136219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több tuskó egyidejű folytonos öntésére túlfolyócsatornákkal
Megjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.219. SZÁM 31. c. 10-25 OSZTÁLY. ^~ L-9345. ALAPSZÁM. Eljárás több tuskó egyidejű folytonos öntésére tulfolyócsatornákkal Vereinigte Leichtmetall werke G. m. b. H. cég, Hannover-Linden A bejelentés napja: 1943. november 10 Németországi elsőbbsége: 1942. november 10 A folytonos tuskóöintést metallurgiai előnyei miatt nagymértékben használják. A legtöbb esetben egyidejűleg csak egy kokillában öntenek. Ismeretes azonban, hogy egyidejűleg több kokillában is lehet önteni, melyeket egyetlen kemencéből, vagy tartályból táplálnak. Ilyenkor a kokillákat fémmel a legtöbb esetben úgy látják el, hogy a fém közös öntöcsatornában folyik, mely olyan kialakítású, hogy a fémfolyaimot egyforma vastag erekbe osztja szét. Ekkor azonban az a nehézség áll elő, hogy nem lehet a fémfolyamokat oly állandóan és egyformán tartani, hogy a táplált kokillákban a fémtükör mindenkor egyforma magasságban legyen. Ez pedig szükséges, mert az egyszerűség kedvéért az egyes kokillákat együttesen süllyesztik le. Az a nehézség, meäy. a fémfolyamnak az oldalcsatornákba való egyforma elosztásában mutatkozik, már két tuskó egyidejű öntésekor is fennáll, azonban jelentékenyen növekszik az egyidejűleg öntendő tuskók számával. A találmány szerint több, együttesen süllyeszthető tuskó egyidejű öntését azzal tesszük lehetővé, hogy az egyes kokiMákat egymással oly csatornákkal kötjük össze, amelyek legalább részben, a közös fémtükör alatt fekszenek. E csatornákból annyit használunk, hogy valamennyi egyidejűleg öntendő kokillában azonos szintben alakuljon ki a fémtükör. Előnyös, ha a csatornákat befogadó bemélyítéseket a kokillában nem alakítjuk ki oly mélyen a fémtükör alatt, hogy a csatorna a széleken kezdődő megdermedés területéig nyúljon le. Másrészt azonban túl lapos csatornák -esetén az a veszély áll fenn, hogy a fém a csatornában megdermed a kedvezőtlen felületi viszonyok folytán. Legelőnyösebb az összekötőcsatonnát úgy kialakítanunk, hogy a csatornában folyó fém keresztmetszete négyzet legyen, amelynek nagysága az átvezetendő fémmennyiséghez igazodik. A csatornáknak nem kell az öntőforma falánál végződniök, sőt előnyös lehet, ha egy diairabjuk ezen túl az öntőtérségbe nyúlik. Ezzel elkerüljük annak veszélyét, hogy a tuskó a csatorna betorfoolási helye alatt fennakadjon. Az ábrák példaképpen tüntetik fel a találmányt. Az 1. ábra a találmány szerinti kokillaelirendezéskeresztmetszetét, a 2. ábra felülnézetét mutatja. A —Ki, K2, Kg— kokillák a —P—- közös alapon nyugszanak ós alakjuk a folytonos tuskóöntéshez használatos gyűrűs kokilláknak felel meg. Mindegyik kokilla egy vagy több —At , A 2 , A 3 , A 4 —- kimetszéssel van ellátva, amelyek olyan kialakításúak, hogy a rövid —Rí és R2— csatornákat, amelyek tétszésszeriinti, pl. félkör vagy derékszöges keresztmetszetűek, befogadhassák. A kimélyítések és.a behelyezett csatornák száma, a használt kokillák számához és kölcsönös elhelyezéséhez igazodik. A kokillákat egymáshoz képest a —P— alapon tetszésszerinti módon rendezhetjük el. Az öntendő fémet ugyancsak tetszészeriniti módon vezethetjük hozzá, pl. a —G— öntőcsatorna segítségével valamely kemencéből!, vagy tárolótartályból; az öntőcsaittarnát bármely kokillába vezethetjük. Előnyös ..lehet, ha több kokillához több öntőcsatornát vezetünk. Az ismertetett többszörös kokillában való munka esetén bizonyos körülmények között, különösen ha a kokillat hűtjük, előfordulhat, hogy az öntött anyag az —Rí— és —R2— csatornákban a nagy felület és a csekély térfogat következtében lényegesen több meleget ad le, mint a többi öntési felületen a —Ki—, —K2 K3— kokillákban, A csatornában fellépő fokozott hőelvonás arra vezethet, hogy a fém a csatorna közelében idő előtt megdermed. E veszély elkerülésére arról kell gondoskodnunk, hogy a megdermedés csak a csatorna alatt következzék be.. Ezt akkor érjük el, ha a kokilla hűtőberendezését ennek alsó részére helyezzük át. Ha ez nem elégséges, járulékos szigetelést, vagy fűtést kell alkalimazn,unk az öntőtér felső részén, illetve a csatornák körül, vagy ezek betorkollási helyén, vagy a fémtükörnél'. Hogy e lehetőségek közül melyeket használjuk fel, vagy ezeket hogyan kombináljuk, az az öntendő fémtől és az üzemi feltételektől függ. A 3—5. ábra a találmány különféle kiviteli alakjainak példaképpeni szemléltetése. A 3. ábra szerint a—Ki—'és — K2 hűtőkokillák felett a —Wi— és —W2— melegítő feltételeket
