136061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műfa és abból munkadarabok előállítására

2 136.061 jük alá úgy, hogy összefüggd gmlagot kapunk, melyben a rostnyalábok egymással pontosan párhuzamos helyzetűek. Evégből a rostnyalábokat a szállítóberendezésről rezgőpenge vagy ollósszalag, vagy markolók segítségével távolítjuk el és szitaszalagra visszük fel, mely lassabban fut, mint a tűkkel ellátott szállítószalag és a rostnyalábokat a nyomóberendezéshez pl; hengerhez szállítja. A nyalábok a nyomás következtében annyira összeragadnak, hogy párhuzamos helyzetükben rögzítődnek, amivel a párhuzamos ágyazást a további feldalgezishQz. ia biztosítjuk és nem kell állandóan ellenőriznünk. Az említett, összefüggő ro$tazalagot elosztó berendezésen, pl. mérlegen át sajtóba szállítjuk, amelyben a kívánt végtermékké sajtoljuk. Ha számos összefüggő szalagot egymással egyesítünk, az összes rostnyalábot egymással oily egyenletesen köthetjük össze, hogy a több összefüggő szalag összeillesztését utóbb már nem lehet megállapítani. Az összefüggő szalagok kialakítása előtt a rostnyalábokat, adott esetben, a fölös 'impregnáló anyagtól kinyomóberendezésben mentesíthetjük, mely a szalagokat előállító nyomóberendezéssel, pl. hengerrel egyesítve is leheft. A találmány szerint előállított müfából mindenfajta tárgyat, pl. tovább feldolgozható deszkáikat vagy alakított termékeket, -mint fogaskerekeket, csapágycsészéket, gyűrűket vagy hasonlókat készíthetünk. A termékeket emellett szükség szerint különleges tulajdonságokkal láthatjuk el, melyek a rostnyalábok irányával és fajtájával határozhatók meg. A találmány különös előnye abban is van, hogy különböző fajtájú fa rostnyalábjait a mindenkor megfelelő viszonyban keverhetjük. Adott esetben finom fémhuzalokat, textilrostokat és hasonló anyagokat is beadagolhatunk. Ezzel a kész mesterséges fát a mindenkori célnak megfelelően szakítási szilárdság, szerkezet, megmunkálliatósága és egyéb tulajdonságai tekintetében megfelelően befolyásolhatjuk. A találmány továhbá berendezés a találmány szerinti eljárás foganatosítására, különösen fafóliáknajk pontosan párhuzamosan kiigazított nyalábokká való szétbontására. Az ilyen berendezésnek két szerszámja van, melyeknek azonos irányban elrendezett csík-, illetve bordaalakú, egymás közé benyúló kiemelkedéseik vannak és melyek közül legalább az egyik a szerszámok közé bevezethető fóliával szemben elmozgatható. Legalább az egyik szerszám kiemelkedéseit, előnyösön, vékony kések alkotják. A találmány szerinti berendezés nem csak azt "biztosítja, hogy pl. fafólia feldolgozásakor az összes kapott rostnyalábok egymással párhuzamosak, hanem ezenkívül az a jelentős előnye is van, hogy legalább a szerszámok egyike a párhuzamos helyzetében kapott rostnyalábofcat párhuzamos helyzetben fogja meg és szállítja tovább. A találmány szerinti l3erendezésénól biztosan kizártuk annak a veszélyét, hogy a fóliának az aprítás pillanatában párhuzamosra irányított rostnyalábjai a továbbiakban párhuzamos helyzetüket elveszítsék. A találmány szerinti berendezésnél szerszámként végnélküli és az említett kiemelkedéseket hordozó, két szalagot alkalmazunk, melyek azonos- irányban és azonos sebességgel futnak. E szalagok egyiike. mégpedig az amely az előállított rostnyalábokat felveszi és továbbszállítja, a fentebb említett módon irányító szervekkel ellátott szállítóberendezéssel működik együtt. A szalagokat, célszerűen, úgy rendezzük el, hogy a szalagok egyikét, beállítható nyomógörgők segítségével á másik szalag felé nyomjuk és utóbbit e nyomási helynél alátéten vezetjük. Sxalagalakú szerszámok alkalmazása következtében a fóliát folyamatosan és egyenletesen apríthatjuk. A szalagok további előnye továbbá, hogy a szerszámokat egyidejűleg szállító berendezésként is használhatjuk. A találmány végül még eljárás munkadarabok előállítására müfából. Itt elsősorban a fentebb ismertetett eljárás szerint kapott műfa felhasználásáról van szó. Már régóba arra törekedtek, hogy fából vagy rostos anyagú müfából, forgácsolás nélkül, oly munkadarabokat állítsanak elő, melyek nem sík felületűek, hanem különböző irányokban változó felületű alakjuk van. Eddig 'azonban mindig úgy kellett eljárni, hogy a kívánt munkadarabot deszkából yagy rönkökből, megfelelő forgácsoló szerszámmal munkálták meg. A szerszám körzetébe jutó rostokat tehát feltétlenül el kellett vágni. Ismeretes, hogy műfát növényi rostnyalábokból vagy faraitokból, melyeknek rostjai egymással természetes összefüggésben állnak, olymódon állítanak elő, hogy a kötőanyaggal bevont rostnyalábokat, illetve csíkokat, formákban, -nyomás és hő alkalmazása mellett, deszkákká, pallókká, lapokká vagy hasonló darabokká sajtolják. Ha azonban ilyen deszkákból vagy pallókból, fentemlített alakú munkadarabokat kell készíteni, forgácsoló szerszámot kell alkalmazni. A rostoknak ekkor bekövetkező átvágása az előnyös szilárdsági tulajdonságokat a rostok irányában jelentősen csökkenti. Ha műfa előállításánál a rostnyalábokat, illetve facsíkokat' egymással párhuzamosan kívánják elrendezni, a nyalábok, illetve csíkok között, külön' böző keresztmetszetük következtében, rendszerint légterek maradnak. Ha a sajtoláskoir csupán a nyalábok, illetve sávok összekötéséhez elegendő nyomást alkalmazzák, e közbülső légterek fennmaradnak, ami hiányos szerkezettel jár úgy, hogy az ilyen eljárás nagymértékben igénybevett munkadarabok előállításához nem használható. Ha azonban oly nagy nyomást alkalmaznak, hogy a rostnyalábok, illetve facsíkok közt lévő levegőt kisajtoljuk, a rostok sejtjeit összezúzzuk é& ezzel természetes szerkezetüket megszüntetjük-A találmány értelmében evégből müfából készült munkadarabok előállításához szögletes keresztmetszetű, vékony facsíkokat alkalmazunk, amelyeknél az összes éleknek a csíkok középtengelyétől közel azonos a távolsága. E csíkok a sajtolási folyamathoz szükséges, párhuzamos összerétegződés közben olymódon feküsznek közvetlenül egymásra, hogy a közbülső légterek keletkezése ki van zárva. Ennek következtében a sajtoláshoz oly nyomást alkalmazhatunk, mely a faejsíkok össaeköítéséhez elegendő, azonban a rostsejteket nem sérti meg. A találmány szerint tehát egyenletesen tömör szerkezetű műfát kapunk, miközben a rostok kívánt sejtszerkezetét messzemenően fenntartjuk. A találmány értetalében továbbá á fentebb említett munkadarabok előállítására a facsíkobat oly formákban sajtoljuk, amelyekben irányváltozást