136293. lajstromszámú szabadalom • Táviró készülék
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.293. SZÁM. 21. a1 . 3—4. OSZTÁLY. — L—9283. ALAPSZÁM. Távíró, készülék C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin—Tempelhof, mint a Staatsbedrijf der Posterrijen, Telegrafie en Telefonié, Den Haag jogutóda Bejelentés napja: 1943. augusztus 23. Németalföldi elsőbbsége: 1940. április 16. A találmány billentyűzettel felszerelt olyan távírókészülék, amelynek billentyűkarjai a billentyűk lenyomásakor kombinációs rudakat állítanak be és kapcsolást oldó sínt működtetnek, amely egy kapcsolást oldó szerkezetet vezérel, mire ez lehetőséget ad egy érintkezőket a kombinációig rudakkal beállított érintkezőkarok állásának megfelelően egymás után működtető bütyköstárcsákat hordozó orsónak egy teljes fordulata elvégzésére. Ilyen ismert készülékekben, pl. ,á Morkrum-Kleinsehmidt-féle készülékben (lásd Jipp „Moderne Telegrafie 1934, 38—39. lap) zárókeiigyel van, amely az említett orsó forgásának megkezdésekor az orsó forgásának egész időtartamára elreteszel a kombinációs rudakra és érintkezőkarokra erősített és ezekkel egyezően beállított zárókilincseket. Nyilvánvaló, hogy ennek az eireteszelésnek csak akkor szabad megtörténnie, amikor a zárókilincsek már helyes, azaz a lenyomott billentyűhöz tartozó rejtjelíkoimbinációiniak megfelelő állásukban vámnak. Az ismert készülékek ennek a követelménynek nem tesznek minden körülmények között eleget, mert az esetben, ha valamelyik billentyűt először csak anynyira nyomjuk le, hogy éppen működtesse a kapcso-' lást oldó szerkezetet, a lenyomást azonban ezután vagy általában nem, vagy csak lassan folytatjuk, a zárókengyel elreteszeli a zárókilincsekeit, mielőtt ezek elérték volna helyes állásukat. A találmány szerint ezt a hátrányt úgy küszöböl-, jük ki, hogy azt az utat, amelyet a billentyűnek lenyomásakor meg kell tennie ahhoz, hogy működtesse a kapcsolást oldó sínt, akkorára méretezzük, hogy a billentyűnek az orsó forgását lehetővé tevő állása elérésekor a zárókilincsek már olyan állásban legyenek, amely kizárja helytelen, azaz a lenyomott billentyűhöz tartozó rejtjelkomibinációnak nem megfelelő állásokban való elreteszelésüket. A találmányt a kiviteli példáját szemléltető rajz nyomán magyarázzuk részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerint kialakított Morkrum-Kleinsefamidt-féle készüléket mutat, a 2. ábra e készülék adórészének távlati képe. Az 1. ábrán a —q— billentyűkart és a kapcsolást oldó szenkiezeteeik evvel együttműködő részeit, vagyis a kapcsolást oldó —b— sínt, az evvel csuklósan öszszekötött, kapcsolást oldó —c— kilineset,_ a közbenső —d— kilincset és a kapcsolást oldó —e— kilincset látjuk. A —d— és —e— kilincsek állandóan kapcsolatban vannak egymással és hatásuk szempontjából a kapcsolást oldó—c— kilincs és a —g— tengelykapcsoló közötti egyetlen közbenső szervet alakítanak. Ez a közbenső szerv azért van két kilincsből összetéve, mert a kapcsolást oldó —c— kilincsnek a papír síkjában végzett mozgását erre a síkra merőleges irányú mozgássá, vagyis a kapcsolást oldó —e— kilincsnek az —n— orsó körüli forgásává keil átalakítani. E forgás következtében az •—r— bütyök szabaddá teszi a tengelykapcsoló -^s—részét, minek folytán a tengelykapcsoló mozgatható -—i— része a —k— rúgó hatására'jobbra csúszhatik és összekapcsolhatja a hajtó —t— tengelyt a hajtott —m— tengellyel. A kapcsolást oldó —c—kilincs és a kapcsolást oldó —b— sín közös csukiópontjától balra szaggatott vonalakkal ábrázolt kör az említett csuklópontnak azt a helyzetét jelöli, amelyet ez akkor foglal el, amikor az —r— bütyök éppen szabaddá teszi az —s— részit. Az —a— nyíl azt a közt jelzi, amellyel az említett esuklópontnak el kell mozdulnia ahhoz, hogy a —t— és —m— tengelyek összekapcsolása üzembiztosan menjen végbe. Ezt a közt a szerkezet kialakítása határozza • meg. Az említett csuklópont és a kapcsolást oldó —b— sín •—o— orsója közötti függőleges közt —y— jelzi, a —b— sín és az —o—• orsó közötti vízszintes közt, pedig —x— betűvel jeleztük. A billentyű —z— utat tesz meg, mielőtt magával vinné a —b— sírit. Ezt a sínt a billentyű azután —u— közzel nyomja le, miközben a —c— kilincs —a— nagyságú oldalirányú -mozgást végez. A billentyű teljesértékű lenyomásakor tehát z+u utat tesz meg. A találmány azon alapszik* hogy az esetben, ha az —a— és —u-1 - közök változatlan nagysága mellett megnöveljük ta —z— közt és ennek folytán a —e— kilincs mozgása a billentyű mozgásának későbbi időpontjában kezdődik, viszont változatlanul akkor
