136061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műfa és abból munkadarabok előállítására

2 136.061 jük alá úgy, hogy összefüggd gmlagot kapunk, melyben a rostnyalábok egymással pontosan pár­huzamos helyzetűek. Evégből a rostnyalábokat a szállítóberendezésről rezgőpenge vagy ollósszalag, vagy markolók segítségével távolítjuk el és szita­szalagra visszük fel, mely lassabban fut, mint a tűkkel ellátott szállítószalag és a rostnyalábokat a nyomóberendezéshez pl; hengerhez szállítja. A nyalábok a nyomás következtében annyira össze­ragadnak, hogy párhuzamos helyzetükben rögzítőd­nek, amivel a párhuzamos ágyazást a további fel­dalgezishQz. ia biztosítjuk és nem kell állandóan el­lenőriznünk. Az említett, összefüggő ro$tazalagot elosztó be­rendezésen, pl. mérlegen át sajtóba szállítjuk, amelyben a kívánt végtermékké sajtoljuk. Ha szá­mos összefüggő szalagot egymással egyesítünk, az összes rostnyalábot egymással oily egyenletesen köt­hetjük össze, hogy a több összefüggő szalag össze­illesztését utóbb már nem lehet megállapítani. Az összefüggő szalagok kialakítása előtt a rost­nyalábokat, adott esetben, a fölös 'impregnáló anyag­tól kinyomóberendezésben mentesíthetjük, mely a szalagokat előállító nyomóberendezéssel, pl. henger­rel egyesítve is leheft. A találmány szerint előállított müfából minden­fajta tárgyat, pl. tovább feldolgozható deszkáikat vagy alakított termékeket, -mint fogaskerekeket, csapágycsészéket, gyűrűket vagy hasonlókat készít­hetünk. A termékeket emellett szükség szerint kü­lönleges tulajdonságokkal láthatjuk el, melyek a rostnyalábok irányával és fajtájával határozhatók meg. A találmány különös előnye abban is van, hogy különböző fajtájú fa rostnyalábjait a mindenkor megfelelő viszonyban keverhetjük. Adott esetben finom fémhuzalokat, textilrostokat és hasonló anya­gokat is beadagolhatunk. Ezzel a kész mesterséges fát a mindenkori célnak megfelelően szakítási szi­lárdság, szerkezet, megmunkálliatósága és egyéb tu­lajdonságai tekintetében megfelelően befolyásolhat­juk. A találmány továhbá berendezés a találmány sze­rinti eljárás foganatosítására, különösen fafóliák­najk pontosan párhuzamosan kiigazított nyalábokká való szétbontására. Az ilyen berendezésnek két szer­számja van, melyeknek azonos irányban elrendezett csík-, illetve bordaalakú, egymás közé benyúló ki­emelkedéseik vannak és melyek közül legalább az egyik a szerszámok közé bevezethető fóliával szem­ben elmozgatható. Legalább az egyik szerszám ki­emelkedéseit, előnyösön, vékony kések alkotják. A találmány szerinti berendezés nem csak azt "biztosítja, hogy pl. fafólia feldolgozásakor az összes kapott rostnyalábok egymással párhuzamosak, ha­nem ezenkívül az a jelentős előnye is van, hogy legalább a szerszámok egyike a párhuzamos helyze­tében kapott rostnyalábofcat párhuzamos helyzetben fogja meg és szállítja tovább. A találmány szerinti l3erendezésénól biztosan kizártuk annak a veszé­lyét, hogy a fóliának az aprítás pillanatában pár­huzamosra irányított rostnyalábjai a továbbiakban párhuzamos helyzetüket elveszítsék. A találmány szerinti berendezésnél szerszámként végnélküli és az említett kiemelkedéseket hordozó, két szalagot alkalmazunk, melyek azonos- irányban és azonos sebességgel futnak. E szalagok egyiike. mégpedig az amely az előállított rostnyalábokat felveszi és továbbszállítja, a fentebb említett mó­don irányító szervekkel ellátott szállítóberendezés­sel működik együtt. A szalagokat, célszerűen, úgy rendezzük el, hogy a szalagok egyikét, beállítható nyomógörgők segítségével á másik szalag felé nyomjuk és utóbbit e nyomási helynél alátéten ve­zetjük. Sxalagalakú szerszámok alkalmazása következté­ben a fóliát folyamatosan és egyenletesen aprít­hatjuk. A szalagok további előnye továbbá, hogy a szerszámokat egyidejűleg szállító berendezésként is használhatjuk. A találmány végül még eljárás munkadarabok előállítására müfából. Itt elsősorban a fentebb is­mertetett eljárás szerint kapott műfa felhasználá­sáról van szó. Már régóba arra törekedtek, hogy fából vagy rostos anyagú müfából, forgácsolás nélkül, oly munkadarabokat állítsanak elő, melyek nem sík fe­lületűek, hanem különböző irányokban változó felü­letű alakjuk van. Eddig 'azonban mindig úgy kellett eljárni, hogy a kívánt munkadarabot deszkából yagy rönkökből, megfelelő forgácsoló szerszámmal mun­kálták meg. A szerszám körzetébe jutó rostokat te­hát feltétlenül el kellett vágni. Ismeretes, hogy műfát növényi rostnyalábokból vagy faraitokból, melyeknek rostjai egymással ter­mészetes összefüggésben állnak, olymódon állítanak elő, hogy a kötőanyaggal bevont rostnyalábokat, illetve csíkokat, formákban, -nyomás és hő alkal­mazása mellett, deszkákká, pallókká, lapokká vagy hasonló darabokká sajtolják. Ha azonban ilyen deszkákból vagy pallókból, fentemlített alakú mun­kadarabokat kell készíteni, forgácsoló szerszámot kell alkalmazni. A rostoknak ekkor bekövetkező átvágása az előnyös szilárdsági tulajdonságokat a rostok irányában jelentősen csökkenti. Ha műfa előállításánál a rostnyalábokat, illetve facsíkokat' egymással párhuzamosan kívánják el­rendezni, a nyalábok, illetve csíkok között, külön­' böző keresztmetszetük következtében, rendszerint légterek maradnak. Ha a sajtoláskoir csupán a nya­lábok, illetve sávok összekötéséhez elegendő nyo­mást alkalmazzák, e közbülső légterek fennmarad­nak, ami hiányos szerkezettel jár úgy, hogy az ilyen eljárás nagymértékben igénybevett munkada­rabok előállításához nem használható. Ha azonban oly nagy nyomást alkalmaznak, hogy a rostnyalá­bok, illetve facsíkok közt lévő levegőt kisajtoljuk, a rostok sejtjeit összezúzzuk é& ezzel természetes szerkezetüket megszüntetjük-A találmány értelmében evégből müfából készült munkadarabok előállításához szögletes keresztmet­szetű, vékony facsíkokat alkalmazunk, amelyeknél az összes éleknek a csíkok középtengelyétől közel azo­nos a távolsága. E csíkok a sajtolási folyamathoz szükséges, párhuzamos összerétegződés közben oly­módon feküsznek közvetlenül egymásra, hogy a köz­bülső légterek keletkezése ki van zárva. Ennek kö­vetkeztében a sajtoláshoz oly nyomást alkalmazha­tunk, mely a faejsíkok össaeköítéséhez elegendő, azonban a rostsejteket nem sérti meg. A talál­mány szerint tehát egyenletesen tömör szerkezetű műfát kapunk, miközben a rostok kívánt sejtszer­kezetét messzemenően fenntartjuk. A találmány értetalében továbbá á fentebb em­lített munkadarabok előállítására a facsíkobat oly formákban sajtoljuk, amelyekben irányváltozást

Next

/
Oldalképek
Tartalom