136156. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lemezváltóval felszerelt lemezjátszó

Megjelent 1953. évi december hó 15-én. ' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.156 SZÁM. 42 g. 17-20. OSZTÁLY. - T-7115. ALAPSZÁM. Önműködő lemezválíóral felszerelt lemezjátszó Telefunkénplatte G. m. b. H., Berlin A bejelentés napja: 1943. augusztus 6. A találmány önműködő lemezváltóval felszerelt lemezjátszó. Ilyen lemezváltók esetében kívánatos, hogy működésüket ugyanúgy, mint rendes lemez­játszók esetében, bármelyik lemez lejátszása, közben meg lehessen szakítani. Az ismert lemezváltóknál ezt úgy érték el, hogy a lemezváltó motorjának kapcsolóját kézzel befolyásolhatóvá tették akként, hogy átállításkor az egész lemezváltó azonnal meg­állt. Ennek az elrendezésnek hátránya, hogy a hangkar hangdobozával a lemezen . marad és kézzel kell. a lemezről eltávolítani, mimellett a lemez köny­nyen megsérülhet. A találmány szerint ezt a, hátrányt akként kü­szöböljük ki, hogy' a kapcsoló működtetését füg­gővé tesszük a hamgkar helyzetétől. Javasoltak már olyan elrendezéseket, amelyekben a kapcsolónak a lemezváltó bekapcsolásakor és az összes lemezek le­játszását követő kikapcsolásakor való működtetése a hangkar helyzetétől függ. A találmány szerint külön berendezés gondoskodik arról, hogy a kap­csoló ily^n ellenőrzése 'akkor is liehetséges legyen, , h-a a lemezváltót egy lemez lejátszása közben állít­juk meg. A találmány főként abban van, hogy olyan lemezváltók esetében, amelyeknek egyrészt a hang­kar helyzetének megfelelő vezérlőszervük és más­részt a lemezkészlettől függő vezérlőszervük van, az utóbb említett vezérlőszervet rugóval működte­. tett olyan tapintólemezként alakítjuk ki, amelynek mozgását a hangkar helyzetétől függő vezérlőszerv ellenőrzi és egy másik szerv mindaddig meggátolja, amíg a lemezkészletben még vannak a lemeztá­- nyérra le nem ejtett lemezek. Annak foJytán, hogy a találmáíny szerint az utóbb említett vezérlőszervet nem a lemezek súlya mozgatja, hanem ez a szerv rugóval működtetett tapintólemez, lehetőség adódik. _arra, hogy a ve* zérlőszervnek olyan helyzeteit is kihasználjuk a le­meaválíó bizonyos állapotainak jellemzésére, ame­lyek nem attól függenek, hogy a lemezkészletben vannak e még lemezek, vagy sem. A. fent említett tapintólemeznek a találmány egyik kiviteli alakjában a kapcsolót elreteszelő ho­roggal együttműködő két nyúlványa van. Az egyik nyúlvány olyan elrendezésű, hogy akkor, amikor a lemezkészletben már nincsenek lemezek és ennek íolytán a tapintólemez mozgása nincsen gátolva, felszabadítja az említett reteszelőszervet egyik re­teszelő állásából, mire a kapcsoló önműködő'eg át­állítódik a lemezváltó' működését megszakító állá­sába. A másik nyúlvány olyan elrendezésű, hogy olyan járulékos reteszelést alkot . a reteszelő- és müködtetőszerv számára, amely akkor válik haté­konnyá, ha az első reteszelést, kézzel oldottuk, hogy a kapcsolót nyissuk, amikor a hangkar még nin­csen nyugalmi helyzetében, minek folytán a hang­kar helyzetétől függő vezérlőszerv meggátolja a ta­pintólemezt abban, hogy olyan helyzetet foglaljon el, amelyben a második reteszelés oldódik. A találmány további jellemzője, hogy a lemez^ váltáskor, amikor a váltandó lemez középső lyukán támaszték hatol át, amely a következő lemezt belső szélén megtámasztja és evvel tartja a lemezkészlet többi lemezét, miközben a legalsó lemez a lemezr tányérra esik, két egymástól függetlenül mozgat­ható, a vezetőrúdnak a lemezek lépcsőzetes hely­zetét előidéző részébe torkolló pálcát használunk. A pálcák alulról vezéreltek úgy, hogy a legalsó le­mez kiszabadításakor az egyik visszahúzódik, a má­sik pedig a legalsó lemez középső lyukán áthatolva tartj.a a következő lemezt és evvel a lemezkészlet többi lemezét. További jellemzője a találmánynak, hogy a le­mezváltó a lemezek, szélét .megtámasztó olyan tá­maszitékkaí rendelkezik, amely a középső támasz­tékhoz képest olyan magasan van a lemeztányér fölött, hogy a lemezvágóba helyezett és külső szé­lükkel a szélső támasztékon nyugvó lemezek bizto­san fekve maradnak a középső támasztékon, mimel­lett azonban a lejátszásra kerülő lemez; már leej­/tése előtt nem nyugszik többé a szélső támaszté­kon. A találmány előnyös kiviteli alakjában a szélső támasztéknak a lemeztányér feletti magassága ki­sebb a középső támaszték magasságánál. A találmány előnyös kiviteli alakjában a szélső támasztékot a váltószerkezettel forgatihatóvá tesz­szük úgy1 , hogy oldalra forduljon, amikor a lemez­készletből újabb lemez, kerül a lemeztányérra. A rajzok a találmány kiviteli példáját szemlél­tetik. Az 1. ábra a lemezjátszó szerkezetnek vázlatos felülnézete,

Next

/
Oldalképek
Tartalom