136260. lajstromszámú szabadalom • Variométer

« Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.260. SZÁM. 21. a4 . 64—77. OSZTÁLY. - 0-1887. ALAPSZÁM. Variométer OPTA RADIO AG, ezelőtt LÖWE RADIO AG cég, Berlin-Steglitz. A bejelentés napja: 1943. évi február hó 24. Németországi elsőbbsége: 1942. évi február hó 27. A találmány variométer két tekerccsel és legalább egy mágnessel jól vezető anyagú résszel. Célja az ilyen variométerek indukciós tartományát, azaz a legnagyobb önindukciós érték arányát a legkisebb­hez képest, lehetőleg növelni. A találmány érteiméiben ezt a feladatot úgy old­juk meg, hogy a variométer egyes alkatrészeit egy­máshoz képest mozgathatóan rendezzük el úgy, hogy az egyik véghelyzetben a tekercsek összinduktivi -tása O, vagy ezt megközelítő, vagy egy esetleges szükséges kezld'ő induktivitási értékkel egyenlő, a másik véghelyzetben pedig a tekercseknek a mágne­ses vezető útján való teljes vagy megközelítően tel­jes lecsatolásá útján az összinduktivitás maximális értékre hozható. A feltalált elrendezés működését kétféle kivitel kapcsán ismertetjük; ezek egyikét az 1—3. ábrák, a másikat ipedig a 4. és 5. ábrák mutatják. Az 1—13. ábrák szerinti kiviteli alakot az jellemzi, hogy mindkét tekercs helytálló és egy mágnesesen jól vezető anyagú rész mozgathatóan, és pl. henge­res kiképzés esetén a két tekerccsel koaxiálisán van elrendezve és olyan méretezésű, hogy a két tekercs közé illik. Az ábrákon a közös tengelyű és koncentrikusan elrendezett 1, 2 tekercseket, valamint az e teker -v csekhez képest eltolható, mágnesesen jól vezető anyagú 3 részt látjuk, mely utóbbi előnyösen maez­szamag-anyagiból készült. Az 1. ábrán a nyilak a mágneses fluxus irányát jelzik. Az egyik tekercs mágneses fluxusa az 1 tekercs belsejében és a te­kercsen kívül, a másik fluxusával ellentétes irányú, a tekercsek közti területen azonban mindkét tekercs fluxusának iránya azonos. A tekercsek úgy mére­tezhetek, hogy a teljes mágneses fluxus és-ezzel az összinduktivitás gyakorlatilag 0, vagy a szükséges kezdeti értékkel 'bír. Ha mármost a hengeres 3 rész a két tekercs közé kerül, úgy a mágneses fluxus épp ott erősül, ahol mindkét tekercsre nézve azonos irányú; a két tekercs összinduktivitása tehát tete­mesen nő. Az összinduktivitás még jobban erősíthető azzal, hogy a köpeny-alakú 3 részben a 2. ábrának meg­felelő pálcaalakú 4 magot rendezünk el. A 4 mag ugyan mind az 1, mind a 2 tekercs fluxusát (ame­lyek, mint az 1. ábrábeli nyilak mutatják, egymás­sal ellentétes irányúak) erősíti. Ha azonban a 4 pálca a 3 köpenyhez képest viszonylag kis kereszt­metszetű, úgy elérhető, hogy foár az 1 tekercs tel­jes toelső fluxusa a 4 pálcán áthalad, a S2 tekercs gyakorlatilag teljes belső fluxusa a 3 köpenyen megy át, minthogy a 4 a pálca a 3 köpenyhez ké­pest nagy ellenállású. A 4 pálcabeli, az 1 tekerca gerjesztette fluxust a 2 tekercs fluxusa tehát csak egész kis mértékben kompenzálja, .úgyhogy a 4 pálca az 1 tekercs induktivitásának növelésével a 2 tekercs összinduktiyitását is növeli. Ugyanez áll a külső, köpenyalakú 5 részre nézve is, amelyen a 2 tekercs teljes fluxusa, az 1 tekercs fluxusának azonlban csak csekély része megy át, amennyiben ez utóbbi nagyobb rés'ze a csekélyebb ellenállású 3 köpenyt járja át. A 3, 4 és 5 részt egyik oldalukon célszerűen 6 le­mez köti össze. A másik oldalon elrendezett 7 leimez következtében az erővonalaknak mágnesesen jól ve­zető anyagban zárt útjuk van, ami az összindukti­vitást ugyancsak növeli. További módja az elrendezés önindukciós tarto­mányának a legnagyobb indukciós érték fokozásá­val való megnövelésére az, hogy a tekercsek egyi­kén vagy mindkettőn axiális irányban cm-ként nö­vekedő, ill. csökkenő számú menetet rendezünk el, amint 'azt a 3. ábra jelzi. Ha a hengeralakú magot ilyen tekercspár közé toljuk, úgy az egész elrende­zés önindukcióját még az is növeli, hogy a mag folyton növekedő menetszámú térbe kerül. A hengeres mag mozgatására való szerkezet az ábrákon nem látható; azt pl. csavarokkal vagy bár­milyen más módon mozgathatjuk. A találmány másik kivitelénél a feladatot azzal oldjuk meg, hogy a tekercsek tengelyirányban moz­gathatók és hogy két mágnesesen jól vezető anyag­ból való rész oly módon van elrendezve, hogy mind­két tekercs az egymásba tolt helyzetből a széttolt helyzetbe való átmenet folyamán a mágnesesen jól vezető anyagú részek egyike fölé tolódik. Ha az egész elrendezés önindukciója a tekercsek egymásbatolt helyzetében mintegy 0 értékű, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom