserélni. Beható kísérletek azt bizonyították, hogy a viszonyok akkor a legkedvezőbbek, ha az egyik súrlókerék fémből, előnyösen csiszolt súrlófelületű öntöttvasból, vagy acélból van, a másik súrlókerék pedig csekély rugalmasságú, nem fémes anyagból, például keményfából, réteges keményfából, rostanyagból, . sajtolt műgyantából, vagy szövetbetétet tartalmazó sajtolt műgyantából készült. Az anyagnak nagy szilárdságúnak, főként nyomással szemben ellenállóképesnek kell lennie, bizonyos, de nem túlságosan nagy rugalmasággal kell rendelkeznie, az ilyen hajtóművekben előforduló nyomásbeli igénybevétel hatására nem szabad alakját tartósan megváltoztatnia és azzal a tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy felülete más csiszolt felületekkelvaló együttműködéskor magától csiszolódik.' Mindezekkel a tulajdonságokkal nagymértékben rendelkezik a szövetbetétet tartalmazó sajtolt műgyanta s így. ezt előnyösen. lehet alkal-