136251. lajstromszámú szabadalom • Igen nagyfeszültségű berendezés töltéshordozók előállítására és gyorsítására

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.251. SZÁM. 21. g. 1—16. OSZTÁLY. — L—8835 ALAPSZÁM. Igen nagy feszültségű berendezés töltéshordozók előállítására és gyorsítására LICENTIA Patent-Verwaltungs G. m. b.-H. Berlin. Bejelentés napja: 1942. július 14. Németországi elsőbbsége: 1941. július 17. Töltéshordozók előállítására és gyorsítására ismeretesek már olyan berendezések, amelyek­nek egy földelt és egy vagy több olyan gyor­sítóelektródája van, amelyek a földelt gyorsí­tóelektróda és a töltéshordozó-forrás között fekszenek, potenciáljuk pedig a töltéshordozók forrásának potenciálja és a földpotenciál között van. Ezekben az ismert berendezésekben a töl­téshordozók, pályájuk legalább egy részében, olyan nagyfeszültségű szigetelők belső térében mozognak, amelyek a gyorsítóelektródákat egy­mástól elválasztják. Ha a töltéshordozókat igen nagy sebességekre kell felgyorsítani, ha tehát igen nagy feszültségeket kell alkalmaznunk, ezek az ismert berendezések azt a hátrányt mutatják, hogy csak igen nehezen lehet a töl­téshordozók pályáját a felfogóelektróda kívánt helyére irányítani. Különösen az a veszély áll fenn, hogy üzemközben a töltéshordozók rend­kívül hosszú pályájukon külső mágneses terek hatására magukban véve kis mértékben, de el­lenőrizhetetlen módon eltérülnek. Ilyen elterü­lés azonban a felfogóelektródán rendszerint már nagymértékű eltolódást jelent. Ehhez já­rul még, hogy egy vagy több millió Volt fe­feszültség alkalmazása esetén a töltéshordozók több méter hosszú kisülési pályájukon gázmo­lekulákkal való ütközések következtében ab­szorbeálódnak vagy szóródnak. Az ismert berendezések e hátrányait a talál­mány értelmében úgy küszöbölhetjük ki, hogy a gyorsító elektródák egymást, valamint a töl­téshordozó-forrást tartóikkal és árambevezetőik­kel együtt bezárják, az egészet pedig földelt tartály veszi körül. Különösen előnyösnek mu­tatkozott, ha a nem földelt gyorsító elektró­dákhoz és a töltéshordozó-forráshoz tartozó tar­tókat és áramvezetékeket valamely előnyösen függőleges, adott esetben minden feszültségfo­kozathoz külön részekből álló, nagyfeszültségű szigetelő belső terében úgy vezetjük, hogy a földpotenciálnál nagyobb potenciálú részek a kisebb potenciálú részek tartóit és árambeveze­téseit legalább részben körülzárják. Némely esetben előnyös, ha a töltéshordozók pályája vízszintes. Máskor viszont kívánatos,. ha e pályát függőlegesen felfelé vagy lefelé ren­dezzük el. A töltéshordozók esetleges felfogóját, ameny­nyiben annak a töltéshordozók forrásával ellen­tett előjelű, nagyfeszültségű töltése van, célsze­rűen oly földelt tartály belső terében helyez­zük el, amely a töltéshordozók pályáját körül­veszi. Ez a berendezés különösen akkor előnyös, ha a gyorsítófeszültségek igen nagyok. Ilyenkor a rendelkezésre álló helyiségek szempontjából előnyös, ha a feszültséget úgy osztjuk fel, hogy a közepét földeljük és a töltéshordozók forrá­sát, valamint a felfogót egymással ellenkező előjelű, nagyfeszültségre kapcsoljuk. Míg az ilyenfajta eddig ismert berendezésekben a töl­téshordozók pályája legalább részben egy vagy több nagyfeszültségű szigetelőben feküdt, a ta­lálmány szerinti megoldásnál a pályát földelt tartály veszi körül. Amennyiben a földelt, tartály és a felfogó kö­zött egy vagy több olyan gyorsítóelektródát kí­vánunk alkalzmazni, amelynek feszültsége a felfogó feszültsége és a földpotenciál között fek­szik, olyan elrendezés ajánlatos, hogy e gyor­sítóelektródák egymást és a felfogót tartóikkal és áramhozzávezetéseikkel együtt körülvegyék és földelt tartályban feküdjenek. A nemföldelt elektródákat, valamint a fel­fogó tartóit és áramvezetéseit előnyösen olyan, célszerűen függőlegesen álló, nagyfeszültségű szigetelő belső terében vezetjük, amely adott esetben minden feszültségi fokozatra külön ré­szekből áll. Az említett részek elhelyezése elő­nyösen úgy történik, hogy a földhöz viszo­nyítva magasabb feszültségű tartó- és áram­bevezetőrészek az alacsonyabb feszültségű ré­szektől legalább részben körül legyenek véve. A földelt tartály ama részének, amely a töl-* téshordozók pályáját veszi körül, csőalakot ad­hatunk. Ez előnyösen hajlékony vagy a földelt tartály legalább egy másik részével lenghetően van összekötve. Amennyiben csak korlátozott magasságú tér áll rendelkezésünkre és különösen rövid töl-1 téshordozó-pályára vetünk súlyt, a töltéshor­dozó-forrás oldalán fekvő nagyfeszültségű szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom