136352. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, hozzávaló rács és eljárás elektroncsövek rácsainak előállítására

2 136.352 dalműnk leírásából kitűnik, egészen másfajta hátrány, éspedig a rácsemisszió, kiküszöbölésére javasolták. Minthogy pedig rácsemisszió veszélye üzem közben, és főleg erősen terhelt, közvetett fűtésű, tehát sok aktív anyagot tartalmazó, erősen fűtött katódáknál lép fel, nem volt előrelátható, hogy az ilyen rácsoknak egészen más típusú csövekben való alkalmazásával, mely csöveknél a rácsemisszió veszélye csekély terhelésük folytán nem is áll fenn, e csövek egész más hátránya lesz kiküszöbölhető. Főleg pedig nem volt fentemlített felismerésünk nélkül előrelátható az,' hogy erre a célra a nikkelbevonatú molibdéndrót alkotta rács, mely a nemesfémbevonatuaknál jóval olcsóbb, kiválóan alkalmas. A rácsoknak a fentemlített védőfémbevonattal való ellátását akár kész állapotban, akár a még ráccsá nem tekercselt molibdéndróton, tetszőleges alkalmas módszerrel végezhetjük, pl. elektrolitikus úton. Jó nikkelbevonatokat kaphatunk pl. az előzőleg tisztított molibdéndrótnak vagy rácsnak nikkeltetrakarbonii gőzében 180 C° körüli vagy fölötti hőmérsékleten való hevítésével is. Tapasztalataink szerint abban az esetben, ha a védőfémbevonat a rácson tökéletes volt, azaz szabad molibdénfelületek rajta nem maradtak, a szóbanforgó csövek még védőgázokkal való öblítés nélkül is voltak készíthetők, anélkül, hogy a katóda emissziócsökkenése következett volna be. Minden olyan csőnél, amelynél ez bekövetkezett, utólagos gondos vizsgálattal megállapítható volt, hogy a rács helyenként védőbevonatmentes maradt, rendszerint azért, rnert a bevonat felvitele előtt szóbanforgó felületrészei nem tiszta fémesek, hanem oxidosak vagy a bevonat lecsapódását meggátló egyéb szennyezéssel borítottak voltak. Tekintettel arra, hogy a molibdén könnyen oxidálódik és hogy a szóbanforgó méretek és darabszámok mellett a bevonat tökéletességére irányuló gyártásellenőrzés nagy gyakorlati nehézségekbe ütközik, igen célszerű a rácsoknak oly módon való előállítása, mely egyrészt bevonatmentes helyektől gyakorlatilag mentes rácsokat eredményez, másrészt pedig az egyszerű rátekintéssel való gyártásellenőrzést teszi lehetővé. Azt találtuk, hogy e követelményeknek megfelelő bevonóeljáráshoz jutunk, mely nemcsak a szóbanforgó csövekhez, hanem más csövekhez váló rácsok, vagy molibdénből vagy egyéb csőalkatrészek védőbevonattal való előállítására is előnyösen használható, ha a molibdéndrótot vagy rácsot lúgos fürdőben való tisztító elektronizálásnak vetjük alá, majd levegőre való hozatala nélkül, célszerűen tehát ugyanabban a fürdőben, abból való eltávolítás nélkül, olyan színű közbenső fémréteggel vonjuk elektrolitik usan be, melynek színe úgy a molibdén, mint a nikkel színétől eltérő, és mely közönséges hőmérsékleten célszerűen nehezen, vagy nem oxidálódik. Az így bevont rácsot vagy drótot azután másik fürdőben való elektrolitikus kezeléssel a kívánt bevonattal látjuk el. Ezen eljárás biztosítja egyrészt azt, hogy tényleg tiszta molibdénfelületet kapunk, másrészt azt, hogy tz az első fémbevonatréteg rávitele előtt se nem oxidálódik, se nem szennyeződik. Azonkívül a közbenső bevonat fémének színe úgy a végleges bevonat felvitele előtti, mint az utáni igen egyszerű gyártásellenőrzést tesz lehetővé, mert a többitől eltérő színű foltok (azaz bevonathibák) jelenléte rátekintéssel is könnyen és gyorsan megállapítható. Nikkel bevonatú rácsokat a fenti eljárással célszerűen alanti módon készítünk: A molibdéndrótot vagy abból készült rácsot nátron- vagy kálilúgos fürdőben katódaként kapcsolva, mérsékelt áramsűrűséggel elektrolizáljuk, mikor is a felületi tisztátlanságokat részben a lúg oldja, részben pedig a fejlődő hidrogén mechanikusan lelöki vagy vegyileg redukálja, úgy, hogy tiszta molibdénfelületet kapunk. Ezután a fürdőben kellő mennyiségű káliumrézciánidot oldunk fel, vagy hozzá e só kellő töménységű és mennyiségű oldatát adjuk, és az eközben célszerűen megszakított elektrolizálást a rézbevonat létesítéséhez alkalmas áramsűrűséggel folytatva, a megtisztított molibdénfelületet vékony vörösrézréteggel vonjuk be, azután az így előkezelt és a bevonat folytonosságára esetleg ellenőrzött rácsot vagy drótot szokásos másik fürdőben elektrolitikus nikkelbevonattal látjuk el, mely a friss és tiszta vörösrézfelületre hibamentesen szokott lerakódni, ugyanúgy, mint a tiszta mtv libdénfelületre a rézbevonat. Tapasztalat szerint ezért a gyártásellenőrzésnek nem is kell folytonosnak lennie, rnert hiba egyrészt alig fordul elő, másrészt pedig az esetleges hibás rácsokat a csőszereléskor ilyenekként felismerve, kiselejtezik. Megjegyezzük, hogy a lúgos fürdő a káliumrézciánidot már eleve is tartalmazhatja; ebben az esetben tehát a tisztítás és a rézleválasztás egy munkamenetben történik. Molibdéndrótnak védőbevonattal való ellátása esetén az eljárást folytonossá is tehetjük, ha a drótot a kellő számú, tehát legalább két fürdőn, melyek közé esetleg mosófürdőket is iktathatunk, errymásután húzzuk át. A drótnak legalább a tisztítófürdőből a közbenső bevonat felvitelére való fürdőben, célszerűen minden egyes fürdőből a*? ?zt követő fürdőbe, való átvezetése ez esetben célszerűen a fürdőket egymással szivórnyaszerűen összekötő, például U-alakú, de folyadék helyett oxigénmentes védőgázzal, például nitrogénnel, töltött vagy öblített, csöveken át történik. E csövekben a drótot vezető szervek, például görgők, foglalhatnak helyet és a célszerűen, legalább részben átlátszó anyagú, például üvegből készült, csövek egyben a rátekintéssel való gyártásellenőrzést is lehetővé tehetik. A vezetőszerveket egyben áramhozzávezető szervekként is használhatjuk, mi különöseri akkor célszerű, ha az egyes fürdők részére a megfelelő áramsűrűségek biztosítása céljából külön-külön áramforrásokat óhajtunk használni. A fenti eljárással készült rácsokkal felszerelt kisméretű sajtolt üvegburás, közvetlenül fűtött katódájú csöveknél igen jó emissziós értékeket kaptunk akkor is, ha a gyártás folyamán védőgázöblítést nem alkalmaztunk. Lényegesen javultak továbbá a csövek a fütőfeszültség csökkenésével szembeni érzékenység szempontjából, mi főleg szárazelemekkel való fűtésre szánt csöveknél fontos. Így például 1,25 Volt fűtőfeszültségre méretezett cső 1 V fűtőfeszültséggel fűtve a fontos villamos adatok, például a meredekség, sokkal kisebb csökkenését mutatta, mint amekkorát az eddigi csöveknél észleltünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a találmány szerinti csövek a szo-