136402. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fény létesítésére

Megjelent: 1955. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.402. SZÁM. 21. f. 82-87. OSZTÁLY. .— A-4856. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék fény létesítésére Auergesellschaft Aktiengesellschaft, Berlin. A-bejelentés napja: 1943. szeptember 15. Németországi elsőbbsége: 1942. szeptember 28. Ismeretes, hogy az Auer-féle izzóharisnya nagy fénytechnikai hatása lényegében az ultravörösben való csekély emisszióképességen alapul. Ezért az izzóharisnya a gáz lángjában magasabb hőmérsékletéket ér el, mint például valamely feketeszínű test és így nagyobb fénnyel sugárzik, mint például a gázlángba vitt széndarabka, vagy huzalszövet. Az Auer-harisnya emisszióképessége a spektrum látható részében a fekete test emisszióképességét jól megközelíti. Nagyobb hőmérséklete következtében tehát több fényt sugároz, mint az azonos lánggal fűtött fekete test. Az olyan anyagokat, amelyeknek mint a tórceroxidnak, _ a látható, illetve a nem látható spektrum különböző részeiben egymástól igen eltérő emisszióképességük van, szelektív sugárzóknak nevezzük. Feltették, hogy a tór-ceroxidhoz hasonló szelektív sugárzó nem csak gázlánggal, hanem más módon is hevíthető és emellett jó fény kihasználást tesz lehetővé. Ebből kiindulva előállítottak tór-ceroxiddal bevont vékony fémhuzalokat, és ezeket villamosárammal hevítették, azt remélve, hogy ilymódon kedvező működés fényforrást sikerül előállítani. Ezek a kísérletek azonban nem vezettek a kívánt eredményre, mert a tórceroxid tömör massza alakjában, sokkal kisebb mértékben sugároz szelektíven, mint az ismert izzóharisnya alakjában. A sugárzásra vonatkozó Kirchhoff-féle törvények szerint valamely anyag emisszióképessége nemcsak, az anyag termesze-» tétől, hanem annak fizikai állapotától és mértani alakjától, nevezetesen szemcsenagyságától, a felület érdességétől, a vastagságától stb. is függ. E felismerésből kiindulva oda törekedtek, hogy az ismert alakban használatos izzóharisnyát valamilyen módon villamosan fűtsék. Így például megkísérelték . az izzóharisnyának . katódsugaras bombázással való hevítését. Az ilyen eljárással az izzóharisnya nyújtotta sugárzástechnikai előnyök a villamos fűthetőséggel lettek volna egyesíthetek. Ez a megoldás azonban a technika mai állása mellett fénytechnikai szempontból nem sok reményt nyújt. Az ejárásnál ugyanis igen nagy feszültségekkel kellene dolgozni és különböző vákuumtechnikai nehézségeket kellene leküzdeni, amelyeket az izzóharísnya nagy gazfejlesztése okoz. Nehézségekkel járna az áramnak az izzóharisnyán át az anódához való vezetése is. Egyéb nehézségekkel is számolni kellene. A találmány értelmében az izzóharisnyát viszonylag csekély nyomású gázatmoszférában rendezzük el és a gázatmoszférában villamos ködfénykisülést létesítünk. Meglepő módon kitűnt, hogy bizonyos gáztöltések esetén, különösen oxigén alkalmazásakor, az izzóharisnya nagy fényerősséggel világít. Ezek. a különösen kedvező viszonyok valószínűen arra vezethetők vissza, hogy a disszociált szabad oxigénatomok, amelyeket a kisülés kelt, az izzóharisnya felületén újból kombinálódnak, emellett energia válik szabaddá és ez az izzóharisnya fény emisszió ját okozza. Emellett nem szükséges, hogy a kisülés közvetlenül az izzóharisnya szövetén menjen át, mert a villamos mezővel gyorsított ionoknak az izzóharisnya gerjesztése végett nem kell a harisnyát közvetlenül érniök, hanem elegendő, ha az atomok a harisnyához/diffundálnak és azt rekombinálás közben újból felmelegítik és felfűtik.