136115. lajstromszámú szabadalom • Szállítószalag

Megjelent 1955. évi április hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL J SZABADALMI LEÍRÁS 136.115. SZÁM. 81e. 1-24 OSZTÁLY. - K-16447 ALAPSZÁM. Szállítószalag Kalchbrenner József művezető, Szentendre A bejelentés napja: 1943. április 28. A talá'mány forgástesteken futó, anyagok — elsősorban laza anyagtömegek — folytonos szállítására való végtelen szállítószalag. Az ilyesfajta ismert szállítószalagokat eddig túlnyomórészben textilbetétes gumihevederekből készítették. A találmány elsősorban ezeknek az ismert szállítószalagoknak helyettesítésére való, minthogy nem szükséges hozzá gumi, mely anyag behozatali nehézségek esetén, különösen háborús időkben, tudvalévőleg igen becses és gyakran nem is áll kellő mennyiségben rendelkezésre. A 'találmány szerinti szállítószal'tg-, ameHei't, hogy rendkívüli viszonyok között is hozzáférhető nyersanyagokból készíthető, a használat szempontjából is megfelelő, sőt az alantiak értelmében különböző előnyökkel rendelkezik, minthogy csekély nyúlású, nagy szilárdságú és hosszú élettartamú. A találmány szerinti szállítósza^g két vagy több, egymással párhuzamosan vezetett végtelenített sodronykötelet tartalmaz. E sodronykötelek, melyek a szállítószalag elején és végén lévő megfelelő forgástesteken, célszerűen tárcsákon vannak átvetve, alkotják a szalagnak szilárdságot kölcsönző tartórészt. A sodronykötelekre a találmány szerint a szállítandó anyag felvételére alkalmas szilárd anyagú haránttagok, pl. fém- vagy falapok vannak erősítve, amelyek a sodronykötelek egyenes részén lehetőleg hézagmentesen csatlakoznak egymáshoz, úgyhogy a szalag laza anyagok (tömegáruk) szállítására is alkalmas. A hézagmentes csatlakozást pl. úgy valósíthatjuk meg, hogy a haránttagokat . egymást átlapolóan alakítjuk ki. Az egyes haránttagok célszerűen a sodronykötelekbe kapaszkodó bilincsek útján csatlakoznak a sodronykötelekhez. A találmány tárgyát a csatolt rajzok kapcsán ismertetem részletesebben. E rajzok 1. ábrája a találmány szerinti szállítószalag egy példaképpeni foganatosítása alakját részbeni keresztmetszetben, 2. ábrája részbeni hosszmetszetben, \ 3. ábrája pedig kisebb léptékben, vázlatos oldalnézetben, a haránttagok elhagyásával mutatja. A 4. ábra egy másik példaképpeoi foganatosítást alak részbeni keresztmetszete, az 5. ábra részbeni hosszmetszete, a 6. ábra pedig részbeni felülnézete. Az 1—3. ábrákon feltüntetett találmány szerinti szállítószalag két végtelenített —1, 1— sodronykötelet, a gyakorlatiban célszerűen acél sodronykötelet tartalmaz. Az —1, 1— sodronykötelek mindegyike a szalag két végén forgathatóan ágyazott —2, 3— kötéltárosákon van átvetve. A sodronykötelek méreteit és szilárdságát a ráeső terhelésnek, a kötéltárcsák átmérőjének és a szalag sebességének figyelembevételével választjuk meg. A végtelenítés a szokásos módon, a szabad kötélvégek összefonásával történhetik. Az egymással párhuzamosan vezetett —1, 1— sodronykötelekre a hozzájuk képest harántirányú —4— tagok vannak erősítve. Ezek az 1. és 2. ábrán feltüntetett kiviteli példa esetében fából valók és úgy vannak egymáshoz képest elhelyezve, hogy az —1, 1— sodronyköteleknek a —2— és —3— kötéltárcsák közötti egyenes — azaz csakis a belógásnak megfelelően görbülő — részében egymáshoz csatlakozzianak. A lehetőleg hézagmentes csatlakozás elérésére a haránttagok harántirányú élei úgy vannak kialakítva, hogy a szomszédos tagok élei — amint a 2. ábra mutatja — egymást részben átlapolják. A sodronykötélnek a —2, 3— tárcsákra fekvő ívalakú részei mentén — mint a 2. ábrán látható — a haránttagok eltávolodnak egymástól. A szállított tömegáru azonban a tapasztalat szeriflt a röperő hatása folytán a szokásos szalagsebességek esetében nem hull át a haránttagok között ilyen módon keletkező réseken, hanem érintőleges irányban esik le a szalag végén a szalagról. A haránttagoknak a szalag hosszirányában nért szélessége a tapasztalat szerint a —2, 3— kötéltárcsák átmérőjének függvényében választandó meg. Minél nagyobb ez az átmérő, általában annál szélesebb haránttagok alkalmazhatók. A —i— haránttagok —5— bilincsekkel vannak a sodronykötelekre erősítve, éspedig célszerűen mindegyik sodronykötélre egy-egy bilinccsel. Az 1. és 2. ábra szerinti megoldás esetében a bilincsek a —6— csavarok segítségével egymáshoz szorított, az