136124. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítő feszítőlemez

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.124. SZÁM. 19. a. 7-14 OSZTÁLY. - M-12549. ALAPSZÁM. Sínleerősítő feszítőlemez Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Budapest. A bejelentés napja: 1942. december 9. A találmány olyan sínleerősítő feszítőlemez, amely egyrészt lehetővé teszi a sín gyors Ieerősítését, il­letőleg cseréjét, másrészt pedig módot ad a sín olyan rögzítésére, amely a sínvándorlást oly mér­tékben gátolja, hogy az e jelenség felléptét meg­akadályozó, körülményes berendezések a találmány szerinti feszítőlemez alkalmazásakor mellőzhetők. Evégből a találmány szerintii, sínleerősítő fes­szítőlemeznek benne kialakított, olyan nyílása van, melybe fejével a feszítőlemez ellenfelületeire tá­maszkodó, a síntalpat egyik éle mentén a feszítő­lemezen rögzíthető kötőelem felülről betolható, míg a síntalpat, másik éle mentén, a feszítőlemazből kialakított léc támasztja meg. A kötőelem ez elrendezése lehetővé teszik hogy a sínt a feszítőlemez beszerelt állapotában rögzítsük, illetőleg cseréljük, mert a sínt rögzítő kötőelem be-, illetőleg kiszerelése végett a feszitölemezt a talpfához kötő csavarokat nem kell oldani. Mivel feszítőlemezenként, rendszerint, három oly csavart alkalmaznak, mely a lemezt a talpfához köti, a sze­relés közbeni munkamegtakarítás lényeges. A kötőelemnek, mely előnyösen -csavarorsó, olyan feje van, melynek mérete az egyik irányban na­gyobb, mint a feszítőlemezben lévő nyílás széles­sége, egy másik, előnyösen az előbbire merőleges irányban, e szélességi méretnél kisebb, "Ekként a kötőelem a feszítőlemezben lévő nyíláson áttolható és elfordítás után fejével, az elem meghúzása köz­ben, a feszítőlemez belsejében levő ellenfelületre fekszik. A kötőelem a sínt rögzítő erőt a sín tal­pára, előnyösen, önmagában ismert módon, alátét közvetítésével viszi át, mely akként van kialakítva, hogy a kötőelem meghúzása közben ékhatást fejt ki és a sínt hosszára harántirányban eltolja. E köz­ben a síntalp, másik éle mentén, a feszítőlemezből kialakított horonyba szorul. A találmány szerinti feszítőlemez egyik példa­kénti kiviteli alakját a rajzban tüntfttük fel, amelyben az 1. ábra a feszítőlemez hosszmetszete, a 2. ábra a feszítőlemez felülnézete, a 3. ábra a feszítőlemez keresztmetszete. Mindhárom ábrában a feszítőlemezzel összekötött sínt is feltüntettük. Az 1. feszítőlemez felső felületében 2 nyílás van, mely hosszúkás négyszögalakú és alsó 3 részében kúposán bővülő. E nyílásba felülről tolható a 4 csavarorsó; melynek alsó végén 5 fej van. Az 5 fej oly harántdarab, melynek egyik mérete —. a 2. ábrából kivehetően — kisebb, mint a 2 nyílás szé­lessége, másik mérete ennél nagyobb és az e he­lyem kialakított, rézsútos 6 felületek, a (kötőelem­nek az 1. ábrabeli, meghúzott,helyzetében, a kúpos bővület ellenfelületeire feküsznek. Az ilyen kötő­elem tehát felülről a 2 nyílásban vezethető és 90 fok alatt elfordítva, azzal a sín rögzíthető. A 4 orsón lévő 7 anya alatt önmagában ismert 8 alátét­lemezt rendeztünk el, amely rézsútos 9 felületével a feszítőlemez megfelelő ellenfelületére támaszkodva, ékhatást fejt ki és a 10 sínt a kötőelem meghú­zása közben az 1 feszítőlemezből kialakított 11 léc alá tolja. A léc, önmagában ismert módon, hengerléssel van kialakítva. Előnyös, ha a léccel határolt ho­rony belső felületeit megmunkáljuk, pl. marjuk és a horony méreteit, figyelemmel a szabványos sín­méretekre, úgy választjuk meg, hogy a horony fe­neke és a síntalp éle ne feküdjenek egymásra, ha­nem azok között 12 hézag maradjon. Az ilyen ki­alakítással azt érjük el, hogy a revementes, sima horonyban a sín talpa oly szorosan fekszik, a ho­rony két szembenfekvő felületére, hogy a fellépő súrlódó erők a sín mentén viszonylag sűrűn elren­dezett feszítőlemezekben a síhvándorlással szem­ben kellő ellenállást nyújtanak. Ha a sínvándorlás meggátlására nem helyezünk súlyt, akkor/a 12 hézag el is hagyható és a horony megmunkálására sincsen szükség. A 13 furatok a feszítőlemezt a talpfákhoz kötő csavarokat fogadják be. A találmány szerinti feszítőlemez vasaljakon is előnyösen alkalmazható. Mivel a feszítőlemezeket a vasaljakon hegesztéssel rögzítik, a 13 furatokra nincsen szükség és az egész |emez kisebb méretek­kel készíthető, mint a talpfákhoz szánt kivitel. A feszítőlemeznek ez esetben is lényeges előnye, hogy a kötőelem felülről tolható a feszítőlemezbe, mert pl, síncsere a pályán pusztán a 4 csavar oldásával és újbóli meghúzásával foganatosítható. A 2 nyílás és az ahhoz csatlakozó, kúpos kimet­szés előállítása végett vékony feszítőlemez esetén azt egyszerűen a 2 nyílás alakjának megfelelően kilyukasztjuk, majd a kúpos kimetszést maróval

Next

/
Oldalképek
Tartalom