136104. lajstromszámú szabadalom • Átalakító berendezés
136104. huzamos ág állandóan zárva maradhat, úgyhogy a —7_, .—8—., —9— segédérintkező . berendezések feleslegesek. Ennek egyidejűleg az az előnye, hogy a kommutáló feszültség túlnyomó része a főérintkező berendezések nyitása után is fellép a —13— telítetlen fojtón és annak az átmágnesezését idézi elő. Ha ezzel szemben ,a —22—, —23— párhuzamos ágat a főérintkezők nyitása után megszakítjuk, a kommutáló feszültség túlnyomó része a nyitott segédérintkező berendezésen jelentkezik, úgyhogy a —14—. fojtómag átmágnesezése a —26— fojtó segítségével történő .különlegesen erős előmágnesezést vagy —29— tekercs segítségével bevezetett járulékos segédfeszültséget kíván, mint ismertettük, ha csak a —14— fojtómag nem bír a spontán mágnesezés tulajdonságával, amely, miként ismeretes, néhány mágnesö'tvözet tulajdonsága, ami azt jelenti, hogy a —14— mágneamag indukciója meghatározott mezőerősség fölött, utóbbi növelése nélkül magától növekszik tovább. Spontán mágnesezés tulajdonságával bíró mágnesfém alkalmazása a többi fentemlített intézkedés mellett vagy azok helyett az átmágnesezes meggyorsításához és ezzel "az áramterhelhetőség növeléséhez hozzájárulhat, mivel lehetővé teszi, hogy nagyon kis —22— párhuzamos kondenzátorokkal vagy akár teljesen párhuzamos ág nélkül -kijöhessünk és ezzel az.említett lengéseket és a gyenge áramú időköz hasznos idejének az általuk előidézett csökkenését elkerülhessük. Az utóbb említett tulajdonságok nélküli mágnesmagoknál a mágnesezési görbe telített részeinek a BT hajlásszöge mértékadó a ^—viszonyra nézve, mely a maga részéről ismét a találmány szerinti képlet harmadik összegére bír befolyással. Azért, hogy utóbbit a —14— fojtómag rossz mágnesezési tulajdonságai ne növeljék túlságosan, előnyösen olyan mágnesfémet választunk, melynél B j : B s f?l,l. A —25— mágnesmaggal kapcsolatban már említettük, hogy az érintkező zárást követő gyengeáramú időköz az a kivezérlési szöget növeli. Továbbá ismertettük, hogy a —14— mágnesmag is előidézhet ilyen gyenge áramú időközt, ha átmágnesezése nem végződik kellő időben. Ezt a körülményt a találmány szerinti átalakító berendezésnél különféle segédcélokra használhatjuk,fel. Mindenekelőtt az egyenáramú oldal feszültségét ezzel tetszés szerint, legalábbis kis körzeten belül kb. 10% nagyságrendig szabályozhatjuk, és ezzel pl. a terhelésnöveléssel előidézett feszü'ltségcsökikenést legalább részben kompoundirozhatjuk. Ezt többek között a —26— tekercs előmágnesező áramának lefelé való szabályozásával vagy a —29— tekercs útján járulékosan bevezetett segédfeszültséggel érhetjük el, miáltal többek között terhelés csökkenésekor az egyenáramú feszültség növekedését mérsékelhetjük. Mivel továbbá, miként említettük, a találmány szerinti 'képlet által megadott legnagyobb terhelés értékének a túllépésekor a —14— fojtómag nem kellő időiben történő átmágnesezése a feszültség csökkentését idézi elő, ezt a folyamatot felhasználhatjuk arra, hogy a felső terhelési határ túllépésekor az átalaMtóberendezés teljes leállását megkerüljük. Ehhez szükséges, hogy a megengedett legnagyobb terhelés mellett a gyengeáramú időköz t2 elején fekvő nyitási időpont "ennek a terhelésnek a túllépésekor az áramtól függő vezérlés segítségével önműködően későbbi t2 és t 3 közötti időpontra helyeződjék át. Ekkor az arammegszakítás ebben az esetben is a gyengeáramú időközben könnyebbé tett viszonyok között történik. A terhelő áram további növelése Ug egyenáramú feszültség erős csökkenését vonja maga után, úgyhogy a terhelési görbének mintegy a 9. ábrában látható lefolyása adódik, a Jmax helyen határozott töréssel. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztókör ellenállásának vagy az egyenáramú ellenfeszültségnek a további csökeknéséhez Jmax fölött lényegesen csekélyebb aránynövekedés tartozik, mint Jmax alatt, Más nam kívánatos következmény ezzel szemben nem léphet fel. A fent ismertetett berendezéseket és intézkedéseket nemcsak egymással kapcsolatban alkalmazhatjuk, hanem azok magukban véve is értékes javítások. Lehet azokat továbbá a mechanikai átalakítókkal kapcsolatban ismeretessé vált jellemzőkkel is kombinálni. •' Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés egyenáramú rendszer és adott frekvenciájú többfázisú váltakozóáramú rendszer közötti energia kicserélésére, melynek láncolt fázisvezetői egyenként, két szinkron vezérelt, ellenütemben dolgozó és az egyenáramú rendszer különböző pólusaihoz kapcsolt érintkező berendezésre ágaznak széjjel és az elágazáson kívül levő közös vezetékrészében egy-egy áramlaposító telítőfojtója van, melynél az egymást leváltó fázisok zárási idői át-Iapolódnak, azzal jellemezve, hogy a kommutáló áramkörök £ szóródási viszonya, az « vezérlőszög és a telítőfojtók méretei és tulajdonságai úgy vannak egymással összehangolva, hogy 180 — cos a—cosl« +180^)>A 8 Bc > = 1 2. Az 1. igénypont szerinti átalakítóberendezés kiviteli alakja, jellemezve a forgóáramú oldalhoz kapcsolt transzformátornak vagy generátornak, a telítőfojtónak, valamint (az összekötővezetékekne.k és. kapcsolókészülékeknek oly csekély szoróinduktivitásával, hogy a kommutáló áramkörök szóródása 8%-nál kisebb. 3. Az 1. igénypont szerinti átalakítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az érintkezőberendezés zárási időpontja előre meghatározott legkisebb «0 kivezérlési szögre van beállítva, vagy beállítható kivezérlési szög esetén ennek az «0 szögnek a lefelé való túllépését gátló, az állítóberendezésen elrendezett eszköz, pl.: ütközője van. 4. Az 1. igénypont szerinti átalakítóberendezés kiviteli alakja, jellemezve a fojtó magját a telítőfojtó átmágnesezes folyamán hatásos, felváltva mindenkor a 'következő áramáthaladás irányában járulékosan gerjesztő előmágnesezést létesítő eszközökkel.' 5. Az 1. igénypont szerinti átalakítóberendezés kiviteli alakja, jellemezve a. telítőfojtó működési'« ideje alatt folyó áramot előmágnesezéssel járulékosan gyakorlatilag null-értékig kiegyenlítő és ezt a kiegyenlítést a kivezérlési szög változásaikor az
