136285. lajstromszámú szabadalom • Vasuti kerék
4 136.285 tes vagy függőlegess síkban. Vízszintes elrendezésnél a hűtősugariak sorozatát az egész alkotóra kiterjedő szélességű lapos lángtól vagy lángsorozattól tetszés szerint jobbra vagy balra alkalmazhatjuk, s ehhez az elrendezéshez kell igazodnia a kerék forgásirányának. Itt is gondoskodni kell természetesen arról, hogy amikor a kerék egy teljes körülfordulása után a legelsőnek megedzett sáv ismét a lángok közelébe kerül, az ki ne lágyuljon. Ezíb egy, a lángsorozat másik oldalán elhelyezett hűtősugársorral érjük el, amelyet azon ban természetesen csak akkor indítunk meg, amikor a kerék körülfordulása végéhez közeledik. Függőjeges síkban forgatott kerék esetén eat az egyszerű eljárást nem alkalmazhatjuk, mert az állandóan működő edzősugarakat csakis a láng alatt lehet elrendezni, különben a lefolyó víz a lapos lángot vagy lángsorozatot kioltaná vagy legalább is nagyon zavarná. A kerék forgásiránya ennélfogva csakis olyan lehet, hogy acs edzés helyén a futófelület .lefelé haladjon, amiből viszont következik, hogy a legelőször megedzett sáv a körülfordulás végeztével felülről közeledik a lánghoz (lángsorozathoz), tehát a kilágyulás ellen védő hűtősugarakat a láng felett kellene elhelyezni, úgyhogy most már ezeknek lefolyó vize zavarná a lángot, aminek elkerülése érdekében azonban a láng (lángsorozat) szélessége miatt itt nem vehetjük igénybe az 1. és 2. ábra kapcsán ismertetett, s a víznek a lángtól oldalt való lefolyását; biztosító fogást. A kilágyulás ellen védő hűtést ez esetben célszerűen azáltal érjük el, hogy a kerék teljes körülforgásának befejeztével a lángok fölé kerülő védendő sávra vízzel átitatott víz-szívó anyagot illesztünk. Az 5. ábrában vázolt példaképem kivitelnél az alkotómenti lapos 1 láng vagy lángsorozat alatt látjuk a 8 edző vízsugál'soroza;to| t , , fölötte pedig a futófelület egy alkotójának megfelelő hosszúságú, vízszívó anyagbói (pl. textilanyagból) való 9 párnát, melyet csak az edzés befejeztekor hozunk a teljes vonallal rajzolt helyzetbe, egyébként azonban a szaggatott vonallal rajzolt helyzetben tartunk. Közvetlenül mielőtt a 9 párnát a 12 tengely körül forgatható 10 karok segítségével lecsapjuk.a kerékre, a párna 11 foglalatába bekötött vízvezető csövön át a párnát, annyi,vízzel itatjuk át, hogy nemcsak a párnát óvjuk meg a lángok hatásától, hanem a vele érintkező, már megedzett sávot is hatásosan hűtjük, mimellett a viz megindulását követő első pillanatokban annak a lángra való ráf olyasától még nem kell tartanunk, mert egy kis vízmennyiséget a 9 párna tárolni képes, a következő pillanatokban pedig már az egész edzési müvelet befejeződik. A 9 párna készülhet éghető textüanyagból, m<ert mindig csak vízzel átitatott állapotban kerül a lángok közelébe, különösen célszerű azonban azbeszt alkalmazása. A 10 karok lecsapódását és a hűtővíznek ezt egy pillanattal megelőző megindítását éppen úgy önműködően vezéreltethetjük a kereket forgató szerkezetről, mint az edző gázáram és a vízsugarak megindítását és elzárását, továbbá a védő vízsugarak kellő időben való megindítását és elzárását is. A gáz meggyújtására állandóan égő gyujtóláng vagy villamos gyújtószerkezet alkalmas. A hűtőpárnás megoldást természetesen nemcsak függőleges síkban forgatott keréknél és a keréR egész alkotójára terjedő láng alkalmazása esetén, hanem minden más esetben is célszerűen alkalmazhatjuk azért, hogy a hűtővizet a felület kívánt helyeire vezessük, mimellett a hűtőpárna különösen alkalmas arra, hogy egy vízvezető csőből a láng zavarása nélkül a láng körül több helyet lássunk el vízzel. " Függőleges síkban forgatott kerékkel végzett, eljárás esetén a láng (lángsorozat) alatt alkalmazott hűtővízsugarak helyett vagy azok hatásának támogatására a kerék alsó felét befogadó vízmedencét alkalmazhatunk, amivel fokozottan biztosíthatjuk azt, hogy a keréknek a lángokkal pillanatnyilag nem érintkező részei hidegen maradjanak. A kerék egész kerületére, de akár csak egy alkotóra kiterjedő láhgsorozatnak az idősgységre eső melegtartalma oly nagy lehet, hogy az a futógyűrü, il;. kerékkoszorú túl nagy mélységig való átmeiege»ülését és átedzését okozhatja, amivel az eljárás célját tévesztené.- Ennek meggátlására egyrészt célszerű, mint már említve volt. a kereket részben, ill. egészben vízbe süllyeszteni, de ugyancsak fontos eljárási fogás* az is, hogy a futógyűrü, ill. kerékko-' szorú belső palástját és oldallapjainak a belső palásttal szomszédos részeit vízsugarakkal hűtjük. A felmelegítés hőfokát a láng melegtaritalmának, tehát: a tüzelőanyag és az oxigén áramerősségének, tpvábbá az előtolási sebességnek szabályozásával állíthatjuk h-}. Az edzés hőfokát, amely hőfokig tehát az acélt kritikus hűlési sebességnél gyorsabban akarjuk hűteni, bizonyos mértékig a hűtővíz hőfokának és mennyiségének szabályozásával állíthatjuk be, de használhatunk'e célból más folyadékot, pl. olajat is, mely kisebb fajhője, kisebb párolgási hője, vagy rosszabb hővezetőképessége folytán lassabban hűt, és amelyet szükség esetén valamely semleges gáz ráíúvásával védünk a meggyulladástól. További szabályozási lehetőségeket nyújt a tpbb 'epésben való hűtés, amely úgy történik, hogy a lángot követő folyadéksugárral az acélt csak valamely, közbenső hőfokig hűtjük le, amiáltal az troostitos vagy sorbites szerkezetű lesz; ezt elérhetjük pl. oly kismennyiségű hűtővíz alkalmazásával, amely teljes elpárolgásával csak 20j0—300° C-ig hűti le a felületet. További lassú hűtés végett egy második folyadéksugarat-, pl. forró vizet, vagy olajat alkalmazunk. Az átedződés mélységét az edző láng és a hűtősugár behatása közti időkülönbséggel, továbbá az ellenoldalíról működő hüfősugár helyének és folyadékmennyiségének szabályozásával állítjuk be. Az eljárás egy további finomítása abban áll, hogy a hatósugár után, megeresztés céljából, még egy gyengébb lángot- alkalmazunk. Mindezekkel a szabályozási fogásokkal oly messzemenően kezünkben tarthatjuk a futófelület mechanikai tulajdonságait, hogy így a már kifejtett nagy előnyökön felül első ízben válik lehetővé vasúti kerekek futófelületi. keménységének és szívósságának a sín hasonnemű tulajdonságaival oly módon való öszszehangolása, hogy a sín és a kerekek elhasználódása együttesen gazdasági optimumnak feleljen meg. Különös jelentősége van e szempontból annak, hogy így lehetővé válik a sínek tartóssága érdekében' nem túlkeményre edzett rétegnek nagyobb, pl. 10 mm vastagságban való létesítése is, ami a futófelület élettartamát a kéregöntésű kerekekéhez teszi hasonlóvá, míg1 ugyaniakkor a lángedzett kerék belseje az öntöttvas ridegségétől és belső f eszültségeiitől mentes marad. Végül figyelemreméltó gazdasági előny,
