136095. lajstromszámú szabadalom • Menettel fémhüvelybe becsavarható, be- vagy elállítható légcsavarszárny

2 ••-—-••-•->-^:-•./•-~7 ; ; " 136.095 v kalmazunk, jó közvetlen összekötetést kapunk a fémlemezek és falemezek között. Az enyvezést biz­tosító közbenső rétegekként szolgáló, a fémbetéte­ket fedő külön borítólapokra nincs többé szükség. A találmány szerinti szárny előállítása rendkívül egyszerű. Az előzetesen osztályozott falemezek és fémlapok rétegezését valamely kádban vagy ha­sonló eszközben foganatosítjuk, melynek két végén ütközőfelületei vannak, amelyekkel szemben a fa­lemezeket, fémlapokat és műgyantahártyákat tompa ütközéssel fektetjük, mi mellett a rézsútos illesz­kedőfelületek egymással pontosan fedésbe kerülnek. A réteges köteget ezután fűthető sajtolóba helyez­zük, amelyben az összeenyvezést foganatostíjuk. A szárnyat egyetlen munkamenetben állíthatjuk elő; eljárhatunk azonban úgy is, hogy kb. lemezköteg vastagságú (von Dicktenstarke) préstesteket állí­tunk elő és azokat- azután hidegenyvvel szárnuyá enyvezzük össze. Javasolták már a be- vagy elállítható szárnya­kat csupán nyomás és hő alkalmazásával, műgyanta felhasználása révén összeenyvezett vékony faleme­zekből (furnérokból) összeépíteni, mi mellett a tő­ben hosszanti rosthaladási irányú falemezek közé haránt- vagy átlóirányú rostirányú, szilárdsági át­menetet alkotó, különböző hoszúságú, külön faleme­zeket iktatnak be. Ha a réteges lemezrendszert egyforma vastagságú testté sajtolják össze, a sű­rűség a tőben nagyobb lesz, mint a lapátban. Az ilyen szárny tövének harántirányú igénybevételek­kel szembeni szilárdsága (Querfestigkeit) azonban egészen korszerű légcsavarok céljaira nem kielé­gítő. A fentemlített, magában véve bevált szárnnyal szemben a találmány azt a haladást biztosítja, hogy a tő szilárdsága erősen fokozott és az előállítás sokkal egyszerűbb, minthogy nem kell harántirányú vagy átlós rostirányú külön furnérlemezekről gon­doskodni. Nem volt minden további nélkül várható, hogy a tőben a vékony falemezek mellett ilyen nagy mértékben lehetett fémet elhelyezni, és hogy a tő fokozott anyagszilárdságának megfelelően, nö­velt szilárdságú összeköttetést lehetett fém és fav között hő és nyomás alkalmazásával végzett mű­gyanta összeenyvezés révén létrehozni. A találmány egy példaképpeni foganatositási alakját a csatolt rajz kapcsán alantiakban részlete­sebben ismertetem. A rajzon az 1. ábra felcsavart fémhüvellyel felszerelt préseit darabokból enyvezés révén összeállított be- és el­állítható szárny keresztmetszetét mutatja és a 2. ábra nagyítva szemlélteti a rétegeződést," vál­takozva alkalmazott végighaladó falemezek és lapát­lemezekkel összeillesztett tőlemezek esetében. Az 1. ábrán a lényegileg fából való be- vagy el­állítható —a— légcsavarszárny a —l)— tövön alkal­mazott —c— menettel, a rajzon fel nem tüntetett tengelyagy —d— fémhüvelyébe van becsavarva. A szárny a hidegenyvezéssel összeállított —a'— pré­selt darabokból van, azonban egy darabból is ké­szülhet. A 2. ábra szerint a szárnynak, illetve a préselt testnek végighaladó —e— falemezei és egymással összeillesztett fémes —f— tőlemezei és fából való —g— lapátlemezei vannak. A rétegeket először va­lamely —n-v- kádban vagy hasonló eszközben oly­módon rétegezzük, hogy egy végighaladó —e— fa­lemezre —i—• műgyantahártyát, azután e fölé a tőrészben, lehetőleg hosszú részútos —h— illesztési felülettel ellátott, rövid fémes — fJ tőlemezt és ez elé ellentétesen rézsútos illesztési felületű —g— lapátlemezt helyezünk el, -mi mellett rézsútos il­lesztési felületek közé —i— hártyát ágyazunk be, majd újból végighaladó —e— falemezt, —i— hár­tyát, a tőrészben hosszabb —f— tőlemezt, — mely rézsútos illesztési felülettel van kialakítva — és ez elé ugyancsak rézsútos illesztési felületű ^—g'— lapátlemezt és a rézsútos illesztési felületek közé hártyát helyezünk stb., amíg a réteges köteg a pres­testhez vagy az egész szárnyhoz'szükséges magassá­got el nem érte. A rézsútos —h— illesztési felüle­tek a szárny tengelyének irányában lehetőleg köz­vetlenül egymásután következnek, amikor is az ily­módon elért, a tőtől a lapátig terjedő szilárdság­átmenet növekedése egészen a présdarab közepéig megy végbe, aminek a réteges alakzat másik felé­ben szimmetrikus csökkenés felel meg. Vastag prés­daraboknál, illetve egyetlen réteges alakzatból ké­szítendő szárnyaknál, célszerűen több ilyen átme­neti szakaszt, rendezünk el. A réteges alakzatot ez­után sajtolóba helyezzük és kb. 200 atm. nyomást kitevő sajtolónyomással és megfelelő hő alka-ma­zasával egyforma vastagságú testté sajtoljuk, ami­kor is a falemezek és, fémlapok összeenyveződnek. A falemezek és a fémlapok vastagsága kezdetben 1 mm és később a végighaladó falemezek vastag­sága a tömörített tőben kb. 0,6 mm-re csökken, míg a falemezek vastagsága a lapátrészben 0,8 mm. Itt tehát a fa gyengébben tömörödött. A falemezek rostihaladási iránya lényegileg a szárny tengelyirányában fekszik, azonban a szárny tengelyétől el is térhet. Ez fordul elő pl. akkor, ha a falemezeket nagyobb hasadási szilárdság el­érése végett olymódon rendezzük el váltakozóan egymást keresztezve, hogy a hosszanti rost irányok a szárny tengelyével kb. 10—20 foko3 szöget zár­janak be. A hajlítási és a harántirányú igénybevételekkel szembeni szilárdság kívánatos fokozását érjük el, ha a végighaladó falemezek tőrészéhez több mű­gyantát adunk, mint amennyi a müg'yantahártyá­val való szokásos összeenyvezéshez szükséges volna, avégett, hogy a fatömörítés ellenére még nem egé­szen zárt üregeket kemény mügyantamasszával tölt­sük ki. Ezt a hozzávezetést a falemezek külön im­pregnálása révén, vagy pedig úgy foganatosíthat­juk, hogy a fémlapokra, pl. bekenéssel, nagyebb mennyiségű műgyantát viszünk fel, amely azután a forróenyevezésnél a falikacsokba behatol és a le­kötéskor megkeményedik. A fémlapok bekenése nem kell, hogy a műanyaghártya rétegezését befo­lyásolja. A motortengely felé néző részében aránylag erő­sen vékonyított —b— tő —c— menete révén a fémből való közbenső —k— hüvelybe van beenyvez­ve, amely hengeres külső —m— menetével illeszkedik a tulajdonképpeni —d— agyhüvelybe. Szilárd, nem oldható kapcsolatot a —b— tő és a —k— közbenső hüvely között úgy érünk el, hogy utóbbit a felcsa­varás előtt kb. 150 C°-ra melegítjük és a közbenső —k— hüvely és a —b— szárnytő meneteit műgyan­tával bekenjük. A megkeményedő műgyanta, kap­csolatban a kihűlt —k— hüvely zsugorodásával, a szükséges oldhatatlan kapcsolatot eredményezi. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom