136117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénoxid átalakítására hidrogénnel
f 136.117 más vaskatalizátorok alkalmazásakor. Már közönséges vagy kissé emelt nyomáson igen jó eredményéket kapunk, azonban nagyobb nyomásokon is, például 20, 50, 100, 200, 500 at. nyomáson vagy ennél i» nagyobb nyomáson is dolgozhatunk. A szintézist mind a gázfázisban, mind cseppfolyós fázisban is foganatosíthatjuk. Megkísérelték már a szénhidrogénszintézisnek oly katalizátorokkal való foganatosítását, melyek vas és egyéb adalékok mellett az arzén vagy antimon vegyületeit is tartalmazták. Ezek azonban nem olyan katalizátorok voltak, melyeket vasnak oxigénáramban való megolvasztása és az ekkor képződött vasoxiduloxid redukálása útján, hanem egész más módon kaptak. Ezenfelül e kísérletek alapján az arzén és antimónhozagnak nem tulajdonítottak befolyást e katalizátorok hatékonyságára. Példa. 1000 g vasport, amely kb. 0,1% nikkelt tartalmaz és amelyet vaskarbonil megbontása útján állítottunk elő, 25 g sziliciumporral, 25 g titándixoddal, 25 g mangánoxidullal, 20 g káliumhidroxiddal, 10 g káliumarzenáttal és 50 g vízzel bensőén összekeverünk. Ezután a keverék egy részét kettősfalú vastégelybe helyezzük, melynek külső terét víz öblíti át és oxigénnek 25 mm belvilágú vascsövön át való hozzávezetése mellett egy darab égő papírossal gyújtunk. A fehéren izzó olvadó masszához ezután kis részletekben hozzáadjuk a keverék többi részét és a hozzávezetett oxigén segélyével oxidáljuk, valamint megolvasztjuk. Az olvadékot lehűlés után a tégelyből eltávolítjuk, aprítjuk és azután oly hidrogénáramban ,amely 100 liter hidrogénre 10 liter ammóniákot tartalmaz, 8 órán át 440 C°-on redukáljuk és ezt követően kb. 2—5 mm átmérőjű szemcsék alakjában a szintézis edénybe töltjük. ,E zaz edény 1 m hosszú, 15 mm belvilágú üvegcsőből áll, melyet bizonyos távolságban üvegköpeny vesz körül. A közbenső tér megfelelő hűtőfolyadékot tartalmaz, például dietilénglikólt ,amelyet legcélszerűbben forrásban (kb. 237—240 C°-on) tartunk. A belső cső a katalizátor 60 cm magas rétegét tartalmazza. Ha már most a szintézisedényen át óránként, közönséges nyomáson és a dietilénglikol forrási hőmérsékleténél vagy kevéssé efeletti hőmérsékletnél, oly gázelegy 3 literét vezetjük keresztül, amely 51% szénoxidból és 49% hidrogénből áll, úgy 1 m3 kiindulási gáz egyszeri átvezetésénél 80 C°-tól 400 C° feletti hőmérsékletig forró folyadék 103—110 cm3 -ét kapjuk. Ez a folyadék legnagyobb részben szénhidrogénekből áll, azonban szénhidrogének oxigéntartalmú származékai is jelen vannak. Ha a katalizátor hatékonysága néhány nap múlva annak következtében csökken, hogy a finom likacsokban magasabb olvadáspontú anyagok rakódnak le, úgy a katalizátornak valamely oldószerrel való egyszerű extrahálás útján ismét eredeti hatékonyságát adhatjuk vissza. Ha a kezelésit ugyanazon feltételek mellett ugyanolyan módon, azonban káliumarzenáthozag nélkül előállított vaskatalizátor felhasználásával foganatosítjuk, úgy egyszeri átvezetésnél a kiindulási gáz minden köbméterére a megfelelő összetételű terméknek csupán 30—50 cm3 -ét kapjuk. Magasabb hőmérsékleteken sem kapunk jobb hozadékokat. Szabadalmi igénypont: Eljárás szénoxidnak hidrogénnel a molekulájukban egynél több szénatomot tartalmazó szénhidrogénekké való átalakítására, oly katalizátorok jelenlétében, melyeket vasnak és alkáliáknak oxigénáramban való megolvasztása és az ekkor képződöttvasoxiduloxid redukálása útján állítottunk elő, azzal jellemezve, hogy az említett fajtához tartozó oly katalizátorok jelenlétében dolgozunk, amelyek arzénnek vagy antimónnak vagy vegyületeiknek hozagját tartalmazzák. A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója, 185 Terv nyomda F. v.: Sumits István.
