136321. lajstromszámú szabadalom • Behorpadó fejű pillanatgyujtó

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15.-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.321. SZÁM. 72. i. OSZTÁLY. - G-9853. ALAPSZÁM. Behorpadó fejű pillanatgyújtó v. Gira és Becsey Fémárugyár cég, Pestszenterzsébet. A bejelentés napja: 1943. augusztus 26. A találmány tárgya lőszerre szerelhető olyan gyújtó, mely kemény tárgynak, pl. páncélnak ütközve is működik. Az ismert gyújtók szerkezete olyan, hogy a be­csapódás pillanatára már kibiztosított gyújtó két­féle elv szerint működik. Ha a lövedék igen kis szög­gel, pl. 5°-ka! éri a kemény terepet, úgy az ogivális kiképzésű lövedék csúcsára szerelt gyújtó a cél­tárggyal nem is érintkezik, hanem a lövedék azt hengeres részének elejéveí (hasávaí) érinti, azután felpattan, miközben sebessége is hirtelen csökken. A lövedék gyújtójában lévő csappantyúval felszerelt ütő a becsapódási' sebességét megtartva a gyujtó­tünek szalad, amikor a gyújtás megtörténik. Ez eset­ben a gyújtó, mint tehetetlenségi gyújtó működik. Ha a lövedék' nagy becsapódási szöggel érkezik a célba, úgy a gyujtókészülék csúcsánál lévő lemez be­szakad és a mögötte lévő üregben elhelyezett gyújtó­szeget a csappantyúnak löki, amely a lövedéket fel­robbantja. Az esetben a gyújtó, mint pillanatgyújtó működik. Az ismertetett gyújtók hibája az, hogy igen szi­lárd tárgynak, pl. betonfalnak, páncéllemeznek ütkö­zéskor pillanatgyujtóként nem működik, azért, mert becsapódáskor a gyújtó elülső része összeroncsoló­dik. Ugyanis az ilyen céltárgynak nincsenek olyan laza részecskéi, mint pl. a földnek, melyek a gyújtó elülső részén lévő vékony lemezt benyomva behatol­nak az alatta lévő üregbe és az ott lévő ütőszeget a csappantyúnak lökik. A páncéllemezen összeroncso­lódó gyújtónál a gyujtószeg és annak a gyujtótest­ben lévő vezeti furatai elgörbülnek, a gyujtószeg megszorul, a gyújtás vagy egyáltalán nem következák be, vagy a csappantyú olyan gyenge szúrást kap, hogy az csak lassan, sistergésszerűen ég el, a löve­déket nem robbantja. Az ismert gyújtó, mint tehetetlenségi gyújtó ke­mény tárgynak ütközve szinten nem működik min­dig tökéletesen, mert mire az aránylag nagy súlyú löve<Jék lassulása bekövetkezne, a gyujtókészülék összeroncsolódik. Ismeretesek az olyan gyújtók, ahol a gyujtószeg akadálytalan csappantyúba lökődését az biztosítja, hogy a gyujtószeg elülső része a gyújtó elején lévő furatból néhány milliméterre kiáll, Ez azzal a hát­ránnyal jár, hogy a gyújtó nincs légmentesen le­zárva, továbbá a kiálló ütőszeg megsérülhet. Ha ezen hibaforrás megszüntetésére felcsavarható védőkupa­kot szerelnek, úgy ez külön alkatrész, ami pedig hát­rány, ezenkívül a lőszer kezelői esetleg a harc hevé­ben elfelejtik levenni. A felsorolt hibák kiküszöbölésére szolgál a talál­mány, melynek lényege, hogy a gyújtó fejrészét úgy alakítjuk ki, illetve a gyújtó legelülső részét körül­vevő fejrész falvastagságát úgy méretezzük, hogy a gyújtó belső tere légmentesen zárt legyen és becsa­pódáskor a fejrész könnyen nyomódjék össze, minek folytán a gyujtószeg a megezorulás veszélye nélkül könnyen a csappantyúba szúrhat. Az ábrák a találmány szerinti gyújtó néhány cél­szerű kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábrával kapcsolatban a találmányt részlete­sen ismertetjük. Az —1— gyujtótest felső részén lévő —2— üreget a vékony lemezből készült —3— zárólemez zárja le. A gyujtótest —2— üregébe nyú­lik a —5— gyujtószeg felső része vagy az ütést a gyuj tószeghez közvetítő esetleges egyéb alkatrész, pl. fahenger, mely a gyujtótest furatában könnyen mozog. A gyujtótest felső külső része kb. a —2— üreg fenék-vonaláig csak kevéssel, pl. 1—5 mm-rel nagyobb átmérőjű,: mint a —2— üreg átmérője, amely viszont a gyujtószeg átmérőjénél legalább 4 mm-rel nagyobb. A két átmérő különbségéből adódó —4— falvas­tagság olyan kicsi, hogy a fejrész becsapódáskor könnyen összenyamódik. Az —5— gyujtószeg hegyes része a —6— ütőben lévő —7— csappantyú fölé nyúlik. Az ütő és szeg egymáshoz közeledését a kö­zöttük lévő —8— biztosító golyók akadályozzák meg. A golyók kiesését a —9— biztosító hüvely, ennek elmozdulását pedig a karmaira támaszkodó —10—• csúszótest akadályozza meg. A —11— helyretoló rúgó felső részével a csúszó testnek, alsó részével a —12— zárócsavarnak támaszkodik. Az 1. ábra szerinti gyújtó kilövéskor a következő­képpen működik: a —10— csúszótest visszamaradva legörbíti a —9— biztosító hüvely karmait és ráesú­szik. A cső elhagyása után a —11— helyretoló rúgó a —10— csú szótestet a biztosító hüvellyel együtt előre tolja, a —8— biztosító golyók kiesnek, amivél a kibiztosítás megtörtént. A céltárgynak, pl. páncél­lemeznek ütközéskor a gyujtótest felső része az el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom