136264. lajstromszámú szabadalom • Kartoték egymás mötött álló, nem lépcsős elrendezésű lapokkal
2 136.264 a 8. ábra egy lap fejrésze hátulról nézve, a 9. ábra egy kissé eitérő kivitelű fejiresz hátul -nézete, a 10. ábra egy kartotéklap készítésére való kartonlap'felső sarka, i '•'••.' : s a 11. ábra egy harmadik kivitel szerinti kartotéklap elülnézele, " ! "" ! ' ' a 12. ábra egy lap oldalnézete, a 13. ábra egy lapcsoport oldalnézete, látható helyzetben levő mutatójelekkel, a 14. ábra egy kissé módosított kivitelű lapfejrész elülnézete, a 15. ábra ugyanennek hátulnézete, a 16. ábra függőleges metszet a 14. ábra A—A vonala szerint, ': ' ' ' ' ' '"' a 17. ábra egy negyedik kivitelű kartotéklap elölnézete, a 18. ábra függőleges metszet a 17. ábra B—-B vonala szerint, a 19. ábra kétféle lapcsoportbeli lapok oldalnézete; a második csoport .szabadon fekvő mutató jelekkel. •A hosszúkás derékszögű a szekrényben a nem lépcsős elrendezésű, vagyis egyszintben végződő, b laptörzsre és c lapfejre oszló kartotéklapok állanak egymás mögött. A pl. tízes csoportokra osztott lapok egy-egy csoportja előtt vagy mögött egy-egy keményebb kartonból való vezérlap áll. A kartotéklapok ítéglányalakúak; felső élük mentén vízszintes g csukló, például besajtolt horony vonul végig. Ez a csukló a lapot két részre, a b laptörzsre és a c lapfejre osztja, mely utóbbi a törzshöz képest hátra lehajtható., ••••>." Az 1—4. ábrákon látható kivitelnél a c lapfejőn a középtől jobbra és balra egy-egy, a felső peremtől kiinduló, de a g csuklóig nem 'terjedő x hasíték van, mely akár függőleges, akár — a rajz szerinti módon — kissé rézsútos helyzetű lehet. A hasítékok alsó végének magasságában egy további csukló, pl. ugyancsak sajtolt h horony vonul az egyik x haeítéktól a másikig. A lapfej középső részének az alatt, a ^csukló alatt levő, alacsonyabb i sávján van hely a név,' vezérszó vagy efféle számára, míg az ettől balra és jobbra levő, magas k részeknél fogva a lapfej és vele az i sáv lehajtható. A lapfej középső részének a h horony feletti (eredményvonallal jelzett) merésze hátrafelé le van hajtva, amint eat a 2. ábra is mutatja. Az m rész — előnyösen — akkora, hogy magasságának legnagyobb része a g csukló alá kerül. A, visszahajtott m rész az i sávval együtt adja a lapokat szétterpesztő szerkezetet, amely a lapfejek lehajtásakor önműködően beáll. Az i sáv emelőként hat, a lefelé álló m rész pedig ezzel az emelő • vei csuklósan kapcsolt kart képvisel, amelynek al?ó v'ge a laptörzs háto'daián függélyesen elto'Iódik és 17, emelő kilendülésekor részútos helyzetbe kerül. Valamely lapfej lehajtásakor az, a 4. ábra szerint. a mögötte levőtől eltolódik, mégpedig olyan mértékben, hogy ha a lapfej közel derékszögű helyzetbe került, ez megegyezik az i sáv magasságával. Ha egy lapcsoport vezérszavait egyszerre kívánjuk leolvashatóvá tenni, akkor, miután az e csoport előtt levő lapokat előre vannak csapva, ujjunkkal a c lapfejek jobb- vagy baloldali k részére, lefelé csekély nyomást fejtünk ki. Ezzel a csoport valamennyi lapjának fejrészeit hátrahajtjuk, minek folytán a v.'zérjeleket feltüntető i sávok közel vízszintes fekvőhelyzetbe kerülnek és egyben a csoport valamennyi lapja, egyidejűen, az i sáv magasságának megfelélő mértékbéri szétválik (3. és 4. ábra). Az összes lehajtott lapfejek vízszintes mutató jelei a. kartoték hosszirányában sorakoznak, mely helyzetben valamennyien egyszerre leolvashatók' (3. ábra) s így a keresett'lap könnyen megtalálható és félj egy zés vagy egyéb célból kivehető. A kartotéklapok között álló, egyező magasságú vezérlapok felső szélén a mutató jellel ellátott, szokásos lovas vagy zászlócska van. A c lapfejrészek léhajtását megkönnyítendő a vezérlapoknak ugyancsak csuklós d fejrészük van, amit a kartotéklapok,kal egyező magasságban elrendezett, az egész szélességre kiterjedő a d fejrészt az / törzstől elválasztó, ugyancsak 'besajtolt horonyból álló s csukló tesz lehetővé. A vezérlapok: ilyen szerkezeténél a mindenkori, leolvasandó lapcsoport mögött álló vezérlap feje„a c lapfejekre kifejtett nyomás hatására, kissé hátradől és így ferde felületet képez, amelyen az utolsó kartotéklap c lapfejének felső széle könynyen lecsúszhat (4. ábra). Igen magas kartotéklapok esetén előfordulhat, hogy a lehajtandó lapfejek lenyomásakor a laptörzsek, főleg a csoport elülső lapjai előre kidomborodnak, minek folytári a lapok ezétterpesztése nem lesz szabályos és egyenletes. Ez minden egyes csoport első lapja mögé helyezett, a b laptörzsek magasságával egyező magasságú, merevítő t lap alkalmazásával egyszerűen megakadályozható. A kartotéklapok anyagának nagyobb szilárdságú anyagból, pl. sajtolt műanyagból készült t lap nem engedi a kartotéklapok meggörbülését és egyben az első lap g csuklóját is alátámasztja, ami a lapfejek egyforma rendes lehajtását és a lapok egyenletes szétterpesztésiét biztosítja. A vezérlapok teljes derékszögű Lapok lehetnek, előnyösebb azonban, ha felül az s csuklóig terjedő, az i sávnak megfelelő szélességű, középső p kivágásuk van úgy, hogy nem fedik el a kartotéklapok mutatósáv jait. A kartotéklapok az m rész folytán fent vastagabbak, mint lent. Ezt kiegyenlítendő,' hogy nyugalmi helyzetben valamennyi lap nagyjából egyformán dőljön előre vagy hátra, a vezérlapok, azokkal ellentétben, alul vastagabbak, mint félül. Ezt egyszerűen azzal érjük el, hogy a vezérlapokat a kartoték!apók magasságánál hosszabb kartonlapból készítjük és ennek alsó q részét visszahajtjuk úgy, hogy a lap törzse kettősfalú lesz. A két fal távolságát közbehelyezett és ragasztássál vagy egyéb módon rögzített, kerek r papiroscsík biztosítja. Ezenkívül az egymásra hajtott falakat is összeköthetjük egymással. Látható, hogy az ilyen vezérlapok keresztmetszete felfelé vékonyodó ék-alakú, amefy a kartotéklap csoport lefelé vékonyodó keresztmetszetét teljesen kiegyenlíti (2. ábra). A vezérlapok közötti lapcsoportok egyenként tízi'él több, pl. tizenöt, húsz vagy még több lapot is tartalmazhatnak. Egy csoportban nagyobb számú lap esetén tetszés szerint vagy a csoport őszes lapjainak mutató sávjait, vagypedig mindenkor csak egy részüket, pl. ezek felét tesszük láthatóvá, amennyiben vagy egyszerre valamennyi lapfejet lenyomjuk, vagypedig először csak a csoport első felének és azután a másik felének a fejeit. Amikor a lapcsoport elülső felében lehajtjuk a lapfejeket, .a hátsó félcsoport fejei kissé hátradőlnek úgy, hogy — hasonlóan mint
