136461. lajstromszámú szabadalom • Magnetron

2 136.461 zett, a mágneses folyamon belüli anódaátvivőkengyelek az elektronok közvetlen ütközése előidézte felhevüléstől mentesülnek, úgyhogy a járulékos emisszió s ezzel a kisütőfolyamat megzavarása nem áll be. Végül, a találmány értelmében, a magnetron modulálása céljából, a vezérlőelektródákra vitt egyenáramú előfeszültségre váltófeszültséget lehet szuperponálni. Evégből és a modulációs t'ptimum elérése céljából ajánlatos a rezgés-amplitúdó középértékének szokásos beállítását a vezérlőelektróda-előfeszültség révén végezni. Ha két vezérlőelektródát alkalmazunk, ezek egymástól függetlenül befolyásolhatók, éspedig előnyösen az ellenütem-elv szerint. •A vezérlőelektródák tetszőleges kialakításúak. A vezérlőelektróda-feszültség létesítette harmadik erőösszetevő aszerint, hogy milyen az elektródák alakja, helyzete és beállítása az anódához képest, változtatható. A vezérlőelektródák adott esetben mozgathatóan rendezhetők el a kisütőedényben. A megértés megkönnyítésére a találmányt, az alábbiakban a rajzon vázlatosan ábrázolt két kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az N, S elektromágnes-sarkok létesítette állandó mágnesmező, mint az 1. ábrán látható, a magnetron elektródarendszerével párhuzamos. Az elektródarendszert vázlatosan ábrázoltuk: a csőfalat elhagytuk. Az elektródarendszer tengelyében fekvő, huzalalakú K katódát a hengeres A anóda veszi körül. Az elektródarendszert kétoldalt Pi, ill. P2 vezérlőlemez zárja le; ezek a moduláló T transzformátor szekundér tekercsének szélső végeivel kapcsolatosak. A transzformátor közepe a —G negatív egyenfeszültségforráshoz csatlakozik; ez a feszültség az anódafeszültséghez képest negatív s így az elektronokat az elektródaelrendezés közepe felé hajtja. A 2. ábrabeli elrendezés működésmódja anynyiban változata az 1. ábrabeliének, hogy ennél a moduláló feszültség az elektródarendszer Pi és P2 vezérlőlemezeire egyező fázisban kerül. A T modulálótranszformátor szekundér oldalán ennélfogva egyetlen tekercs van, amelynek egyik vége a —G segédpotenciálhoz csatlakozik, míg másik vége a Pi és P2 vezérlőlemezekkel van összekötve. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés egyik vagy mindkét végén vagy ezeken belül fémes felületekkel lezárt, anódás magnetronnal, amelyre jellemző, hogy a véglemezeknek az elektronokat az anóda felé, annak közepe irányába eltérítő segédelőfeszültségük van és hogy a villamos rezgések modulálása végett a segédelőfeszültségre váltófeszültség van szuperponálva. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a vezérlőelektródákra a váltófeszültség külön-külön, előnyösen az ellenütem-elv szerint kerül. 3. Üzemeljárás az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezéshez, amelyre jellemző, hogy a vezérlőelektródákat váltófeszültséggel külön-külön, előnyösen az ellenütem-elv szerint befolyásoljuk. 4. Eljárás az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezéshez való magnetron kalibrálására, amelyre jellemző, hogy szerkezetileg ugyan egyforma, de villamos tulajdonságaik tekintetében eltéréseket mutató magnetronokat úgy hozunk összhangba, hogy a vezérlőelektródák előfeszültségét kalibrálás végett villamosan azonos állapot beálltáig változtatjuk. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a vezérlőelektródapotenciál a rezgési folyamatok optimumának felel meg. 6. Üzemeljárás az 1., 2. vagy 5. igénypont szerinti kapcsolási elrendeléshez, amelyre jellemző, hf gy a rezgési folyamatok optimumát a vezérlőtlektróda-potenciál nagyságának he.uhtása útján oiztosítjuk. 4 rajz Felelős kiadó: a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója, 3187 -- Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.