136340. lajstromszámú szabadalom • Galvános elemekhez való elektrolit

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15.én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS / 136.340. SZÁM. - • 21. b. 6-14. OSZTÁLY. - B-1601Ö. ALAPSZÁM. Galvanos elemekhez való elektrolit Kasimir Baumgarten cég, Wildstein b. Eger. A bejelentés napja: 1943. augusztus 18. Németországi elsőbbsége: 1942. augusztus 18. L • Oly galvános elemek előállításaihoz, melyeknek pozitív elektródája hatékony anyagként lényegében aktív szenet tartalmaz, amely a depolarizálást a levegő ixogénjével közvetíti, elektrolitként — szárazelemeknél —• általában tömény ammóniiumkloridoldatot használnak, amely adalékként einkkloridot tartalmaz. Ez elemek hátránya azonban, hogy beszáradás következtében használhatatlanná válnak. Miután gondoskodni kell arról, hogy a levegő az elem belsejébe juthasson, úgy ezzel a beszáradás előfeltételei már adva vannak. A találmány célja e hátrány megszüntetése. Evégből a találmány értelmében elektrolitként oly oldatokat alkalmazunk, amelyek normális légköri viszonyok között a beszáradást lehetetlenné teszik, vagy legalábbis nagy mértékben késleltetik. Ilyen elektrolitként szjáimba jöhetne a tömény magnéziumkloridoldat, aminőt barnakő testeket tartalma'zó elemek előállításához már használnak. Ha a levegő oxigénjének közrehatásával működő elemeket elektrolitként magméziumklorid alkalmazásával állítunk elő, úgy kitűnik, hogy a bázikus cinkkloridnak kisütéskor a betéttestben való leválasztása kedvezőtlen hatást fejt ki. Az így készült elem kapacitása és terhelhetősége nem kielégítő. A találmány értelmében viszont igen kedvező eredményeket kapunk, ha äz ilyen, a levegő oxigénjének közrehatásával működő elemek elektrolitjaként mangánklorüroldatot alkalmazunk, mégpedig vagy egymagáiban, vagy alkáliföldf érnek kloridjaival vagy einkkloríddal keverve. Az ilyen elemek a betéttesit megfelelő laza felépítése mellett nagy mértékben terhelhetők és nagy kapacitásuk van. A imanigánklorür vízben igen könnyen oldódik és igen tömény oldatokat ad, amelyek az alacsony víz gőztfeszültség következtében sokkal nehezebben száradnak be, mint például a szalmiákoldatok. Ha alkáliföldfémek kloridjait, illetőleg cinkklorMot alkalmazunk, úgy sóban még dúsabb oldatok állíthatók élő, amelyek a legkedvezőtlenebb körülmények között sem száradniak be, és azokból a só nem kristályosodik ki. Mangánklorür elektrolitként való alkalmassága akkor is kitűnik, ha azt alkáliföldfémek kloridjaival, előnyösen magneziumkloriddal keverten alkalmazzuk. Az olyan elektrolit, amely telített magnéziumkloridoldat és telített mangánklorüröldat azonos térfogatrószeiből áll, a mamigánklorüroldat hatását még nagy mértékben mutatja, amennyiben az ilyen elem nagy mértékben terhelhető, kisütési görbéje magasan fekstzik és kapacitása nagyobb, mint az olyan elemé, amelynek elektrolitja tisztán maginéziumklorid. Ha az elektrolit mangánklorür tartalmát még tovább csökkentjük, úgy az összetevő hatása mindjobban csökken, míg végül teljesen megszűnik, ha a mangánklorüradalék mennyisége a imagnéziumkloridban oly kicsiny, mint aminőt klórmagnézium-íbarnakő elemekben a keletkező klór lekötéséhez használni szoktak. Mangánklorürnek egyedül, vagy alkáliföldfémek kloridjaival vagy cinkkloriddal való keverékben elektrolitként való alkalmazásánál a cél, hogy á betéttestben manganitek váljanak le, melyek kicsiny víztartalmuk következtében kedvezőbben viselkednek, mint a vizet nagy mennyiségben tartalmazó kocsonyás bázisos cinkkloridok, amelyek magnéziumklorMnak elektrolitként való alkalmazásakor kiválnak. Kimutatható, hogy a levegő oxigénjének közrehatásával működő elem betéttesteiben kisüléskor a levegő behatása következtében sok manganit válik le, ha elektrolitként mangánklorüroldatokat egymagukban, vagy mangánklorüroldatokat alkáliföldfémek kloridjaival, vagy cinkkloridoldatokkal együtt alkalmazunk. Azt a kérdést, hogy a mangánklorürnek elektrolitként való alkalmassága pusztán a mengenitok nem kocsonyás voltának, tehát kisebb víztartalmának és a kisebb térszükségletnek az eredménye lehet-e,' vagy pedig hogy a levált manganitok depolarizáló hatást fejtenek-e ki, illetőleg az aktív szén mellett a depolarizálást katalitikusan a levegő oxigénje útján hozzák létre, ehelyütt nem vizsgáljuk közelebbről. Ha a kisülést szünetek közbeiktatásával foganatosítjuk, úgy látszólag a levált man-