136042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szegezhető sajtolt alakdarabok, különösen cipősarkok előállítására

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.042 ^SZ ÁM. 71. a. 18-28. OSZTÁLY. - B-15667. ALAPSZÁM. Eljárás szegezhető sajtolt alakdarabok, különösen cipősarkok előállítására. Bata A. G. cég, Zlin|Mähren Bejelentés napja: 1942. november 23. Németországi elsőbbsége: 1941. december 20. Gyakran megkísérelték képlékeny anyagokból oly sajtolt darabokat előállítani, melyek a fához hasonlóan szegezihetők. Az ilyen kísérletek azonban eddig nem vezettek kielégítő eredményre. Az ilyen sajtolt darabok kemények, szilárdak, csavarhatók és emellett tetszetős külsejűek, mint pl. a korszerű műgyanták alapján előállított tárgyak, azonban túlságosan ridegek és a szögek beverését nem viselik el. Más ilyen sajtolt darabok ugyan szegezhetők, emellett azonban nem eléggé alaktartóak, külsejük kevésbbé tetszetős és túlnehezeknek bizonyultak, mint pl. a gumikeverékekből előállított sajtolt testek. Oly tárgy tipikus példája, melynél a sajtolás útján való előállítás gazdaságossági- szempontból kívánatos volna, a cipősarok, melynek a következő technológiai tulajdonságokkal kellene rendelkeznie: szegezhetőség, szilárdság, csekély ridegség, kis fajsúly és sima, fényezhető felülöt. Az ilyen tulajdonságokkal eddig csupán bőrből vagy fából készült cipősarkok rendelkeznek, melyek azonban viszonylag drágák. Emellett a fasarkok, különösen a karcsú alakú női sarkok kevésbbé tartósak. E körülmények következtében a cipőiparban nagy szükség van képlékeny, megkeményedő; szilárd és emellett szegezhető anyagra, mely sajtolható. Ez érvényes a cipő egyéb részeire, pl. a sarok és a talp közötti boltozati részre, sarokfoltokra, cipőkhöz való munka- és feszítőkaptafákra, valamint egyéb tárgyakra is, melyeknél lényeges, hogy az összekötés létesítése vagy a rögzítés szögek útján történik. Emellett tekintetbe kell még venni, hogy a fentemlített tárgyak viszonylag tömörek és hogy a szokásos sajtolási eljárásoknál a mozgó bélyegnek az egyik oldalról való behatása következtében a nyomás a sajtolt alaktestben nem terjed egészen egyenletesen minden irányban, mint a teljesen képlékeny anyagoknál, pl. a guminál és hogy emiatt a sajtolt darabok tömörsége a sajtolóbélyegtől távolabb fekvő helyeken nem mindig kielégítő. Az említett nehézségek még nagyobb mértékben mutatkoztak számos kísérletnél, melyek arra irányultak, hogy különböző aprított anyagokból, mint bőrlisztből, falisztből stb. gyanták, különösen fenolműgyanták adagolása mellett cipősarkokat sajtoljunk. A fenolmügyanták nagyobb mennyiségének adagolása következtében a cipősarkok túlnehézzé és oly keménnyé váltak, hogy a szegeket nem lehetett beverni. A kisebb mennyiségű fenolgyantát tantalmazó tömegek ezzel szemben nem voltak elegendően szilárdak és nedvességgel szemben ellenállóak és könnyen koptak. E hátrányok mellett jelentős előállítási nehézségek is mutatkoztak. A szokásos előállítási módnál az alakított testeket csupán egyirányban sajtoltuk. Ekkor nem volt a kívánt egyenletes tömörség elérhető, mert a nem közvetlenül sajtolt rész túlságosan laza és likacsos maradt. Az utánkezelés előtt a cipősarkokat huzamosabb ideig, 5—7 .napig szárítani kellett, miközben az egyenetlen száradás miatt gyakran alakváltozás mutatkozott. A cipősarkok felüetét rendszerint utólagosan felsajtolt bakelitbevonattal látták el. Nem eléggé kiszáradt sarkoknál ekkor rendszerint holyagok képződtek, ezenívül a sarkok ae egyetlen kiszáradíáis követkefctébeii hol va|lamivel kisebbek, hol valamivel nagyobbak voltak a normálisnál. A kisebb sarkokon utánsajtoláskor a felületen üres, nemsajtolt helyek mutatkoztak, a nagyobbak pedig a saj tolóformában gyakran összenyomódtak. A rendszerint nitrolakkokkal foganatosított tapasztásokhoz is többszöri felkenésre és meglehetősen hosszú szárítási időre "volt szükség. A felület egyenetlenségeinek kiegyenlítéséhez pedig vastagabb tapasztórétegre volt szükség. Ezenkívül a felületnek az utolsó lakkozás előtti simításához való fényezés számos hosszadalmas müvelettel járt, és előfelttéele a tapasztás utáni teljes száradás volt. A nitrocellulóza, mely ismeretesen hőképlékeny, fényezés közben a csiszolókorongok pórusait eltömi és eldugaszolja, Végső lakkozásnál a teljesen kielégítő külső elérésére 4-—5 felkenésre volt szükség. A sajtolandó anyag töltőanyagaként külön előkészített, pl. kifőzött vagy gőzölt fűrészport alkalmaztunk. Nyers fahulladékot egyenetlen szerkezete és a sajtolóformák gyors kopását előidéző szennyezései miatt nem használtunk. Az egész folyamat tehát igen bonyolult és drága