136379. lajstromszámú szabadalom • Légdielektrikumos variometer

2. 136.379 A találmány szerint ugyancsak előnyös, ha a variometercséve mindegyik homlokoldalán a támasztótesteket páros számú, kiváltképpen előnyösen két-két, nagyfrekvenciásán veszteségmentes (kerámiai), hengeres rúd alkotja, amelyek a fémes összekötőelemek hengeres vájataiba illenek. (

Ez a szerkezeti megoldás mechanikai szempontból igen egyszerű a rúd és az összekötőelem egymáshoz illeszkedő támasztófelületeinek hengeres alakja miatt, emellett igen egyszerű rögzítési módot is lehetővé tesz, pl. a kerámiai anyag helyileg fémezett részéhez való forrasztást. Az imént említett szerkezeti megoldásnál, amelyben hengeres kerámiai támasztótesteket alkalmazunk, előnyös, ha a csévék fémes szorítószerveit az e szervek fémében alkalmazott vájatok benyomása révén a támasztószervek mindkét oldalán, a hengeres támasztótestekkel legalább 180°-nyi szögre kiterjedően hozzuk szoruló érintkezésbe. A hengeres támasztótesteket a szorítószervek vájataiban beszorítás révén úgy rögzíthetjük, hogy a szorítószervekben be metszéseket alkalmazunk és a szorítószervek anyagát e szervek vájatának a támasztőtestekre való rányomása közben a bemetszések helyén félreszorítjuk. Ez lehetővé teszi azt, hogy a tartószerveket az egyes csévemenetek számára a támasztótesteken a szükséges kölcsönös távolságban rendezzük el, majd egyszerűen azzal rögzítsük, hogy a fémet a szorítószervek vájatának közelében alakváltozásnak vetjük alá. . Fokozott mechanikai biztonságot érhetünk el a forrasztás és a szorítás révén való rögzítés együttes alkalmazásával. . , Gyakran előnyösnek mutatkozik, ha a belső, mozgatható variometercséve árambevezetőit két orsó alkotja, melyeken mindkét oldalon fémes érintkezőrúgó csúszik, mimellett ez a rúgó a helytálló cséve kerámiai támasztótesteihez, — kiváltképpen előnyösen csatlakoztatókapoccsal együttesen —, a támasztótesteken rögzített, fémes támasztószervek segélyével az egyes csévemenetek rögzítésének megfelelő módon van erősítve. Ekként igen egyszerű szerkezeti felépítést kapunk, amelyben a menetek alátámasztásához, valamint a mozgatható cséve kontaktusrúgóinak megtámasztásához egyenlő, szabványosított részeket használhatunk, melyek alakja a kerámiai támasztótestek alakjához igazodik. Hasonló módon rögzíthetjük a helytálló variometercséve csatlakoztatósarkait is e cséve kerámiai támasztótestein, úgyhogy a variometer négy csatlakoztatósarkát a variometer homlokoldalain elszigetelten igen kedvező módon páronként rendezhetjük el anélkül, hogy ehhez külön szigetelőkre szükség volna. A találmányt részletesebben a rajzon vázlatosan reltüntetett foganatosítási példája kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti variometer vázlatos távlati képe. A 2—8. ábrák e variometer egyes alkatrészeit mutatják, részben metszetben, a szerelés különböző fokozatainak megfelelően. Az 1 és 2 felekből álló, helytálló variometercséve megtámasztása oly állvány segélyével történik, mely a fémből való 3 felső és a 4 alsólemezből, továbbá az ezeket egymással összekötő, nagyfrekvenciásán veszteségmentes kerámiai szigetelőanyagból készült, négy hengeres 5 rúdból áll, mely rudak az említett lemezekkel fémes 36 zsugorodógyűrűk segélyével vannak összekötve. Nagyfrekvenciásán veszteségmentes kerámiai anyagként példaképpen megemlítjük a kereskedelemben „Calit" védjegy néven kapható anyagot. Az 5 rudakon szabályos közökben elhelyezett ezüstözött 22 részekhez szorítás és forrasztás révén 7 szorítószervek vannak erősítve. E szorítószervekhez a helytálló cséve egyes menetei akként támaszkodnak, hogy mindegyik menetnek mindegyik homlokfelületén egyetlen támasztópontja van, egyébként azonban e meneteket helyes alakjukban a használt fémhuzal természetes merevsége tartja. A 7 szorítószervekben 18 bemetszések vannak (1. ábra), melyek segélyével az 5 rudakat a 7 szorítószervek vájataiban szorítás révén rögzíthetjük azzal, hogy a szorítószervek anyagát félrenyomva ezeket a szerveket az 5 rúdra rányomjuk, amivel az 5 rúd a szorítószerv vájatában rögzítődik. A helytálló . cséve 8 csatlakoztatókapcsai a menetekhez hasonlóan 17 szorítószervek segélyével vannak az 5 rudakhoz erősítve. Hasonló felépítést alkalmazunk 9 szigetelő rudak és 7 szorítószervek alkalmazásával a forgatható'belső 10 cséve összeszereléséhez, amint ez az 1. ábrán a helytálló 2 cséve felső nyílásában részben látható. E 9 rudak egyike és olyan 16 szorítószerv segélyével 1. és 8. ábra, melynek felépítése a 17 szorítószervével egyezik, a forgatható 10 cséve mindegyik homlokvégéhez rótortengelyként egyegy 11 orsót erősítünk, amelyen 12 állítógyűrű van és melyen 13 kontaktusrúgó csúszik, amelyet az 5 rudákhoz 16 szorítószerv segélyével erősítünk. A 12 állítógyűrű külső vége 14 menesztőt hord szigetelő 15 pecekkel, 6 zsugorodógyűrűvel és szektoralakú 19 szigetelőlemezzel. A 15 pecek ugyanabból a szigetelőanyagból van, mint az 5 és 9 rudak, a 6 zsugorodógyűrűk pedig teljesen megfelelnek az 5 rudakon alkalmazott 36 zsugorodógyűrűknek. A 2a és 2b ábra metszetben, illetőleg nézetben mutatja az egyik 1? szorítószervet, amelyben menetes 20 nyílás van a 8 csatlakoztatókapcsoknak és esetleg a 13 kontaktusrúgóknak az 5 rúdakhoz való erősítésére. A 3a és 3b ábrák azt mutatják, hogy miként lehet ugyanabból a préselvényből a középső rész kifúrásával 21 ágyazási nyílást tartalmazó 16 szorítószervet előállítani. A 4. és az 5. ábrák mutatják a 9, illetőleg az 5 szigetelőrúdacskákat, amelyek a forgatható, illetőleg a helytálló variometercséve megtámasztására valók és melyeken 22 ezüstréteget alkalmazunk azokon a helyeken, ahová a 7 szorítószerveket a csévék különböző alkatrészei számára forrasztás révén rögzíteni fogjuk, amint ez a 6. és a 7. ábrákon látható. Ezeket az ezüstrétegeket kiváltképpen előnyösen a rudak kerámiai anyagba való beégetéssel állítjuk elő, esetleg a beégetett ezüstrétegre ezüsthártyát még elektrolitos úton is lecsapathatunk. A 6. ábra két 9 rúdnak egybekapcsolását mu-