136101. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny réteg szalagalakú réteghordozón és tekercskazetta a réteghordozó továbbítására

'" V i, ~' *^y J. ~" "\" ' '"' "' —• •"""";' \.. '"" • iv...*. r ' • .1. 2 # 136.101 kor csupán a kép négy sarka hiányzik az ékalakú bevágások helyén. Ez azonban a képszalag szétvágása esetén csak előny, mert használat közben a képek sarkai amugyis rendszerint megsérülnek. E bevágások továbbá azért is előnyösek, mert a megvilágított szalag egyes részeit már az előhívás előtt is szétvághatjuk, annak veszélye nélkül, hogy a szétvágást valamely felvétel közepén hajtjuk'végre. Hasonló módon minden képet külön is levághatunk. A találmányt a mellékelt rajzok világítják meg közelebbről. A 1. ábra a találmány szerinti réteghordozót és a letapintó berendezést, a 2. ábra a réteghordozón alkalmazott kivágás különleges alakját, a 3. ábra e kivágás további változatát, .a 4. ábra a réteghordozó szalag további kiviteli alakját, az 5. ábra a réteghordozó szalag másik kiviteli alakját, a 6. ábra a réteghordozó szalaghoz való letapintóberendezés vázlatát, „ a 7. ábra a 6. ábra VII—VII. vonala mentén vett metszetet, a 8. ábra a réteghordozót továbbító berendezés vázlatos rajzát, végül a 9. ábra e továbbító berendezés másik változatát tünteti fel. Az 1. ábrán látható —1— réteghordozó szalagot bal éle mentén a —2— ékalakú kivágásokkal láttuk el, amelyek a —3— képnek megfelelő távolságokban vannak. A hozzátartozó kazetta, amelyet csupán a —4— kazettafaldarab ábrázol, az —5— fényzáró áttöréssel van ellátva, amelyben a- —4— kazettafalra merőleges helyzetben a —6— könnyű rúd vagy hasonló mozoghat. Gondoskodni kell arról, hogy a —6— rúd ne csavarodhasson el. A —4— falhoz a —7— nyomórúgóval szorított —6— rúd végén a —8— könnyű tárcsa, csúszószerv vagy hasonló van, amely a —2—• kivágásokba benyomulhat. A —6— rúd szabad vége a —9— mutatót hondija, amely a —10— helyen forgathatóan ágyazott és amelyet a —11— rúgó úgy feszít »meg, hogy az erőteljesen a —6— rúd végére szorul. A —9—• mutató —12— osztályzat mentén mozog. A —7—• rugót az esetben, ha a —11— rúgó elég erős, el is hagyhatjuk. A találmány szerinti 'berendezés a következőképen működik. Az —1— réteghordozó tovaimozgatásakor a —8— tárcsa, csúszószerv és hasonló a réteghordozó szalag bal éle mentén elmozog. Amint a —2— kivágás a —8— tárcsához ér, ez utóbbi benyomul a kivágásba, minek következtében a —9— mutató a kihúzott vonallal jelölt helyzetbe kerül. A réteghordozó tovamozgatásafcor a —8— tárcsa kinyomódik a —2— bemélyedésből, minek folytán a —9— mutató a szakadozott vonallal jelölt r

helyzetbe megy át. A —9— mutató helyzetéből tehát az —1— réteghordozó helyzetére lehet következtetnünk. Mint említettük, a —2— kivágásnak csak egészen csekély mélységűnek kell lennie, már 1 legfeljebb 2 mm elegendő, hogy megfelelő áttétel esetén a —9— mutató elmozdulása az osztályzat mentén határozottan felismerhető legyen. Az adott példában, mint látható, a fényérzékeny réteg hossza és szélessége egyaránt teljes mértékben kihasználható. Csupán a kép baloldalt fekvő sarkai hiányoznak, ha a szalagot harántirányban a —2—. kivágások magasságában egyes képekké vágjuk szét. Ha oz —1— képszalagnák mindkét élén kivágásai vannak, amint arra az 1. ábra —2a— helyei utalnak, ez esetben a kép mind a négy sarka hiányzik. Nem szükséges, hogy a kivágások ékalakúak legyenek, mert ezek a 2. és 3. ábra szerinti alakot is mutathatják. Gyakran van szükség arra, hogy a réteghordozót meghatározott nagyságú .képre, vagy választás szerint ennek felére, harmadára stb. állítsuk be. E célból a 4. ábra szerinti —1— réteghordozót baloldalán az 1. ábra szerinti —2— bevágásokkal, jobboldalán pedig a —2a— és —2b— bevágásokkal látjuk el. A —2— és —2a—• bevágások mindenkor egyenlő magasságban fekszenek, míg a —2b— bevágások a két szomszédos —2a— kivágás fele távolságában vannak. A kazettát ez esetben célszerűen két —8—• tárcsával, csúszószerwel vagy hasonlóval, továbbá két —9— mutatóval látjuk el. E jelzőberendezések a réteghordozó mindkét oldalán vannak elrendezve és sosem dolgoznak egyidejűleg. Ha nagy képtávolságokra van szükség, a jobboldali jelzőberendezést kikapcsoljuk. Ez esetben a berendezés úgy működik, amint azt az 1. ábrával kapcsolatban már megvilágítottuk. Ha ezzel szemben fél képszélességre van szükség, a baloldali jelzőberendezést kapcsoljuk ki és a jobboldalit működtetjük, amikor is a jobboldali osztályzaton kétszeres számú jelzés jelentkezik. Ily módon pl. bármikor áttérhetünk a Din A4 szabványméretről a Din A5 szabványméretre. Az 5. ábrában olyan képszalagot ábrázoltunk, amelyen a jobboldalt és baloldalt fekvő kivágásokat összekötő vonalak szabályos törtvonalat adnak, mert a kivágásokat mindkét élen egymáshoz viszonyítva eltoltuk. Ebben az esetben szintén két jobb- és baloldalt fekvő jelzőberendezéssel dolgozunk, melyekből nagy képalak esetén csak az egyiket működtetjük, míg kisalak esetén mindkét jelzőberendezésnek felváltva kell bekapcsolva lennie. A jelzőknek e bekapcsolását könnyen lehet önműködően foganatosítani. A 6. és 7. ábra a képszalagrész felülnézetét, illetve keresztmetszetét tünteti fel a —2— kivágás környékén. A —13— rúd a; réteghordozó síkjára merőleges és erőteljesen a réteghordozó éléhez szorul. A réteghordozó tovamozgatásaikor a —13— rúd. benyomul a —2— kivágásba, amint e kivágás az él mozgása következtében megfelelő helyzetbe kerül. Ekkor az elcsavaró djb záróbercndezése működésbe lép, úgyhogy a további elcsavarás akadályozódik. A —13— rúd pl. a vonatkozó keresztmetszet elérésekor zárókilincset tehet szabaddá, amely a forgatott dob tengelyével forgó zárókerékbe akaszkodik. A felvétel foganatosítása után a rudat a kivágásból kézzel vagy önműködően eltávolítjuk, úgyhogy a tovamozgatás ismét elvégezhető. Ekkor a zárókilincset a hozzátartozó zárókerékből ki kell emelni. ö A berendezést úgy is alakíthatjuk, hogy a kivágás helyén valamely érintkező szerv nyúlik át, amellyel szemben másik érintkező elem fekszik. Ennek következtében áramkör záródik, amely relé vagy hasonló segítségével biztosítja a továfabniozgás zárását.