136379. lajstromszámú szabadalom • Légdielektrikumos variometer
Megjelent: 1955. évi február hó 1-én. öBfiarÁ/^öa TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.379. SZÁM. 21. a*. 64-77, OSZTÁLY. - P_ 10394. ALAPSZÁM. Légdielektrikumos variometer N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven-ban (Németalföld) A bejelentés napja: 1942. július 13. Németalföldi elsőbbsége: 1941. július 15. A találmány variometertípusú változtatható önindukció, melynek változtatása két, koncentrikus cséve viszonylagos elforgatásával történik és melyben e csévék oly elrendezésűek, hogy a belső cséve meneteit a külső cséve meneteitől csupán a külső és a belső cséve közötti szigetelés biztosításához szükséges légrés, mindegyik cséve egyes meneteit pedig egymástól dielektrikumként legalábbis részben levegő különíti el. Ismeretes már a belső és a külső variometercséve meneteinek elrendezése támasztószerveik külső, illetőleg belső oldalán akként, hogy a belső és a külső cséve közötti távolság csökkenthető legyen arra a minimumra, amelyet mechanikai természetű meggondolások és a kölcsönös szigetelés jó volta tekintetében támasztandó követelmények írnak elő. Ekként lehetségessé válik, hogy a két variometercséve csatolási tényezőjét maximumig növeljük, úgyhjigy azonosan polarizált variometercsévéknél a lehető legnagyobb eredő önindukciót, ellentétesen polarizált variometercsévéknél pedig a lehető legkisebb, eredő önindukciót kapjuk- azaz az önindukció szabályozási körzete kibővül. Általában azonban arra kényszerültek, hogy a cséve felépítésének merevségét olyan szervekkel biztosítsák, amelyek a cséve egyes meneteit aránylag nagyszámú kerületi ponton támasztják meg, míg egyébként a csévetest szükséges merevsége csakis megkeményedő kötőszer, pl. celluloid szerves oldószerben való oldatának alkalmazásával biztosítható. Hogy tehát elkerüljék azokat a veszteségeket, amelyeket az ilyen szigetelőanyagoknak a variometer mezejében való jelenléte idéz elő, mindenképpen • arra kényszerültek, hogy komplikációkat alkalmazzanak, valamint esetleg veszteségeket is számításba vegyenek, amelyeket meglehetősen nagyszámú támasztótestnek a variometer mezejében való jelenléte idéz elő. A találmány célja olyan veszteségmentes felépítésű variometer létesítése, melynek önindukciója tág határok között' változtatható és mellyel ezenkívül az előbb jelzett hátrányokat kiküszöböljük. . A találmány szerint az előbbiekben jelzett célt aZZa* é P ük el > h °gy a derékszögű menetekből álló, a külső oldalon közös tengelyűén hengeres variometer csévék megtámasztását a csévék menetsíkjaira merőlegesen hosszant elnyúló kerámiai testek alkotják és hogy e támasztótestek kizárólag a csévék hómlokfelületeihez, illetőleg a belső cséve belső oldalához és a külső cséve külső odalához vannak erősítve, emellett a belső cséve támasztótestein mindkét oldalon egy-egy orsó van, mely orsók ágyazását a külső cséve támasztótestei hord- ' ják, ez utóbbi testeket pedig a variometer tenge- • lyével párhuzamosan a csévék mindkét oldalán elrendezett jármok kötik össze, míg a csévéknek köz hagyásával egymásmelleit elhelyezkedő huzalmenetei oly merevek, hogy e merevségük a variometercsévék hengeres alakjának biztosítására elegendő. A találmány szerinti szerkezeti megoldás előnye, hogy a támasztótestek a variometercsévék homlokfelületeit igen tartósan és pontosan foglalják össze és hogy megmarad annak a lehetősége, hogy a belső cséve és a külső cséve közötti távolságot ezen a helyen minimumra csökkentsük, továbbá, hogy a variometert szilárd szigetelőanyagtól egyébként tökéletesen mentesen tartsuk, amivel az£ egésznek veszteségmentességét az elérhető maximumig növeljük. Emellett lehetővé válik az is, hogy a belső cséve két orsójának ágyazását a külső cséve támasztószervein különösen tartósan rögzítsük, úgyhogy itt is a megoldás minimális számú alkatrésszel, tehát minimális veszteségekkel lehetseges. A találmány szerint előnyös, ha a variometercséve egyes meneteit a kerámiai támasztótestekhez olyan nyitott, fémes szorítószervek erősítik, melyek a variometer mágneses mezejében rövidzarlatos meneteket nem létesíthetnek. Ez lehetővé teszi, hogy a csévemeneteket a szorítószervekhez erősítsük, pl. forrasztás révén, és hogy a szorítószervek a szigetelő támasztótestek alakjához a legelőnyösebben alkalmazkodjanak.
