136023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxifenil-amino-propánok és származékaik előállítására

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.023. SZÁM. 12. q. 32-34. OSZTÁLY. - T-6695. ALAPSZÁM. Eljárás oxifenil-amino-propánok és származékaik előállítására. Troponwerke Dinklage & Co. oég, Köln-Mülheim. A bejelentés napja: 1941 június 25. Németországi elsőbbsége: 1940 június 25. ß-(oxifenil)-alkilaminek formakológiailag sok esetben hatásos és gyógyászat szempontjából fontos vegyületek. Előállításukra való eljárások az irodalomból ismeretesek. Eme eljárások értelmében a legtöbb esetben először a megfelelő alkoxi-, rendszerint a metoxivegyületeket állítják elő, majd ezeket a vegyületeket az alkilgyöknek az oxigénről való lehasitásával a kívánt oxi-vegyületekké alakítják át. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyeknél szabad hidroxilgyököt hordó benzolmagot tartalmazó vegyületek oldalláncába bázisos gyököt visznek be. A benzolmagban szabad hidroxilcsoportot tartalmazó savamidek Hoffmann-féle lebontása ß(oxifenil)-alkil-aminek előállításához nem használható, mert. a lebontáshoz szükséges alklóroa, " illetőleg albrómos sav a hidroxilezett benzolmagot megtámadja. Ezért például oxibenzaldehideket nitrometánnal vagy nitroetánnal kell kondenzálni és a kondenzációs termékeket aminekké kell redukálni, tehát oly reakciókkal kell dolgoznunk, amelyeknek sokszor csak kicsiny a hozama. A találmány oly eljárás oxifenil-aminó-propánok előállíttására, amiely jó eredménnyel csupán két munkafokozatban foganatosítható. A találmány értelmében oxifenill-aHilrvegyületeket vagy ezeknek, a benzolmagban, vagy az. oldalláncban helyettesített származékait halogénhidrogénnal, mint például klórhidrogénnel, forómhidrogénnel vagy jódhidrogénnel kezeljük, miközben a halogénhidrogén az allilgyök kettős kötésén helyezkedik el. Az így keletkezett oxifenil-halogén-propánt azután ammóniákkal; Vagy valamely prinw, vagy szekunder aminnal kezeljük, ami által a halogént amincsoporttal cseréljük ki. Az eljárás kiindulási anyagaként elsősorban a közönséges illó olajokban előforduló oxifenil-aHilvegyületek jönnek számba, mint például a ehavicol vagy az eugenol, vagy a szintetikus úton könnyen hozzáférhető analóg oxi-allilbenzolok, mint például a 3,5-dimetoxi~4-oxiallilbenzol és a 3,5'-dietoxi-4-oxi-allilbenzol, azonban kiindulási anyagokként más oly anyagok is alkalmasak, amelyek a benzolgyűrűben az allilgyökön és a méta- vagy parahelyzetben lévő hidroxilcsoporton kívül egy vagy több alkoxicsoportot például metoxicsoportot vagy alkiléndioxicsoportot, vagy ezek helyett, vagy ezekkel együtt más helyettesítőket, mint például alkilesoportokat tartalmaznak és/vagy amelyeknek oldalláncaiban további hidrogénatomok alkillal lehetnek helyettesítve. A helyettesítő gyökök előnyösen legfeljebb négy C atomot tartalmaznak. Ismeretesek olyan eljárások, melyekkel alkoxi-, illetőleg alkilén-dioxi-allil-benzol-vegyületekhez, pl. anetolhoz, metileugenolhoz vagy szafrolhoz halogénhidrogén addicionálható. Az így kapott reakciós termékeket azonban az irodalom mint nem állékony és halogénhidrogén lehasítása mellett könynyen elbontható vegyületeket ismerteti. (Lásd pl. a 274 350 és 398 011 számú német szabadalmi leírásokat.) Az irodalom adatai szerint ezek a reakciós termékek nem párolhatok le vákuumban elbomlás nélkül, ezért nem volt előrelátható, hogy az oxifenil-allil-vegyületekből addicionáiással kapott analóg termékek állandóak, annál kevésbbé, mért tudvalévő, hogy a benzolmagon lévő hidroxilcsoport szabad hidrogénatomja különösen reakcióképes. E meggondolások akadályozták azt, hogy /?-(oxifenil-amino-propánok előállítását halogénhidrogé-. nek és oxi-allilbenzolok addíciós 'termékein át kíséreljék meg. E feltevésekkel ellentétben megállapítottuk, hogy nemcsak- az oxi-allilbenzolok halogénhidrogénaddiciós termékei állíthatók elő nehézség nélkül, hanem, hogy ezek az addíciós termékek vákuumban elbomlás nélkül párolhatok le. Ugyancsak méglepő volt az a megállapításunk, hogy a szabad hidroxilcsoport ammóniákkal vagy aminekkel való átalakítás közben semmi-módon sem zavar, sőt a halogén az aminocsoporttal miniden nehézség nél,kül kicserélhető és anélkül, hogy például halogén^ hidrogén lehasadása által a hidroxilezett benzolmag hidrogénatomjai révén nagy molekulájú kondenzációs termékek keletkezése volna észlelhető. Egyébként az eljárás második fokozatában primer, szekunder vagy tercier aminovegyületeket kaphatunk, aszerint, hogy a reakciót ammóniákkal