136395. lajstromszámú szabadalom • Központi fűtőberendezés
136.395 3 tett szobaméretek mellett jelentősége van. Ez az előny ugyan az ismert mennyezetfűtéseknél is fennáll, de annak számottevő hátrányaival kapcsolatban, melyek a találmány szerinti berendezésnél fentiek szerint elesnek. Mindezekből látható, hogy a találmány szerinti berendezéssel elérhető előnyök nagy részét maguknak a radiátoroknak, illetve radiátortagoknak sajátságos kialakítása biztosítja. A rajz világosan mutatja, hogy a radiátorok, illetve radiátortagok beömlő és kiömlő nyílásainak középpontjait egymással összekötő egyenesre merőleges bármely síkbani radiátorkeresztmetszet kisebb területű, mint az egész radiátornak vagy radiátortagnak az illető síkra való vetülete. Ez a kialakítás ugyanis kis víztér • mellett nagy és megfelelő irányba néző sugárzó "homlokfelületet biztosítva, a* találmány szempontjából lényeges, miért is a találmány az ilyen kialakítatása radiátorokra, illetve radiátortagokra is kiterjed. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti fűtőberendezés számos változatban készülhet és nincs a rajz szerinti példákra korlátozva. így pl. nem feltétlenül szükséges, hogy a berendezés összes radiátorai a találmány szerinti kialakításúak és elrendezésűek legyenek, mert pl. szintkülönbségek esetén egy-két régi rendszerű radiátornak a berendezésben való alkalmazása is megfelelő lehet, főleg, h» az általuk fűtendő helyiségek kicsik és vagy fűtésük csak alárendelt jelentőségű. Szabadalmi igénypontok: 1. Központi fűtőberendezés, melynek legalább egy, a fűtendő helyiség légterében elhelyezett, fűtőközeg által átáramlott, egy vagy több tagú radiátora van, azzal jellemezve, hogy a radiátornak mind függőleges, mind vízszintes iránybani vetülete nagyobb területű, mint az ugyanazon iránybani legnagyobb keresztmetszete, és hogy a fűtendő helyiség felé néző, a radiátor oldalfelületénél nagyobb felületű, radiátorhomlokfelület olyan kialakítású, hogy túlnyomórészének normálisai mind a függőlegestől, mind a vízszintestől eltérő irányúak. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy legalább egy radiátora a fűtendő helyiség oldalfalára olyan magasan van felszerelve, hogy a radiátornak a beömlővezetékhez csatlakozó felső vége a menynyezettel érintkezik. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy legalább egy radiátora olyan kialakítású és elhelyezésű, hogy homlokfelületének normálisai részben a fűtendő helyiség mennyezete, részben pedig a helyiség belseje felé irányulok. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés foganatosítási alakja, melyet legalább egy ívelt homlokfelületű radiátora jellemez. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés foganatosítási alakja, melyet a radiátor hősugárzását a fűtendő helyiség és/vagy annak menynyezete felé irányító járulékos szervek, pl. hősugarakat visszaverő tükrök vagy .bevonatok jellemeznek. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti fűtőberendezés foganatosítási alakja, melyet az egy-, vagy többtagú radiátor vagy radiátorok oldalfelületeit fedő lezárőlemezek jellemeznek. 7. Radiátor vagy radiátortag az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezéshez, melyet az jellemez, hogy a beömlőnyílásának középpontját kiömlőnyílása középpontjával összekötő egyenesre merőleges bármely síkbani keresztmetszetének területe kisebb, mint az egész radiátornak vagy radiátortagnak az illető síkra való vetülete. 8. A 7. igénypont szerinti radiátor vagy radiátotag foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy hősugárzást áteresztő anyagú. 9. A 8. igénypont szerinti radiátor vagy radiátortag foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy hősugárzást visszaverő bevonatot vagy tükröt hord. 10. A 7—9. igénypontok bármelyike szerinti radiátor vagy radiátortag foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy oldalfelületein a fűtőközeg által át nem áramolt lezárólemezekkel van ellátva. 1 rajz felelős kiadó: a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 914. — Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.
