136107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás födém előállítására, előfeszített acélbetétekkel és ez eljárással előállított födém, a hozzátartozó idomtestekkel

136.107 3 nak párosával vagy négyesével való összesodrásá. val, hanem a —12— csavarnak a —12— csavaranya révén végrehajtott meghúzásával történik, és az acélhuzalok sodrása legfeljebb az előfeszítés mérvének pontosabb beállítására való. Az ábra1

alsó részén azt a változatot mutatjuk, amikor nem folytvasat vagy cmvartvasat alkalmazunk a födém készítésére, mikor ugyanis a csavarmenetet magába a —2— vasbetétbe vágjuk és a —12a— csavaranya segélyével feszítjük meg. A 7. ábra már a 2. ábrán is feltüntetett, közbenső -—8a— fejlemezt mutatja a —13— tüskével, amelyre a —2— acélhuzal lesz akasztva vagy csavarva. A 8. ábra az acélhuzailok sodrásához szükség :s —14— Ksődarabka, melybe a —2— acélbetétek sodrásához szükséges szerszámot lehet dugni. A 9. és 9a. ábrák ennek alkalmazását mutatják. A 9a. ábrán szemléltetett, kettős —14— esődarab arra jó, hogy a sodráshoz szükséges szerszámot felváltva lehessen bedugni. Ha az. acélhuzal, a sodrással kellő előf eszi test nyer, visszasodrás meggátlása végett abba —15—^ • Vaspálcikát dugunk és ott az —1— födémnek támasztjuk. Ezt mutatja a 10. ábra. Ugyanezt a elit elérjük úgy is, hogy a födémidomtestek ösezefalazása alkalmával elhelyezett —13— tüskére húzzuk a 8., 9. ési 9a. ábrán látható —14— csődarahkát. A —13— tüske elhelyezése történhet a 1. ábrán látható, közbenső -—8a— fejlemez befalazásával 13, ahogy azt a 11. ábra mutatja. A 11. ábra a megcsavart —2— huzalnak a viszszacsavarodás meggátlására való elrendezését szemlélteti, amely szerint a megcsavart —2— huzal benne maradó —14— hüvelyét (lásd 8. ábrát) a födémben keresztirányban elhelyezett és abból kiálló —13— tüskére húzzuk (1. a; 16. ábíán vagy a 7. ábrán is a —13— tüske elrendezését). , A 12. ábra az előfeszítés mérve megállapításának módját mutatja, A megfeszített —2— huzal közepére —16— súlyt akasztunk és a —d— behajlás mérvéből állapítjuk meg a huzalban lévő húzóerőt. Ezt a módszert akkor is alkalmazni lehet, ha a megfeszítés a 6. ábrán mutatott módon történik. Ha a megfeszítés sodrással történik, a 13. ábrán látható módszert alkalmazhatjuk. Ennél a visszasodródás forgatónyomatéikát a —17— mérlegkarral és az állandó nagyságú —16— súllyal mérjük. A 14. ábra a födém keresztmetszetét mutatja abban az esetben, ha a —18— gerendák nem érnek össze, hanem a köztük keletékező üreget —19— teherbíró lemezekkel hidaljuk át. A 15. ábra az előfaszítésnek azt a módját mutatja, amikor a —14— hüvelyt (tüskét), amelyre a —2— acélhuzal van erősítve, csak a huzal megfeszítésére használjuk fel, de nincs bebetonozva,' hanem a tüskét' csak mint erre a célra alkalmas eszközt használjuk. A —2— acélhuzalt e megfeszített állapotában a —20— ék betolása révén tartjuk meg. A huzalt furattal kialakított —21— vaslemezen húzzuk át, amelyhez a feszített állapotot fenntartó —20— ék is támaszkodik.A szabványok előírják, hogy bizonyos esetekben a födémek hosszirányú (a gerendákra merőleges irányú teherelosztó képességgel kell bírnia. Ennek meg. oldását a 16. ábra mutatja. Itt a 7. ábrán látható, közbenső vasbeton —8b— fejlemez abban különbözik az előzőtől (—8a— fejlemeztől), hogy ez két vagy több gerenda keresztmetszetével egyező nagyságú és a közbenső -—8b— fejlemczeket párosával, kötésbe rakva alkalmazzuk. Az előfeszítésből származó nyomás olyanyira Összeszorítja a lemezeket, hogy azok együttműködése biztosítva van. Az idomtestek egymáshoz csatlakozó oldalfalai egymásba illő kiugrások, illetve mélyedések révén kapcsolódhatnak egymással; mint pl. az 1. ábrán —la és lb— idomtestek. Célszerű az oldalsó felületek olyan kialakítása is, hogy az egymás mellé helyezett idomtestek "gerendasEelvényű űrt alkossanak; mint pl. —lb és le—, illetve :—le és Id— idomtestek között (1. ábra), melyekbe vas- vagy acélbetéet helyezve és betonnal kiöntve, hordképes vasbetonbordák keletkeznek. Az —le és Id— idomtestek alul kiszélesednek és egymásmellé helyezva, összeérnek, úgyhogy ilymódon alul zárt üreget alkotnak, mely híg habarccsal vagy betonnal leosurgás veszélye nélkül kiönthető. , Szabadalmi igénypontok. 1. Eljárás előfeszített acélbetétekkel szerelt födémek előállítására, melyre az a jellemző, hogy a,födémgerendákat szilárd (pl. égetótt agyag, beton stb.) elemekből készített, tömör vagy üreges idomtestekből, gyorsankötő habarccsal összefalazzuk és ennek megkötése után az acélhuzalokat a gerenda felső és alsó felületével érintkezőén kifeszítjük és a gerendák végeihez erősítjük, minek folytán a megfeszített acélhuzalok a gerendákat állandó nyomással terhelik. 2. Az i; igénypont szerinti eljárás; kiviteli módja, jellemezve oly idomtestek alkalmazásával, amelyeknek alsó és/vagy felső felületén mélyedések (hornyok) vannak és az acélbetéteket ezekbe helyezzük el és feszítjük meg.; -3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kivitelimódja, melyre az a jellemző, hogy az idomtißtekből előállított gerendák alsó és/vagy felső- felületét cementhabarccsal vakoljuk be, illetve töltjük ki a hornyokat. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, lemezek előállítására, melyre az a jellemző, hogy az előfeszítendő huzalokát egymásra harántirányban rendezzük el és feszítjük ki, minek folytán mindkét irányban teherképes lemezt kapunk. • ' -5. Az előző igénypontok- bármelyikéiben védett eljárás kiviteli' módja, azzal jellemezve, hogy a födémgeirehdákati, illetve lemieízeket máshol állítjuk elő és készen helyezzük el a födémben, a végleges helyére. 6. Az 1—3. igénypont bármelyike .szerintinéljárás kiviteli módja, melyre az a jellemző, hogy oly idomtesteket alkalmazunk, melyek az egymás mellett fekvő gerendák közötti hézag, illetve borda kibetonozását teszik.lehetővé és a hézagokba betont vagy cementhabarcsot öntünk. 7. Az 1—3. és 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás változata, melyre az a jellemző, hogy a födémgerendákat egymástóL távolabb helyezzük el és a köztük keletkező teret hordképes lemezekkel hidaljuk át.