136175. lajstromszámú szabadalom • Turbinás hőerőgép

Megjelent 1953. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.175 SZÁM. 46. a4

. OSZTÁLY.'— L^8880. ALAPSZÁM. Turbinás hőerőgép Ladeczky Jenő felsőipariskolai tanuló, Nagykanizsa A bejelentés napja: 1942. augusztus 17. Ismeretes, hogy a jelenlegi, belsőégésű motorok a befektetett energiának csaik körülbelül egynegyed részét képesek visszaadni mint mechanikai munkát. Hogy e motorok gazdaságosságát, teljesítőképességét növeljük és súlyát, méreteit csökkentsük, a következő szerkezeti megoldásokat keit megváltoztatni: 1. a káros teret, mert ennek nagysága a levegővel kevert üzemanyag öngyulladásától függ. 2. A lökethossz és duga. tyúátaiérő között .— a forgattyús hajtómű -használata miatt — fennálló, szűk. határok között levő arányt. 3. A forgattyús hajtóművet, mert ez kedvezőtlenül hasznosítja a dugattyúk nyomatékát. . A találmány lényege:. 1., hogy a dugattyúk a hengerekben nem levegő és üzemanyagkevéréket, hanem levegőt szívnak és sűrítenek, «hol a sűrítés végnyomását az üzemanyag gyulladási hőmérséklete szabja meg. A sűrített levegőbe az üzemanyagot üzemianyagszivattyú löki be oly gyorsan, hogy a«z égés az állandó térfogatot minél jobban megkö. zelítve menjen végbe, ami nagyon magas égési nyomást 'eredményez. Ez e motornál nem veszélyes, sőt kedvező, mert a dugattyúk és a vele kapcsolatos alkatrészek csak egyenesvonalú mozgást végeinek. 2. Ezt az egyenesvonalú mozgást a belsőégésű részhez közvetlenül kapcsolt szivattyú és turbina alakítja át forgómozgássá, valamely folyadék, mint energiaközvetítő segítségével. A motor műszaki szempontból belsőégésű résziből és turbinából áll. Ezek működése az 1—4. ábrán oly megoldásban látható., amelynél) két henger (a—b) van és ezek oly kialakításúak, amelyeknél a löket hossza 40—60%-a az átmérőnek. Két dugaty•tyú (e—d, <e—f) jár egy hengerben,'amely megoldás a hengerfej használatát feleslegessé teszi.- így •r. káros-tér a legkedvezőbb kialakítást nyerheti. Ebj bőJ következik, hogy a hűtési veszteségek a hasznos és káros felületek arányában az előbbeni mo^. torokhoz viszonyítva csökkennek. A káros-tér nagyságát a dugattyún és rudazatán lévő csaivarzattal, (x—y) változtathatjuk, amely megoldás lehetővé teszi a különböző tüzelőanyagok elégetését a mo* torban. • '< A hengerek a dugattyúrúd felőli részen fedéllel és tömszelencékkel Cg—gy, h_hy) vannak ellátva. Ez szükséges, mert a dugattyúk befelé haladva ezekben a terekben (o) légritkulást idéznek elő, majd a szelepek (1—2) kinyílása után a tér.levegőivel telik meg. A dugattyúk kifelé haladva — amikor is a szelepék (1—2) már zártak — a térben (o) elősűrítik a levegőt. Külső állásba érve a dugattyúk szabaddá teszik a kipuffogó (j) és a töltőnyDásokiat (k). Ilymódon az égéstermék eltávozva helyet ad a beáramló friss levegőnek. Itt az öblítés tökéletességét az agymástól távol elhelyezett nyílások biztosítják'! A dugattyúk befelé haladva olymérvű összenyomást hoznak létre, ihogy az összesűrített levegő hőfoka az üzemanyag gyulladási hőfokát túllépje. E magas hőfokú sűrített levegő közé az üzemanyagszivattyú az üzemanyagot belöki, mégpedig oly .sebesen, hogy az égés állandó térfogatot megközelítve, azaz .'robbanásszerűen menjen végbe. Az üzemanyagszivattyút a dugattyú rudazatán lévő (m) nyúlvány hozza mozgásba, ahol a töltés mennyiségét (n) ék szabályozza, a szerint, hogy hol helyezkedik el. Ezáltal a szívólöket hosszát — így a töltés mennyiségét — azaz a motor teljesítményét határozza meg. Az egymással párhuzamos hengerek dugattyúit (e—c, d—f) egy-egy rudazat (ny) köti össze. Ennek következménye, hogy míg az egyik hengerben (a) sűrítés, addig a másikban (b) terjeszkedés van, és viszont. A belsőégésű rész hengereiben (a—b) az előbb . említett égés folyománya a magas nyomás. Ez az eddigi motoroknál kerülendő volt a keletkező nagy igénybevételek atb. miatt. Ez e~ motornál nem káros, mert a belsőégésű rész dugattyúi (c—d, e—f) a folyadékszivattyú (v—vy) dugattyúit (p—r, s<—t) egy-egy rudazattal közvetlenül és egyenes vonalban mozgatják. Ez utóbbi dugattyúik a belsőégésű rész sűrítő lökete alatt a folyadékot (víz, olaj stb.) foeu szívják, majd a robbanás, ill. terjeszkedés alatt nagy nyomással a kúposvégződésű nyomócsőbe (w) juttatják. Innen kilépve a turbinát hozza moagásba, majd ennek lapátjait (u) elhagyva a kilépő éleknél a körforgó szivattyúlapátokra (z) jut. A röperő következtében a folyadék újból, visszakerül kiindulási helyére, ill. a szivattyúhoz (v—vy). Tehát valamely folyadékot állandó körmozgásban tartunk olymódon, hogy vele energiát közlünk, amely a tur-